Egyetlen zivatar több ezer liter vizet zúdíthat a háztetőre. A tartály és az eresz méretezése dönti el, mennyi menthető meg.
Amikor a meteorológiai előrejelzés 30 milliméter esőt ígér, a szám nem mond sokat addig, amíg át nem váltjuk arra, mit jelent egy családi ház tetején. Egy milliméter csapadék négyzetméterenként egy liter víznek felel meg. Egy 100 négyzetméteres tetőn tehát:
30 mm × 100 m² = 3000 liter
Ez három köbméter víz, vagyis tizenöt darab 200 literes hordó teljes térfogata. Nem biztos, hogy mind begyűjthető. A tető anyaga, dőlésszöge, a szél, a csatorna állapota és a tárolórendszer veszteségei csökkentik a tényleges mennyiséget.
Az amerikai EPA gyakorlati tervezésnél gyakran 80 százalékos begyűjtési hatásfokkal számol. Ebben a példában így körülbelül 2400 liter kerülhetne a tartályba.
A tető vízszintes vetületi területét kell figyelembe venni, nem a ferde cserepes felület teljes méretét. Egy összetett tetőnél azt is meg kell nézni, melyik tetősík melyik ereszcsatornába vezeti a vizet.
Egy rövid felhőszakadás próbára teszi az egész rendszert
A teljes vízmennyiség csak az egyik kérdés. A másik az, milyen gyorsan érkezik. Ha 3000 liter húsz perc alatt hullik le, a tetőről átlagosan percenként 150 liter víz indulhat el. A legerősebb percekben ennél nagyobb pillanatnyi terhelés is kialakulhat.
Egy keskeny, eltömődött eresz vagy rosszul méretezett lefolyó nem tudja elvezetni ezt a víztömeget. A víz átcsaphat a csatorna peremén, a homlokzatra folyhat, vagy az alap közelében gyűlhet össze. A leveleket, mohát és hordalékot ezért nemcsak esztétikai okból kell eltávolítani.
A tartálynak túlfolyóra is szüksége van. Ha egy 1000 literes tartály félig tele van a zivatar kezdetén, már 500 liter után eléri a kapacitását. A fennmaradó víznek biztonságos útvonal kell: esőkertbe, szikkasztóba vagy olyan elvezetésbe, amely nem áztatja az épület alapját és nem zúdítja át a vizet a szomszéd telekre.
Az első víz mossa le a tetőt
Hosszabb száraz időszakban por, madárürülék, növényi törmelék és egyéb szennyeződés gyűlhet össze a tetőn. Az eső első része ezt mossa bele a csatornába. Az úgynevezett elsőöblítés-leválasztó a kezdeti, szennyezettebb vízmennyiséget különíti el a tartályba vezetett esővíztől.
A begyűjtött esővíz kezelés nélkül nem tekinthető ivóvíznek. Használható lehet kerti öntözésre és megfelelően kialakított rendszerben más, ivóvíz-minőséget nem igénylő célokra. A tartályt le kell zárni, hogy gyermek vagy állat ne férjen hozzá, és szúnyogok se tudjanak benne szaporodni.
A tároló méretét érdemes a tető és a felhasználás alapján megválasztani. Egy kis hordó gyorsan megtelik, mégis hasznos lehet néhány balkonláda vagy kisebb ágyás öntözésére. Egy több köbméteres tartály nagyobb esőmennyiséget fogad, de helyet, stabil alapot, szűrést és átgondolt túlfolyást igényel.
Egy 100 négyzetméteres tetőre hulló tízmilliméteres eső is ezer liter elméleti vízmennyiséget jelent. Húsz milliméternél kétezer, ötven milliméternél ötezer literrel lehet számolni, még a rendszer veszteségeinek levonása előtt.
