Gyakran előfordul, hogy a távolság legyengít egy kapcsolatot, de ha igazán szeretjük a másikat, akkor az odaadásunk csak fokozódik, és napról napra egyre jobban vágyunk a pillanatra, hogy viszontláthassuk a társunkat. Így volt ez egy idős férfival is, akinek a felesége egy gondozóotthonban élt. Bár nem lehettek együtt, mégsem telt el nap anélkül, hogy a férj meg ne látogatta volna, és ki ne fejezte volna az asszony iránt érzett szeretetét.
A kanadai Sam és Shirley Kleiman 1950-ben kötötte össze az életét. Attól a perctől kezdve mindig együtt voltak, sosem éltek távol egymástól. Az évek során gyönyörű közös életet építettek fel, élvezték a boldogságot, és őszinte szeretetből alapítottak családot. Mindig is tudták, hogy el fog jönni a pillanat, amikor útjaik előbb-utóbb külön válnak, de abban is biztosak voltak, hogy szívük még akkor is egyként fog dobogni.
Miután Shirley agyvérzést kapott, kiterjedt ápolásra és kezelésre volt szüksége, ezért egy idősek számára fenntartott ápolási intézménybe helyezték el őt. A 93 éves Sam nehezen viselte, hogy élete utolsó szakaszában szeretett feleségétől távol kell lennie, ezért amilyen gyakran csak tudta, meglátogatta őt. Valahányszor megpillantotta a nejét, a lelke szárnyra kapott, és megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Reggeli után gyakran beugrott az idősek otthonába, és sétálni vitte Shirley-t. Néha a házaspár leült egy csendes helyre, hogy beszélgessen – elmélkedtek a közös életükről, és koruk ellenére is egy boldog, virágzó jövőről álmodoztak.
Sam szívből remélte, hogy a felesége fel fog épülni, és újra együtt lehetnek az utolsó napig. Bár négy évet töltöttek külön, a férjet csak az tartotta életben, hogy napi szinten találkozhatott Shirley-vel, és értékes perceket tölthetett vele együtt.
A 2020-as világjárvány azonban mindent megváltoztatott: elvette Samtől az egyetlen fontos dolgot, amibe addig kapaszkodhatott – a feleségével való személyes találkozást. Az otthonban is szigorú szabályok léptek érvénybe, melyek megakadályozták a férfit, hogy sétálni vagy kocsikázni vigye Shirleyt. De Sam még így sem volt hajlandó lemondani a látogatásairól.
Beült az autójába, elkocsikázott az intézethez, majd kihúzott egy széket az ablak elé, és ott ült, várva a feleségét. Nem sokkal később egy gondozó kitolta Shirley-t a szobájából, és közel vitte oda, ahol a férje állt az üveg túloldalán. Amikor a férfi meglátta szeretett feleségét, megkocogtatta az ablakot, hogy felhívja magára a figyelmét, és gyengéd csókokat küldött felé. A 92 éves hölgy a férje szeretetteljes gesztusát azzal viszonozta, hogy ő is csókokat dobott feléje.
Ebben az időszakban Sam és Shirley főként így találkoztak, és telefonon keresztül hallhatták egymást, a férj pedig minden egyes alkalommal a következő szavakkal köszöntötte a nejét: „Szia, édesem. Tudod, hogy szeretlek?” Az asszonynak felragyogott az arca, és az ajkai kedvenc mosolyára görbültek, mivel nem tudott sokat mondani, miután az agyvérzést követően beszédproblémákkal küzdött.
A kettőjük közti csodás kötelék a gondozóotthon személyzetét is meghatotta. Egyik találkozásukkor egy fotót készítettek róluk, melyet megosztottak a közösségi médiában:
„Hogy lehet egy kép ennyire szívmelengető és szívszorító is egyben?! Ez a két szerelmes madár, aki búcsúcsókot vált, irigylésre méltó, akárhogy is!” – állt a képaláírásban.
Sam az üvegfal ellenére sem érezte, hogy elszakadt volna a feleségétől. Azt állítja, minden szereteten és bizalmon alapuló kapcsolat elég erős ahhoz, hogy legyőzze az akadályokat.
„Lehet, hogy külön vagyunk abban a tekintetben, hogy fizikailag nem lehetünk egymás közelében, de nincs köztünk távolság” – fogalmazott az idős férfi.
Sam és Shirley sok megpróbáltatáson ment már együtt keresztül, többek között három gyermekük közül kettő halálán is. De az egymás iránti őszinte szeretetük, elkötelezettségük és az odaadásuk összekovácsolta őket, és sosem engedték el egymás kezét még a legnehezebb percekben sem. A járványhelyzet sem fogott ki rajtuk, sem pedig az elkülönítések.
A 72 éve házasságban élő pár négy év különélés után végül újra együtt lehetett. Az otthonban hatalmas parádét csaptak, és a nem mindennapos eseményt büszkén kürtölték szét a nagyvilágnak. Az internetezőket megérintette Sam és Shirley szeretetről, türelemről és rendíthetetlen elkötelezettségről szóló története, és elismerő, dicsérő szavakkal árasztották el a kommentszekciót: „Ez a szerelem!”, „Isten áldja meg őket.”
„Annyira boldog vagyok ezért a kettőért és mindazokért, akik egy életre elkötelezték magukat az igaz szerelmük mellett” – fogalmaztak néhányan.
