Az ausztrál Bill Stewart és Beryl Johnson a második világháború idején maradtak árván, miután édesapjuk, Frank Stewart 1942 júniusában életét vesztette az SS Iron Crown fedélzetén, amit egy japán tengeralattjáró süllyesztett el Victoria állam partjaitól mintegy 100 kilométerre.
Mivel a gyerekek édesanyja már évekkel korábban meghalt, a testvérek már akkor árvaházba kerültek, amikor az apjuk kihajózott. Amikor a férfi meghalt, hivatalosan is árvák lettek, és elválasztották őket. Bill egy fiúotthonba került, Berylt pedig örökbe fogadták.
„Igazi sokk volt. Már nem volt sem anyám, sem apám. Akkoriban 11 éves voltam” – emlékezett vissza Bill.
Mivel akkoriban úgy tartották, hogy az árváknak tiszta lappal kell indulniuk, a testvérek az elkövetkező években semmit nem tudhattak meg egymásról. A 91 éves Billt még mindig felzaklatja, ha felidézi a búcsú pillanatait.
„Átöleltük egymást, és kisírtuk a szemünket. Azt mondták, hogy hagyjam el a szobát, és soha többé nem láttam Berylt” – mesélte.
Beryl Adelaide-ben maradt, Bill pedig Sidney-ben kezdett új életet. De soha nem feledkezett meg a húgáról. „Mindketten kerestük a másikat, de nem kaptunk segítséget az árvaháztól. Minden évben visszamentem Adelaide-be, hogy megkeressem Berylt” – mondta Bill. A húga is hasonló problémákkal szembesült.
„Évekig próbálkoztam, de semmilyen információt nem kaptam Bill hollétéről. Feladtam, és arra gondoltam, hogy talán meghalt, de valahol mélyen mindig hittem benne, hogy egy nap megtaláljuk egymást” – mesélte.
A testvérek végül 2019 áprilisában kaptak esélyt arra, hogy viszontlássák egymást. Ekkor ugyanis egy kutatóhajó megtalálta az SS Iron Crown roncsát, és megemlékezést szerveztek a 38 elhunyt leszármazottai számára.
Bill így felvehette a kapcsolatot egy távoli rokonával, Kylie Watsonnal, aki részt vett a megemlékezésen, és aki mellesleg eltűnt családtagok felkutatásával is foglalkozott. Azonnal kutatni kezdett Beryl után, még régi újságcikkeket is keresett, hogy a nyomára bukkanjon. Gyanította, hogy Beryl még mindig Adelaide-ben él, ezért hirdetéseket adtak fel a helyi újságokban, hogy ha valaki ismeri őt, jelentkezzen. A kutatásnak ezúttal meg is lett az eredménye.
„Az unokám azt mondta, hogy csodálatos hírei vannak Beryllel kapcsolatban – hogy életben van, és 10 percen belül fel fog hívni” – emlékezett vissza Bill. Beryl is meghatottan gondol vissza az egymásra találásra.
„Sírtam, amikor meghallottam, hogy Billy él. Hihetetlen volt hallani a hangját, amiről azt hittem, hogy soha többé nem hallhatom. Most visszakaptam az életemet, ami korábban tele volt vágyakozással” – idézte fel.
Egymásra találásuk óta minden nap beszéltek telefonon, és Bill tavaly végre meglátogathatta húgát Adelaide-ben. „Összeölelkeztünk, és nem tudtuk elengedni egymást. Nagyon szeretem őt, és számomra igazi csoda, hogy majdnem 80 év után egymásra találtunk” – mondta Beryl a találkozásukról.
Bill pedig hozzátette: „Többé soha senki nem vehet el téged tőlem.”
Most, hogy végre egymásra találtak, szeretnék együtt tölteni a hátralévő időt, továbbra is minden nap beszélnek telefonon, és azt tervezik, hogy a nagyobb ünnepeket is együtt töltik.
