A férfi hatalmasat csalódott, amikor rájött, hogy felesége első szerelméről nevezte el a fiukat, ráadásul 5 évig titokban tartotta ezt a tényt, és az apa csak véletlenül tudta meg az igazat. Attól tart, hogy ez a hazugság és a vele járó következmények a házasságuk végét jelenthetik, és a Reddit-en kért tanácsot más felhasználóktól a kérdésben.
Elmagyarázta, hogy korábban nem tudta, mi volt a neve felesége exének – soha nem kérdezte tőle, mert úgy érezte, nem kell tudnia erről. Nemrég azonban fény derült az igazságra, és úgy érzi, ez mindent megváltoztatott, és többé nem tud ugyanúgy nézni a feleségére, mint korábban.
„Körülbelül két napja vásárolni voltunk, és összefutottunk a feleségem egyik középiskolai barátnőjével, akivel elbeszélgettek, és elmondta neki, hogy van egy fiunk. Amikor az egykori osztálytársa megkérdezte a fiunk nevét, a feleségem habozott, úgyhogy végül én mondtam meg. Furcsa kifejezés jelent meg a barátnője arcán, és végül azt kérdezte a feleségemtől: Úgy érted, úgy hívják, mint a volt barátodat?” – mesélte a férfi.
Bár nem árulta el a fia nevét, az elmondta, hogy elég ritka és különleges névről van szó, és senki mást nem ismer, akit ugyanígy hívnának, ezért azonnal elgondolkozott a dolgon. Amióta pedig a felesége bevallotta, hogy valóban az ex barátjáról nevezte el közös gyereküket, fagyossá vált a kapcsolatuk, és a férfi úgy érzi, ez akár a házasságuk végét is jelentheti.
„Nem hajlandó beszélni velem erről. Elárulva érzem magamat, és undorodok a feleségemtől. Mintha egy kapcsolót átfordítottak volna a fejemben, és egyszerűen nem tudok rá ugyanúgy nézni” – vallotta be a férfi a fórumon.
Azt is elmondta, hogy a felesége korábban két évig járt a középiskolai barátjával, mielőtt megismerkedtek volna, és úgy látszik, nem tudta túltenni magát rajta.
A nő vetette fel a név lehetőségét, és már kezdettől fogva nem volt őszinte ezzel kapcsolatban. „Amikor kiválasztottuk a nevet, azt mondta, emlékszik valakire az iskolából, akit így hívtak, nekem pedig azonnal megtetszett.”
„A feleségemnek és nekem is elég komoly múltunk volt a szerelmi életünk terén, mielőtt találkoztunk, és megállapodtunk abban, hogy a múltnak a múltban is kell maradnia, szóval nem erőltettem túlságosan, hogy elárulja a részleteket” – magyarázta a férfi. „Tudtam, hogy volt egy barátja még a középiskolában, aki megcsalta, de soha nem kérdeztem meg a nevét, és ez az én hibám.”
Miután a felesége a következő napokban kerülte a témát, a férfi végül úgy döntött, itt az ideje, hogy elbeszélgessenek erről, és amikor a fiuk éppen nem volt otthon, rá is kérdezett.
„Megkérdeztem tőle, miért nem árulta el, honnan származik a fiunk neve. Azt mondta, sajnálja, de szerinte ez nem olyan nagy ügy, és ha elmondja, nem egyeztem volna bele. Erre azt válaszoltam, hogy ez az én döntésem is volt, és ő elvette tőlem ezt a lehetőséget” – írta a férfi.
A férfi ezután megkérdezte a feleségétől, mit szólna hozzá, ha ő tenné ugyanezt, és egy volt barátnőjéről nevezné el a lányukat, de a nő azzal érvelt, hogy „az teljesen más helyzet lenne”. „Azt mondta, ő biztos volt benne, hogy le tudja választani a nevet az ex barátjáról, de nem biztos benne, hogy én is meg tudnám tenni ugyanezt. Erre azt feleltem, hogy ez a legostobább dolog, amit valaha hallottam.”
A beszélgetés neheze azonban még csak ezután jött, mivel a férfi szeretett volna eljutni a probléma gyökeréhez, és megkérdezte a feleségét, hogy még mindig szerelmes-e középiskolai kedvesébe. Legnagyobb meglepetésére a nő igennel válaszolt.
„Ezen a ponton már hányingerem volt. Látta, hogy nagyon ideges vagyok. Rám mosolygott, és azt mondta, tudnom kell, hogy csak velem akar lenni. Én azt feleltem, hogy tudnom kell, mennyire szereti az exét. Ekkor a lábamra tette a kezét, és megpróbált témát váltani. Mondtam neki, hogy azonnal vegye le rólam a kezét, és válaszoljon a kérdésemre” – magyarázta a férfi.
Ezen a ponton azonban a nő viselkedése is megváltozott, kezdett elege lenni a vitából, és azt mondta: „Nézd, tudom, hogy dühös vagy, és megértem, de ami megtörtént, az megtörtént, és tovább kell lépned.”
Ezután a felesége közölte, hogy elmegy vacsorázni az édesanyjával, és majd később találkoznak, de a férfi egyértelműen kijelentette, hogy ha most elmegy, nem lesz otthon, amikor hazaér.
„Úgy nézett rám, mintha biztosra venné, hogy csak blöffölök, fogta a táskáját, és elment. Összepakoltam egy hátizsákot, és az éjszakát egy barátomnál töltöttem.” A férfi azzal zárta a történetét, hogy nem tudja, túl tudja-e tenni magát valaha is ezen az áruláson, és komolyan megkérdőjelezte a házasságát.
A hozzászólók többsége megértően reagált, és úgy érezték teljesen jogos a felháborodása, ugyanakkor azt is sokan kiemelték, hogy a helyzet rendkívül kényes, és a szülőknek a fiuk érdekeit is szem előtt kellene tartaniuk.
„A feleségednek meg kell beszélnie veled ezt a kérdést, és véleményem szerint el kell fogadnia, hogy ez egy probléma, és meg kell értenie, miért” – írta az egyik felhasználó.
„Ez sokáig elhúzódhat. Szerintem mindaddig, amíg el nem éritek a megértést és az egyértelműséget ebben a kérdésben, nem léphettek előre. Tehát neked kell vállalnod ezt, és ragaszkodnod kell ahhoz, hogy ez egy felnőtt és egyértelmű kommunikáció legyen” – javasolta.
A válaszadó ugyanakkor azt is hozzátette, hogy mindeközben arra is figyelniük kell, mi a jó a gyereknek. „Le kell nyelned, ha a fiadról van szó. Bármi is történik, ez nem az ő hibája. Tudom, hogy ezt te is tudod, de nem árt, ha elgondolkodsz rajta egy kicsit, mert egy fiúnak szüksége van az apjára, és semmi nem állhat közétek.”
Ezt egy másik hozzászóló is megerősítette: „Én is apa vagyok, és szeretném megismételni azt a gondolatot, hogy biztosíts egy egészséges kapcsolatot a fiaddal, amíg csak lehet. Ez egyáltalán nem az ő hibája volt. A fiadnak mindennél jobban szüksége lesz rád, különösen, ha emiatt tényleg vége tér a házasságod. Nem tudok semmit a feleségéről, de annak a biztosítása, hogy része maradj a fiad életének, kiemelkedően fontos, ha meg kell küzdenetek a felügyeleti jogért.”
