Breinne Chavers ma már öt gyermek édesanyja. A teljes családi boldogsághoz vezető úton azonban meg kellett tapasztalnia azt, amit egyetlen szülő sem kíván magának: a gyermeke halálát. Érzelmes vallomásában elárulta, milyen pokoli gyászon ment keresztül, amikor egyik fia születése után néhány nappal meghalt. Végül sikerült átvészelnie a tragédiát, melyből életreszóló tanulságot vont le. Története egyedülálló, melyet ő maga osztott meg az egyik babás-mamás platformon.
Bree 2010-ben találkozott leendő férjével, Randyvel. 2012-ben házasodtak össze, és mindig is arra vágytak, hogy szülők legyenek. Bree sok gyereket akart, de arra nem számított, hogy végül öt gyermeke lesz! Mint ahogyan arra sem, hogy egyiket néhány nappal a születése után el kell temetnie.
Már négy kis utódjuk volt (Cadence, Kairi, Oliver és Ever), amikor Bree ismét teherbe esett. 2020 decemberére várták az ötödik gyermekük érkezését. „Sterling is meglepetésbaba volt… Megérzés vagy csak véletlen, megjósoltam, hogy 2020 decemberében fog megszületni a fiam” – fogalmazott a kismama. Sterling 15 hónapra érkezett a házaspár negyedik gyerekének a születése után. Ezt a várandósságot Bree sokkal könnyebben élte meg, és a szülést is, melyet otthon, vízben tapasztalhatott meg.
Az édesanya tele volt energiával, és felhőtlenül boldog volt – a terhesség 30. hetéig, amikor borzasztó álmot látott: „azt álmodtam, hogy egy dús hajú babát hoztam világra, aki azonban végül nagyon beteg volt, és intenzív ápolásra szorult. Nagyon aggódni kezdtem, és azt gondoltam, hogy valószínűleg nehéz szülésem lesz, ezért elkezdtem összepakolni a dolgaimat, hogy a kórházba menjek” – mesélte Bree hozzátéve: „Soha nem volt okom aggodalomra, mindig is kiválóan alkalmas voltam az otthonszülésre. A szorongásom egyetlen oka az álmomhoz volt köthető.”
A szülés végül rendben ment, csodálatos és gyógyító tapasztalat volt Bree számára: „Az előző szülésem és a 19 éves koromban történt megerőszakolásom traumát okozott. Egy ideig terapeutára volt szükségem, ideges voltam az újabb szüléstől, miután megértettem, hogy a nemi erőszak mennyire kihatott a korábbi szülésekre, de az ő születése gyógyító volt, mint egy jutalom” – árulta el a kismama.
Sterling végül a tervek szerint, 2019. december 5-én, otthon, vízben szüléssel született. Minden rendben volt, 10-es osztályzatot kapott az APGAR-teszten, és az anyuka attól a pillanattól kezdve megnyugodott, hogy először hallotta őt felsírni. „Jól lélegzett, jól evett, aludt, mint egy újszülött. Szerette, ha meleg volt, és szorosan a takaróba burkolózott. Nem engedte, hogy túlságosan elernyedjen a karod, amikor átölelted. Szüksége volt arra, hogy szorosan tartsák. Nagyon tetszett, ahogyan közvetítette felénk, hogy szorosan kell őt tartani, mintha tudta volna, hogy nem fogunk sok időt vele tölteni” – folytatta Bree a szívmarcangoló történetet.
Sterling állapota a születését követő 24 órán belül romlani kezdett, és súlyos állapotban került kórházba. Mivel légzési problémák jeleit mutatta, számos vizsgálatnak vetették alá. „Kórházba került, és az intenzív osztályon végezte, akárcsak az álmomban. Állapota rohamosan romlott. Rohamai voltak. Nem tudott önállóan lélegezni, ezért intubálták. A szíve megállt, és újraélesztésre volt szüksége. A szervei leálltak…” – idézte fel a borzalmas emléket az édesanya.
Az orvosok magatehetetlenek voltak. Öt nap múlva fedezték fel, hogy Sterling vérében ammónia van. Ezután úgy döntöttek, hogy átszállítják őt egy Los Angeles-i kórházba, hogy egy genetikus is megvizsgálja: „Egész idő alatt az orvosok nem tudták, mi baja van. Nem tudtak választ adni arra, hogy mi történik vele. Hallottam, hogy egy neurológus orvos agykárosodásról beszél, de még nem volt MRI-vizsgálat, így nem tudta biztosan” – folytatta Bree a történetet.
A kismama remélte, hogy a fia rendbe jön, csakhogy az orvosok megfosztották őt a remény leghalványabb sugarától is: a Sterling vérében lévő ammónia súlyos hatással volt az agyára. Breenek el kellett fogadnia, hogy már semmit sem tehet újszülött gyermekéért. „Sterlingnél egy ritka anyagcsere-betegséget diagnosztizáltak, amely befolyásolta a szervezet fehérjék feldolgozását és az ammónia kiszűrését. A szervezete nem volt képes az ammóniát kiüríteni, így az felhalmozódott a vérében, és károsította az agyát. Annyira megsérült, hogy az összes szervét elzárta a működéstől, így nem tudott lélegezni, és a szíve is megállt” – magyarázta a kismama, aki mindvégig Sterling mellett lehetett.
A kisbaba 2019. december 11-én reggel hunyt el, és édesanyja nem zárkózott el attól, hogy beszéljen a fájdalomról, amit azokban a pillanatokban érzett. „Ahogy láttam, ahogy a színe eltűnik az arcáról, ahogy a mellkasa nem emelkedik többé minden lélegzetvétel után, olyan volt, mintha aznap meghaltam volna. Úgy éreztem, mintha a lelkem is elhagyná a testemet. Annyi fájdalmat, de egyben békét is tapasztaltam. Azért éreztem így, mert tudtam, hogy Sterling már nem szenved, hogy soha többé nem fog szenvedni. Bármit megtettem volna, hogy megváltoztassam a befejezést, amelyben ez a történet arról a világról szól, amelyben Sterling él, de elfogadtam a fájdalmat, tudván, hogy ő soha többé nem fog fájdalmat érezni” – fogalmazott Bree.
„Nem hittem, hogy túl tudok lépni az elvesztése miatti fájdalmon. Voltak éjszakák, amikor a fürdőszobában feküdtem a földön, és beszéltem Istenhez, és elmondtam neki, hogy készen állok a halálra, de még nem jött el az én időm, ezért meg kellett találnom a túlélés módját… A fájdalom nem lesz könnyebb. Csak a végén másképp érzed. Mindig is azt mondtam, hogy különbség van fájdalom és gyász között. A fájdalom az érzés, amit egy szerettünk elvesztése után érzünk, a gyász pedig annak kifejezése. A gyász az, ami megváltozik. A fájdalommal azonban teljesen más a helyzet…
A fájdalomnak nincs vége” – fogalmazott a megtört édesanya.
„Megtanultam együtt élni a fájdalommal és magammal cipelni. Megtanultam teret engedni a boldogságnak és a reménynek. Újra megtanultam szeretni, és újra szülő lettem. Tudom, hogy semmi, ami jó és szép az életemben, nem fogja elvenni ezt a fájdalmat, de megvan a képességem arra, hogy helyet adjak a lelkemben a fájdalomnak, a szenvedésnek, de a reménynek és az örömnek is. Soha nem fogok teljesen meggyógyulni, de megtanultam nemcsak azt, hogyan lehet túlélni, hanem azt is, hogyan lehet újra élni ebben a világban” – vonta le a következtetést Bree.
A kismamának arról is volt bátorsága beszélni, hogyan sikerült túljutnia a gyermeke elvesztésének élményén. Úgy döntött, hogy tejét egy egyedülálló anyának adományozza, akinek gyermeke születése után vissza kellett térnie a munkába: „A gyermeke nagyjából ugyanakkor született, mint Sterling, így nagy öröm volt segíteni valakinek, akinek tényleg szüksége volt rá” – árulta el Bree, akinek a terápiás foglalkozások, a barátok és a közösség is segített feldolgozni fia elvesztését.
„A túlélés kulcsa a megbocsátás.
Mindenekelőtt próbálj meg megbocsátani magadnak. Az is rendben van, ha van egy halom edény, amit nem sikerült elmosogatnod. Nem baj, ha a következő hat hónapban nem főzöl, és maradsz a rendelésnél… Nem baj, ha sírsz. Nem baj, ha sikítasz. Nem baj, ha szomorú és depressziós vagy…” – tanácsolja azoknak az anyáknak, akik sajnálatos módon át kellett élniük azt, amit ő. Ugyanakkor őszintén figyelmezteti őket arra is, hogy a fájdalom nem fog enyhülni, de meg kell tanulniuk együtt élni vele: „Előbb-utóbb megtanulsz együtt élni a fájdalommal. Néha a fájdalom teljesen felemészt minket. Egy nap nem fogsz többé könnyes szemmel ébredni, és érezni fogod, hogy újra élni kezdesz. De addig a napig ne feledd, hogy nem vagy egyedül.”
