Jordan Paterson függőségekre szakosodott terapeuta, aki azt mondja, az alkoholizmus tönkretette az édesapja életét, sőt, majdnem az övét is. Évekbe telt, mire fel tudta dolgozni a gyerekkorban elszenvedett traumákat, és lényegében az egész életútját apja szenvedélybetegsége alakította, de most, 35 évesen azt mondja, végre sikerült teljesen kigyógyulnia a traumákból, jegyben jár, és 15 éve dolgozik terapeutaként.
Bár a saját édesapjának nem sikerült segítenie, hogy leszokjon az alkoholról, a kapcsolatuk az évek során sokat javult, annak ellenére, hogy nem beszéltek túl gyakran, mivel az apja elszigetelte magát az emberektől.
Olvasd el ezt is: A milliomos, aki évi 2 millió dollárt költ arra, hogy fiatalabb legyen: 5 órakor kel és 100 táplálékkiegészítőt szed be
Paterson egy esszében nyíltan mesélt gyerekkori tapasztalatairól és a szüleivel való kapcsolatáról. Elmondta, hogy körülbelül 7 éves korában értette meg, hogy az édesapjának problémái vannak az alkohollal, amikor a szülei még együtt éltek. Később azonban, ahogy az apja függősége rosszabbodott, a családja szétesett, és nagyon sokat szenvedett emiatt – írja a Metro.co.uk.
„Mielőtt az alkohol rabja lett, nagyon különleges kapcsolatunk volt. Amikor még kicsi voltam, nagyon sok figyelmet fordított rám, érzékeny és gyengéd volt. De fokozatosan egyre több olyan epizódnak lettem szemtanúja, amikor apámat rendőrök hozták haza, mert ittasan vezetett. Soha nem felejtem el, ahogy anyám kiabált vele, miközben én némán álltam a lépcsőn” – írja Paterson.
A terapeuta azt a mozzanatot is kiemelte, amikor tudatosult benne az apja betegsége: „Egyik este anyámmal későn jöttünk haza a nyaralásból. Apám nem volt velünk, és nem is jött értünk. Amikor hazaértünk, nem találtuk. Sokkal később jött haza, részegen, és azt mondta, hogy megpróbált öngyilkos lenni. Akkor jöttünk rá, hogy depressziós, és attól kezdve egyre gyakoribbá váltak az ehhez hasonló epizódok.”
» A nő megváltoztatta a végrendeletét, miután megtudta, hogy a fia megcsalta a feleségét: „Azokat jutalmazza, akik megérdemlik”
» „A vőlegényem négyszer többet keres nálam, de nem hajlandó osztozni az anyagiakon”
» A férfi szerelme furcsán kezdett viselkedni, miután megszületett a gyerekük – ledöbbent, amikor megtudta az igazságot a nőről
» 3 csillagjegy, akikre csak úgy árad a szerencse 2023 őszén
Az édesapja egy ideig még próbált talpra állni, de a jó időszakok mindig csak rövid ideig tartottak, és bár ilyenkor sokkal elnézőbb és figyelmesebb volt a fiával, Paterson nem tudott igazán örülni ezeknek a pillanatoknak, mert tudta, mi következik utána.
„Nem tudtam igazán élvezni az életet, mert tudtam, hogy egyetlen jó pillanat sem tarthat örökké. Mindig ugyanúgy végződött, minden alkalommal. Elvesztettem a reményt. Ahogy telt az idő, a helyzet egyre rosszabb lett, mert úgy döntött, hogy elszigeteli magát, és még beszélgetni sem tudott a körülötte lévő emberekkel. Amikor találkoztunk, órákig csak magáról beszélt, és alig kérdezett valamit rólam. Kezdtem úgy érezni, hogy ő már nem az apám. Nem ismertem rá arra az emberre, akit magam előtt láttam” – írta.
Azt is hozzátette, hogy az idő múlásával ő maga is megváltozott, és egyre kétségbeesettebb lett.
„Már nem láttam a fényt az alagút végén. Ha jobban belegondolok, ez volt a legnegatívabb hatás, amit a függősége gyakorolt rám. Elvesztettem az erőmet, hogy reménykedjek, hogy élvezzem az életet. Nem tudtam közel kerülni senkihez, és úgy éreztem, arra vagyok ítélve, hogy örökre egyedül maradjak” – magyarázta.
Miután a szülei különváltak, az anyja többször is elvitte meglátogatni az apját, de a legtöbb alkalommal részegen találták, és ezek az emlékek mély nyomokat hagytak Paterson lelkén.
„Tisztában voltam vele, hogy apám nem tudja kontrollálni az alkoholfogyasztás iránti vágyát, de néha úgy éreztem, hogy az italt választja helyettem. Elhagyatottnak éreztem magamat” – fogalmazta meg az esszében.
18 éves korában aztán úgy döntött, megváltoztatja az életét, és komolyan elkezd foglalkozni a függőségek tanulmányozásával. Drogokkal és alkoholizmussal kapcsolatos tanfolyamokat végzett, és tanácsadónak tanult.
Tudat alatt az motiválta, hogy segíteni akart az édesapjának, és bár ez végül nem sikerült – az apja nem szokott le az alkoholról, és magányosan halt meg 62 éves korában – a kapcsolatuk rengeteget javult, megtanult megbocsátani az apjának, elfogadta és feltétel nélkül szerette őt. Ritkán beszéltek ugyan, de azok az alkalmak valóban az őszinte szeretet pillanatai voltak.
„A legfájdalmasabb az volt, hogy soha nem akarta elfogadni, hogy alkoholista, és segítségre van szüksége. Nem tudtam segíteni neki, mert ő nem akarta. Továbbra is ivott, de én megszabtam néhány határt a kapcsolatunkban. Megmondtam neki, hogy nem fogunk beszélgetni, amikor részeg, és csak akkor beszélgettünk, amikor nem ivott túl sokat. Néhány hónappal a halála előtt láttam utoljára, 27 éves koromban” – írta Paterson.
„Hálás vagyok azért, hogy néhány évvel a halála előtt kibékültünk, és hogy jó volt a kapcsolatunk, még ha ritkán is beszéltünk” – tette hozzá. A gyerekkori és generációs traumák nagyban hozzájárultak ahhoz az életúthoz, amit választott, és miután a saját életében békére lelt, ma már másoknak is segíteni tud ebben.
„Ezek a tapasztalatok keserűségbe és kétségbeesésbe taszíthattak volna, de ehelyett lehetővé teszik számomra, hogy hatékonyan és szeretettel segítsek az embereknek” – vallja a terapeuta.
