Marieme és Ndeye születésekor az orvosok nem számítottak rá, hogy az összenőtt ikrek néhány napnál tovább élhetnek. A nővérek most 7 évesek, egy hagyományos iskolába járnak, és mindenkit megdöbbentenek fantasztikus életerejükkel.
„Amikor már a kezdetektől fogva azt mondják, hogy nincs jövő, akkor csak a jelennek élsz” – mondta a lányok édesapja, Ibrahima, a BBC Inseparable Sisters című dokumentumfilmjében.
A sziámi ikrek rendkívül ritkák, és legtöbb esetben vagy halva születnek, vagy a születésüket követő 24 órán belül meghalnak. Az orvosok eredetileg Marieme és Ndeye esetében is ezt találták a legvalószínűbb forgatókönyvnek, de a lányok minden orvosi véleményre rácáfoltak, és nemrég már a hetedik születésnapjukat ünnepelhették.
Marieme és Ndeye egy pár lábon és egy medencén osztozik, de mindkettőjüknek saját gerincvelője és szíve van. Éjjel-nappal gondoskodásban részesülnek, de ennek ellenére egy hagyományos dél-walesi általános iskolába járnak. „Igazi harcosok, akik mindenkire rácáfolnak” – mondta Ibrahima a lányairól.
Bár mindkét lánynak megvan a maga egyedi személyisége és hangulatai, a túléléshez egymásra vannak utalva. „A lányaim nagyon különbözőek. Marieme nagyon csendes, introvertált személyiség, de Ndeye-vel teljesen más a helyzet, ő nagyon független” – magyarázta az édesapa.
„Nem állítanám, hogy könnyű, de hatalmas kiváltság. Szerencsésnek érzi magát az ember, hogy tanúja lehet ennek a folyamatos életért folytatott küzdelemnek.”
Amikor az ikrek 2016-ban megszülettek Szenegálban, a szülők csak egyetlen babára számítottak. Amikor a lányok világra jöttek, az orvosok mindössze néhány napot adtak nekik.
„Arra készültem, hogy nagyon gyorsan elveszítem őket” – mondta Ibrahima. „Az egyetlen dolog, amit tehettünk, hogy mellettük álltunk, és nem hagytuk, hogy egyedül járják végig ezt az utat. Nagyon korán láttuk, hogy igazi harcosokkal van dolgunk, akik kapaszkodnak az életbe.”
A szenegáli orvosok szerint a legjobb esélyük a túlélésre a szétválasztás volt. A család ezután kétségbeesetten kutatott lehetőségek után, és 2017-ben a londoni Great Ormond Street Kórházba érkeztek, abban a reményben, hogy a híres gyerekkórházban segíteni tudnak nekik.
A vizsgálatok azonban megállapították, hogy Marieme szíve túl gyenge a bonyolult műtéthez, és nem élné túl azt, ezért a szülők végül úgy döntöttek, nem választják szét a lányokat.
„Ez azt jelentette volna, hogy meg kellett volna ölnöm az egyik gyerekemet a másik kedvéért, és ezt nem tehettem meg. Nem engedhetem meg magamnak, hogy én döntsem el, ki éljen és ki haljon meg” – idézte fel az édesapa.
A lányok édesanyja hazautazott Szenegálba, hogy gondoskodjon a többi gyerekükről, de Ibrahima az Egyesült Királyságban maradt az ikrekkel, akik állandó orvosi ellátást igényelnek, és a család végül Cardiffban telepedett le.
„Nagyon nehéz volt, hogy nem tudtunk hazamenni, mert otthon volt a családunk és a munkánk. Ez egy ugrás volt az ismeretlenbe, de nem gondolkodtam túl sokat, csak követtem a szívemet. Az én szülői felelősségem, hogy mellettük legyek, és ez lesz az életcélom” – vallotta be az édesapa.
Az ikreknek rendszeres kórházi vizsgálatokra van szükségük, mivel komoly fertőzés- és szívelégtelenség-veszélynek vannak kitéve. Az orvosok nem tudják pontosan, a nővérek mely szervei közösek, és melyek teljesen egyedülállóak, de azt tudják, hogy két külön gerincvelőjük van, és a hozzájuk kapcsolódó idegek is elkülönülnek, a lányok mégis nagyszerűen összehangolják a mozgásukat, anélkül, hogy kommunikálniuk kellene egymással.
Az ikrek öltöztetése külön nehézséget jelent, és a megvásárolt ruhákat mindig külön át kell alakítani, hogy viselhessék azokat.
A család mostanra beilleszkedett a cardiffi közösségükbe, és a lányok az iskolában is nagyszerűen boldogulnak. „Szeretném, ha normális életet élnének, játszanának és nevetnének a többi gyerekkel, barátokat szereznének, és egyénileg is fejlődnének. Nem kell senki elől sem rejtőzködniük, és az, hogy hagyományos iskolába járnak, azt mutatja, hogy a társadalom részei, és szerencsések, hogy ennek a közösségnek a tagjai lehetnek” – magyarázta Ibrahima.
Marieme és Ndeye számára a következő kihívás az, hogy megtanuljanak járni. Jelenleg naponta körülbelül 20 percet tudnak járni egy járókeret segítségével. „Olyan dolgokat értek el, amiket senki nem tartott lehetségesnek” – mondja a büszke édesapa, hozzátéve, hogy bár nem tudja, meddig tart ez az utazás, igyekszik minden egyes percét értékelni. „Minden napot meglepetéssé teszünk, és megünnepeljük az életet. Hatalmas örömet szereznek nekem. Óriási áldás az édesapjuknak lenni.”
