Taylor Britton 23 éves volt, amikor 2016-ban munkába menet autóbalesetet szenvedett, és súlyos gerincvelő sérüléssel került a Southamptoni Kórház neurológiai intenzív osztályára. A fiatal édesapa az autó hátsó ülésén utazott, nem viselt biztonsági övet, és a baleset után beszorult a járműbe. A sérülés következtében nyaktól lefelé lebénult.
A kórházban mindent megtettek annak érdekében, hogy megmentsék az életét, de a nyaksérülése annyira súlyos volt, hogy az orvosok abban sem voltak biztosak, képes lesz-e valaha segítség nélkül lélegezni.
Taylor édesanyja, Donna, édesapja, Dave és menyasszonya, Emma, mindannyian mellette voltak. A baleset idején a férfi barátnője, Emma, éppen második gyereküket várta, és a terhesség 38. hetében volt. Már volt egy 4 éves lányuk. Emma megpróbálta emlékeztetni Taylort, miért kell életben maradnia.
„Nagyszerű apa vagy, és Tiarna igazi apuci lánya. Most pedig úton van egy másik kisbabánk, és szükségem van a segítségedre. Szükségem van rá, hogy túléld ezt, és az apja legyél a kisbabánknak” – mondta a nő.
Taylor egy hónapot töltött az intenzív osztályon, és az orvosok elmondták a családnak, hogy még ha életben is marad, valószínűleg semmire nem fog emlékezni ebből az időszakból. Ezért, miközben az életéért küzdöttek, a család beleegyezésével egy kivételes kísérletet is végrehajtottak – egyfajta videó napló formájában rögzítették a történteket, dokumentálva Taylor útját a felépülés felé. Az orvosok, családtagok és barátok interjúkat adtak, amelyek során a válaszokat közvetlenül neki címezték. Az így készült dokumentumfilmet később a brit Channel 4 is bemutatta.
Az intenzív osztályon töltött idő alatt Taylor életveszélyes tüdőgyulladást kapott, a bal tüdeje összeomlott, és több rend antibiotikumot is kapott.
Amíg az életéért küzdött, megszületett második kislánya. Édesanyja, Donna, mutatott neki egy videót a babáról, és elmondta, hogy Emma szeretné meglátogatni őt a gyerekekkel, hogy együtt válasszanak nevet az újszülöttnek, de Taylor nem akarta, hogy bemenjenek hozzá.
„Csak elképzelni tudom, mi járhat a fejedben. Azt hiszem, úgy érezheted, alkalmatlan vagy az apaságra” – mondta Donna a fia számára készített interjúban. „Amikor 19 éves koromban megszülettél, én is aggódtam, hogy nem fogok tudni megbirkózni a feladattal, nem tudom azt tenni, ami a legjobb, de mégis sikerült” – próbálta biztatni a fiát.
Végül, bár Taylor erre később nem emlékezett, a családja mégis bevitte hozzá a gyerekeket, és az orvosok szerint ez fordulópontot jelentett a felépülésében. Néhány nappal később lekapcsolták a lélegeztető gépről, és egy hónappal a baleset után végre képes volt egyedül lélegezni. Nem sokkal később pedig kiengedték a kórházból.
Taylor most kerekesszékben ül, és csak a karjait tudja mozgatni, de nagyon boldog, hogy a családjával lehet. Négy hónappal a balesete után közösen nézték meg a filmet a kórházban töltött időszakról, és hálás volt érte, hogy a családja megörökítette azokat a pillanatokat, mert valóban semmire nem emlékezett, és ez frusztrálta.
„Nagyon furcsa érzés, hogy az ember az intenzív osztályon volt, de nem emlékszik semmire, nem tudja, hogy került oda, mi történt vele. Ijesztő érzés, de örülök, hogy a családomnak sikerült felvenni mindezt, így tudom, mi történt, miről maradtam le, és látom, milyen rossz volt a helyzet valójában” – mondta.
Taylor megbánta korábbi felelőtlen viselkedését, de a barátját, aki a balesetet okozta, egyáltalán nem hibáztatta, azt mondta, ez bárkivel megtörténhetett volna.
„Az élet most mindennél értékesebb a számomra. Bárcsak korábban is így gondoltam volna rá. A barátaim és a családom jelentenek számomra mindent” – mondta Taylor.
