A görög filozófia ikonikus alakja, Platón szerint Atlantisz egy hatalmas nyugati civilizáció volt, mely a Földközi-tenger nyugati partvidékét uralta. Virágkorában Atlantisz egy ragyogó bronzkori birodalom volt, hatalmas hadsereggel és flottával, altalajkincsekben dúslakodott, és a kereskedelmi viszonyai által fejlődött rangossá.
Valódi létezése viszont még ma sem tisztázott. Az archeológusok mindent megkíséreltek már, hogy a rejtélyt valós tényekkel támasszák alá, de eddig még nem sikerült rábukkanniuk Atlantisz fizikai nyomára. Spekulációkkal is próbálkoztak, hogy meghatározzák a pontos helyét, ami állítólag hatalmas területet foglalt magába, a mai Írországtól egészen Antarktiszig.
Platón volt az, aki a legtöbbet foglalkozott a témával. Szerinte Atlantisz időszámításunk előtt 360 körül keletkezett, akkor, amikor az Olimposz istenei felosztották a világot. Elnyújtott alakja volt, nagyjából 700 kilométer hosszú, hegyekkel szegélyezve és dús mezőkkel a közepében. A déli hegyek legmagasabb csúcsán egy nagy akropoliszt építettek, amely köré a virágzó főváros rendeződött. Ezt koncentrikus körökben rendezett árkok védték, csatornák, melyek összeköttetésben álltak az óceánnal. Ezen a vízi hálózaton zajlott a kereskedelmi forgalom. A csatornákat hatalmas falak övezték, a körökön belül élők védelmére. Ám a fejlődés az atlantiszi lakosság becsületének a róvására ment: korruptakká és embertelenekké váltak, ezért az istenek egy pusztító földrengést bocsájtottak Atlantiszra, végleg elsüllyesztve azt az óceán mélyére.
Platón elméletétől a fantázia-teóriák szárnyra kaptak. Ignatius Donelly, amerikai író például azt állítja, a későbbi virágzó civilizációk alapja mind Atlantiszra vezethetők vissza. Továbbgondolta Platón sztoriját, és szerinte az Atlantisz elpusztítását követően, a túlélők más földrészekre menekültek, ahol a meglévő tudásukkal új civilizációkat alapítottak.
Joey Levy, szintén amerikai író ennél jóval továbbmegy, és azt mondja, Egyiptomtól kezdve az Inka Birodalomig, minden mitológia és történelem az Atlantisz létezésén alapszik. Szerinte hasonlóság van az egyiptomi piramisok és a napkultusz között, mint ahogyan az egyiptomi és a maya hieroglifák között is sok a közös vonás. Levy, akárcsak Donelly meg van győződve róla, hogy az atlantisziak adták tovább az írástudást a többi földön élő embernek, beleértve minden egyéb felfedezést és ismeretanyagot, amelyet az őseink már jóval előttünk tudtak és használtak.
De Atlantisz nemcsak a fantázia-teóriákat ihlette meg, hanem például a náci politikai propaganda múzsája is volt. A hitleristák rasszista elveik megalapozására használták fel Atlantisz mítoszának hihetőségét, és azt bizonygatták, hogy az északi árják e rejtélyes birodalomból származtak. Szerintük az árják népesítették be a Földet, egy fasiszta utópikus társadalmat létrehozva. Bár a nácik elmélete égbekiáltóan nevetséges, még mai napig is felemlegetik azt az európai, amerikai és volt szovjetuniói neonáci csoportok körében.
Függetlenül attól, hogy létezett-e vagy sem, Atlantisz mindig is fontos kiindulópont lesz az emberi civilizáció megszületésének az alátámasztására. Holott semmi sem bizonyítható a létezésével kapcsolatban, mégis Atlantisz legendája van annyira erős, hogy kitöltse azt a történelmi űrt, ahonnan mi, emberek, valójában származhatunk.
