Amikor az ember lelke tele van jósággal és szeretettel, nem számít, hány éves. Ez tartja őt életben. Az Észak-karolinai hegyekben élő Eva betöltötte már a 100. életévét, de ez sem akadályozza meg őt abban, hogy jót cselekedjen.
Abban leli igazán örömét, ha tartalmasan töltheti el a még hátralévő napjait, és olyat adhat, amiből sajnos sokan keveset kapnak: szeretetet és gondoskodást, egy különleges humanitárius ügy kapcsán.
Az idős hölgy naponta hajnali 3-kor kel, hogy a számára oly kedves varrógépe mellé üljön. Eva ügyeskezű varrónő, akit néhány évvel ezelőtt kért fel a közösség lelkipásztora, hogy készítsen 180 ruhadarabot lányoknak, melyeket a karácsonyi cipősdoboz-akció keretében a rászoruló gyermekeknek osztanak majd szét.
Az asszonynak nem kellett kétszer mondani, azonnal tudta, mit fog tenni.
„Eleinte másfél napomba telt, mire elkészítettem egy ruhát. Most már három is elkészül egy nap alatt” – mesélte Eva a munkájáról, melyet nagy szeretettel és odaadással végez. Igyekszik még ebben a korban is fejlődni, és elkötelezettséggel veszi ki a részét az akcióban, melyet állítása szerint az Úr állított az útjába.
„Imádom. Az Úr ízületi gyulladás nélküli kezeket adott nekem. Azt teszem, amire az Úr megkért, hogy tegyem” – fogalmazott az idős hölgy, lelki alázattal.
Eva rajongása a varrás iránt még gyermekkorában kezdődött. Detroitban nőtt fel, édesanyja pedig szőrmekereskedő és szintén ügyeskezű varrónő volt. Az ő példájából kiindulva sajátította el az akkor még kislány Eva a varrás művészetét.
Az édesanyja rengeteget dolgozott, főként télen, ez az évszak ugyanis szinte kizárólag a meleg kabátok készítéséről szólt, de esténként mindig szakított időt a családra. A gyermekei nevelését pedig a keresztény hitre alapozta.
„Mindent én készítek, amit viselek” – jelentette ki Eva némi büszkeséggel, és azt is megjegyezte, hogy régebben a lányainak is készített ruhákat. Bár azt gondolnánk, az idős nő élete csakis e szakma körül forgott, meg kell lepődnünk: Eva ugyanis több szerepben is helytállt. Volt rendőr, élelmiszerboltban pénztáros, vasárnapi iskolai tanár, kórustag, most pedig ruhakészítő. Mindezen szerepek során az Istenbe vetett hite vezérelte.
„Nem állhatok fel egy emelvényre, hogy szónokoljak – az nem az én munkám. Kaptam az Úrtól két egészséges kezet és egy tehetséget, amit kihasználok” – fogalmazott Eva, akinek második kedvenc elfoglaltsága a Biblia olvasása.
Reméli, hogy a ruhái örömet szereznek a lányoknak szerte a világon. Merthogy az Operation Christmas Child cipősdobozai többízben is átlépik az államhatárokat. „Nem hiszem, hogy túl idős vagy ahhoz, hogy megtanulj egy szakmát” – üzente az idős hölgy az embertársainak.
Ami pedig a jövőjét illeti, Eva hite továbbra is erős: „El sem tudom képzelni, milyen csodálatos lesz [a mennyország]” – elmélázik a gondolaton.
„Nem félek a haláltól, egy cseppet sem. Amikor Jézus azt mondja: ‘Eva, gyere haza’, én megyek. Tudom, hogy Jézus ott lesz” – vallja a derék asszony.
