5 kilométer – kiváló távlat egy napsütéses őszi napra tervezett sétához – nem tűnik vészesnek a szárazföldön. Viszont 5 kilométert megtenni az óceán mélyébe, teljesen más dolog.
Idén júniusban egy kutatókból álló csoport 5 kilométert utazott egy másik világ felé. Azaz, megvalósult az első embereket is bevonó felfedezőút a lehető legtávolabbi tengeralatti hidrotermális források irányába. Ezek olyan óceán mélyében lévő források, melyekben a vulkáni aktivitás során felhevített víz és különböző ásványok szabadulnak fel.
A Ken Takai professzor által vezetett expedíció lényege az volt, hogy kitanulmányozzák az élet korlátait a tengeralatti hidrotermális forrásokban, a Karib-tenger nyugati térségeiben. Az ötlet annak nyomán született, hogy ugyancsak idén, 2013 februárjában Jon Copley, a Southamptoni Egyetem biológusa szintén ezeket a forrásokat tanulmányozta, távirányítós jármű segítségével.
Copley és a két pilóta egy két méteres belterű járművel merült alá, 2 óra múlva pedig elérték a célt, 5099 méteres mélységben. Vastag iszapfelhő kerekedett, amikor a tengerfenékhez értek, a feltörő víz pedig mint két hatalmas kémény, áramlott fel a mélyből, 400 fokos hőmérséklettel. Amikor a forró víz összecsapott a hideggel, sűrű részecske-felhő keletkezett, amely egy kilométeres távlatból is jól látszik az óceán sötétjében.
A kutatókat szorította az idő, habár a hely lenyűgöző látványt nyújtott. Így igyekezniük kellett mintát venni a vízből, a kőzetekből és élőlényekből, a jármű mechanikus karjainak segítségével. Az expedícióra szánt idő nem lehetett több 3 és fél óránál. Habár az órák gyorsan peregtek, az anyatermészet gondoskodott arról, hogy kutatóink újabb ajándékban részesüljenek: apró, csillogó élőlények bukkantak fel a jármű körül, a látványuk lenyűgözte a kíváncsiskodó szemeket.
„Csupán néhány embernek volt lehetősége 5 kilométerrel a Föld alá kerülni, ez a távolság azonban még felét sem képviseli a legmélyebb pontnak, a Marianna-ároknak, ami közel 11 kilométer.” – jegyezte meg Copley. Hozzátette, míg milleniumokat töltöttünk azzal, hogy átszeltük az óceánokat, semmibe véve azt, ami alattuk rejlik, ma már nincs az a pont, amit el ne tudnánk érni, ha megvan hozzá az akarat.
A Marianna-ároknak egyébként már voltak látogatói, 2012-ben emberek egy csoportja sikeresen meghódította a Föld legmélyebb pontját. Elsőként azonban Jacques Piccardot és Don Walsht kell emlegetnünk, akik közel 50 évvel ezelőtt ereszkedtek alá. Tavaly James Cameron, filmrendező is megbirkózott a feladattal, a „függőleges torpedó” segítségével utazott a mélybe, hogy betekintést nyerjen annak élővilágába, és egyedi, eszméletlen gyönyörűséggel bíró képeket gyűjtsön a víz alatti távoli világról készülő dokumentumfilmjéhez.
