A glasgow-i származású Helen Dalglish 25 éven át küzdött azért, hogy édesanya lehessen, és végül 53 éves korában adott életet kislányának, Daisy Grace-nek.
A nő összesen 21 IVF-kezelésen esett át, és ez majdnem 100 ezer fontjába került, és bár rengetegszer csalódott, azt mondja, kislánya születése megért minden perc várakozást.
„Amikor a végén megkapod ezt a kis csodát, elfelejted az elmúlt 25 évet. Lenéztem a növekvő pocakomra, és azon tűnődtem, vajon nem csak álmodok-e. Még most is, amikor ránézek a kislányomra, el sem tudom hinni, hogy anya vagyok. Szürreális” – fogalmazta meg érzéseit a skót édesanya, írja a Daily Record.
Helen a 20-as éveiben Ciprusra költözött, és 28 éves korában kezdett először próbálkozni akkori férjével, hogy teherbe essen. Amikor nem jártak sikerrel, kivizsgáltatták magukat, de a tesztekből semmi nem derült ki, és az orvosok nem tudtak magyarázatot adni a meddőségükre.
A ciprusi vizsgálatok ugyan kimutatták, hogy Helen méhének elhelyezkedésével lehet a probléma, de a pár később visszaköltözött Skóciába, és ott azt mondták, nem kell emiatt aggódniuk. Hamarosan elkezdték az IVF-kezeléseket, de csak egy ingyenes eljárásra voltak jogosultak, az összes többit fizetniük kellett. A következő 20 évben számos kudarcot kellett átélniük, de Helen nem adta fel a reményt, bár néha nagyon közel állt hozzá.
„Néha érzelmileg, fizikailag és anyagilag is túl sok volt, és egy-két évre abbahagytuk a próbálkozást. Mivel azt mondták, hogy megmagyarázhatatlan, azt gondoltuk, kipróbáljuk a jógát, a meditációt, az alternatív gyógymódokat, mert tulajdonképpen semmi sem állít meg bennünket. Talán egyszer csak megtörténik, ha megfeledkezünk róla” – idézte fel Helen.
„Minden egyes sikertelen próbálkozás lesújtott. Olyan volt, mint egy haláleset. Pár hétig teljesen magam alatt voltam, de aztán azt mondtam magamnak: ha akarod ezt a babát, szedd össze magadat. Próbáltam elfelejteni a kudarcokat, mintha mindent elölről kezdtem volna” – tette hozzá.
Helen elviselhetetlenül fájdalmasnak találta az eljárást, aminek során a megtermékenyített embriót megpróbálták beültetni a méhébe, mintha az orvosok egy falba ütköznének, és ezután érzéstelenítést kért. Végül, miután egyetlen beültetés sem volt sikeres, úgy döntött, egy másik klinikán próbálkozik, de teljesen összetört, amikor megtudta, hogy valóban a méhe elhelyezkedésével van a probléma, ahogy azt korábban a ciprusi szakértők gondolták. Ezután háromszor esett teherbe, de minden alkalommal elvetélt. Ekkoriban 41-42 éves volt.
„Az tartotta bennem a lelket, hogy folyton láttam magam előtt a kisbabámat. Néha próbáltam elfogadni a tényeket, de nem voltam rá képes” – magyarázta a nő.
Helen végül beleegyezett a donor petesejtek használatába, de bár így 10 embrióval is kísérletet tettek, nem jártak sikerrel. Ekkor már visszaköltözött Ciprusra jelenlegi párjával, és találtak egy új klinikát, de már belefáradt a kudarcba, és az utolsó kezelést végül csak édesanyja bíztatására vállalta. Édesapja súlyos beteg volt, és nem sokkal korábban elhunyt.
„Mielőtt apa meghalt, megkérdezte anyámat, mit küldhetne neki a mennyből, mire ő azt mondta, küldjön nekem egy kisbabát” – mesélte Helen. „Ez adta meg azt a plusz lökést, hogy belevágjak.”
Az első kísérlet nem járt sikerrel, a második azonban már igen. Két héttel később megkapták a hírt, miszerint Helen terhes. „Azt hiszem, ebben az apám keze is benne volt” – vallotta be a nő, akinek hosszú évek után végre teljesült a legnagyobb álma.
A terhesség alatt cukorbetegség és terhességi toxémia (terhességi magas vérnyomás) alakult ki nála, de végül sikerült kihordania a kisbabáját. Daisy Grace 2022 szeptemberében született meg, és az újdonsült édesanya kimondhatatlanul boldog volt, de természetesen rengeteg más érzés is kavargott benne.
„Amikor hazaértünk, sírva fakadtam. Úgy éreztem, mintha 25 évnyi gyász próbálna kiszakadni belőlem, és olyan pillanatban lepett meg, amikor egyáltalán nem is számítottam rá” – magyarázta.
Helen azt is elárulta, hogy kislánya a legnyugodtabb, legvidámabb kisbaba, akiről csak álmodhatott. Azt is tudta, hogy 53 évesen már nagyon közel állt ahhoz a korhatárhoz, ahol le kellett volna mondania erről a vágyáról, és mérhetetlenül hálás érte, hogy az mégis teljesülhetett. „Ő egy igazi kincs, és megérné rá várni akár még újabb 25 évet is” – mondta.
