Dr. Eben Alexander idegsebész úgy gondolja, hogy miközben hét napig kómában feküdt, és az életéért küzdött, megtapasztalta a túlvilágot. Azóta hisz Istenben, és be akarja bizonyítani a mennyország létezését. Élményeit megosztotta a világgal is.
A férfit még 2008-ban egy akut bakteriális fertőzés miatt helyezték mesterségesen kiváltott kómába, és miközben az életéért küzdött, azt mondja, találkozott egy spirituális vezetővel, akinek lepkeszárnya volt, és átvezette őt egy féreglyukon.
Elmondása szerint az orvosi jelentésekből kiderül, hogy nem volt olyan állapotban, hogy álmodhatott, vagy hallucinálhatott volna, ezért meggyőződése, hogy amit látott, valóságos volt.
Azt mondta, sötét képeket látott, és amikor megpróbálja elmagyarázni ezeket másoknak, azt feltételezik, hogy kellemetlen élményben volt része, de kihangsúlyozta, hogy egyáltalán nem félt.
Dr. Alexander azt mondja, nem emlékezett az életére, és először sötétség vette körül, de aztán „fehér fény” hatolt át a sötétségen, egy „tökéletes dallam” kíséretében, ami elvezette őt az „átjáróhoz”. A féreglyuk másik oldalán az orvos egy „tökéletes” világot talált, amiről azt mondta, az Édenkerthez hasonló lehetett.
„Olyan volt, mint a Platón által leírt ideális világ. A tökéletesség világa” – mondta Dr. Alexander, aki azóta könyvet is írt tapasztalatairól, „Proof of Heaven: A Neurosurgeon’s Journey” címen. A „spirituális vezetőjét” úgy jellemezte, mint egy „csillogó szemű, mosolygó nőt”, aki nem beszélt ugyan, de a jelenléte melegséggel töltötte el, és érezte a felé áradó szeretetet.
A „tintafekete sötétségben” még egy alakot látott, aki talán Isten lehetett, de nem tudta pontosan meghatározni. Abban azonban biztos volt, hogy végig egy megnyugtató üzentet közvetítettek feléje: „Nincs mitől félned.”
Amikor magához tért, teljesen más ember volt, és a családját megdöbbentette ez a változás. A nővére szerint igazi „kis Buddhaként” viselkedett, mélyen az emberek szemébe nézett, és azt mondogatta nekik, hogy minden rendben lesz, az orvos azonban egyáltalán nem emlékszik erre.
Tapasztalatai visszavezették őt a hitéhez, amit pedig már évekkel korábban elveszített. Gyerekként örökbe fogadták, és metodista hitben nevelték, de amikor beiratkozott az orvosi egyetemre, elkezdte megkérdőjelezni a vallást, mivel úgy érezte, nem tudja összeegyeztetni azt tanulmányaival.
Amikor megpróbálta felvenni a kapcsolatot biológiai szüleivel, visszautasító választ kapott, és ekkor fordított végképp hátat a vallásnak. De közvetlenül a betegsége előtt újra megpróbálta felvenni a kapcsolatot rokonaival, és ezúttal elfogadták őt, így végre találkozhatott biológiai szüleivel.
Rájött, hogy a vallás a feltétel nélküli szeretetről és a teljes elfogadásról szól, ha pedig nem, akkor nem a megfelelő dolgokban hisz az ember.
„Ez nem csak arról szól, hogy mi történik, amikor meghalunk, sokkal inkább arról, hogy hozunk döntéseket, hogy bánunk másokkal és önmagunkkal. Az életnek van értelme, és idegtudományi szempontból elsöprő lehet az a bizonyosság, hogy a tudatunk túléli a testi halált, és hogy a szeretet a legfontosabb dolog, ami mindannyiunkat összeköt” – mondta az orvos.
