Számos olyan betegség létezik, amiből nincs visszaút. Megszámlálják az életünk napjait, és megfosztanak minden tervünktől. Emma Postance azonban még így sem adta fel: 42 éves, egyedülálló, szklerózis multiplexben szenved, és még petefészekrákja is volt. Ennek dacára, gyermeket vállalt, és bár az orvosai csak két évet adtak neki az életre, mégis újra vállalná az egészet, csak hogy anya lehessen!
A szklerózis multiplex egy nagyon alattomos, élethosszig tartó, gyógyíthatatlan betegség, amely bármelyik percben kerekesszékbe kényszerítheti az embert. Mivel az agyat és az idegrendszert támadja, így a vakságig is elfajulhatnak a szövődményei. Emmának ráadásul egyedülállóként kell szembenéznie a jövővel, és ez mégsem ijesztette őt el attól, hogy saját gyermeke legyen, még akkor sem, ha tisztában van vele, az ő helyzetében különösen nehéz lesz az anyaság.
A mesterséges megtermékenyítést választotta megoldásként, hogy teherbe essen, és megszülhesse a rég várt gyermekét. De az élet a legszebb perceiben sem kímélte: kiderült, Emmának agydaganata van, ami miatt lehet, hogy már meg sem éri, hogy a kisbabája betöltse a negyedik évét – így a kis Alice apa és anya nélkül marad.
„Természetesen arra gondoltam, hogy önző vagyok-e, ha ezt teszem, hogy kétségbeesetten vágyom egy kisbabára? De más szklerózis multiplexes embereknek is vannak gyerekeik. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az SZM-em miatt hirtelen lejtőre kerülhetek, de 10 évig nem volt visszaesésem, és mindig stabil voltam. Fel voltam készülve arra, hogy tolószékbe kerülhetek, de ennél többre soha” – fogalmazott Emma, aki egyébként egy tőzsdei cég operatív részlegénél dolgozik.
Aztán szeptemberben jött a diagnózis, hogy negyedik stádiumú, glioblasztóma típusú agydaganata van. A kislánya most 20 hónapos (alig több, mint másfél éves), és az orvosok becslése szerint, talán még két évig élvezheti az édesanyja szeretetét. „Borzalmas belegondolni, hogy a csodalányom nem egy szülő mellett fog felnőni” – búslakodik Emma, aki ennek ellenére sem bánta meg, hogy megszülte Alice-t. Hozzátette: „Soha, soha nem bánom meg. Ő az én kis csodám, és imádom őt”.
Az egyedülálló anyuka egészségügyi problémái a húszas évei végén kezdődtek, amikor egy nyaralás után kettős látásérzete volt. Mint kiderült, visszaeső szklerózis multiplexben szenved. Az állapota nem romlott, ezért úgy döntött, megpróbál gyermeket vállalni akkori partnerével. Háromszor esett teherbe, de mindhárom magzatot elveszítette, még a 12 hetes szűrővizsgálat előtt. A pár később szakított, de Emma vágya, hogy anya legyen, továbbra is erős maradt.
A 30-as éveibe lépve, a nőt újabb csapás érte: petefészekrákot fedeztek fel nála. Egy termékenységi vizsgálaton vett részt, amikor rábukkantak a daganatra. Szerencsére a kór nem terjedt tovább, de megfosztotta őt az egyik petefészkétől. „Ha nem mentem volna el a szűrővizsgálatra, ki tudja, mi történhetett volna?” – elmélkedett Emma, akinek egyre hangosabban ketyegett a biológiai órája. Érezte, hogy kifut az időből, és talán már sosem lehet gyereke. Azt mondta a szüleinek: „Bármilyen korban találkozhatok egy férfival, de nem lehet gyerekem akármelyik életkorban.”
Ahogy a 40-es éveihez közeledett, a spermabank kínálta segítséget kezdte el vizsgálni, hogy végre anya lehessen. A betegségétől egyáltalán nem félt, pozitívan állt hozzá a dologhoz: „nem lehet úgy élni az életet, hogy azon aggódsz, mi történhet. Holnap elüthet egy busz, vagy autóbalesetet szenvedhetek” – fogalmazott a nő, teljesen jogosan. Így nem vesztegette tovább az időt, hanem jelentkezett a mesterséges megtermékenyítésre.
„Mindenki annyira támogató volt. Tudták, hogy mennyire szeretnék gyereket, és soha nem kérdőjelezték meg. A család nem feltétlenül anyát és apát jelent, hanem nagyszülőket, nagybácsikat, nagynéniket és unokatestvéreket is” – érvelt Emma, akinek végre valóra válhatott az álma. Online választotta ki a donort, akit megfelelőnek talált. De a szabályok miatt soha nem veheti fel vele a kapcsolatot. Az első beavatkozás sikertelen volt, a második viszont megfogant, és így jött a világra Alice Matilda.
A kismama édesanyja ott volt a szülésnél, majd az édesapja is csatlakozott hozzájuk Emma otthonában, hogy segítsen az egyedülálló lányának a gyereknevelésben. „Először a kezemben tartani őt a legszebb pillanat volt. Annyira gyönyörű volt” – árulta el az újdonsült anyuka. De alig másfél évvel később, Emma újra a szakadék szélére került: elkezdett fájni a feje, amit az gyerek miatti alváshiánynak tulajdonított. Csakhogy egy szűrővizsgálat során felfedeztek valamit az agyában.
„Egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy ez lesz” – fogalmazott az anyuka, akit CT-vizsgálatra küldtek, mely megerősítette, valóban daganatról van szó. Emmát beutalták egy koponyaműtétre, hogy eltávolítsák. A további vizsgálatok azonban kimutatták, hogy egy negyedik stádiumú glioblasztómát vettek ki az agyából, egy olyan daganattípust, amelyet évente 2200 embernél diagnosztizálnak, és ami 1-2 éven belül kiújulhat. Az orvosok arról is tájékoztatták Emmát, hogy egy glioblasztóma átlagos túlélési ideje 12-18 hónap, ő viszont két évet kapott az életre.
„Azt mondták, hogy ne keressek rá az interneten, de én megtettem, és ez lesújtó volt. Elmentem a szüleimhez és sírtam. Aztán elmentem a bátyámhoz és a feleségéhez, és összeomlottam” – vallotta be Emma. Amikor Alice négy hónapos volt, a nő megkérdezte a bátyját, hogy gondoskodna-e a kicsiről, ha bármi történne vele, és Andrew azt válaszolta: „természetesen”.
Most viszont a helyzet halálosan komoly volt, ezért Emmának újra fel kellett hoznia a témát: „nem hiszem, hogy néhány év múlva itt leszek, és azt hiszem, fel kell majd nevelned Alice-t helyettem” – fogalmazott Emma. Így emlékezett vissza: „Kétségtelenül ez volt életem legrosszabb napja. Csak arra tudtam gondolni, hogy Alice elveszíti az anyukáját, a szüleim elveszítik a lányukat, a bátyám pedig elveszíti a húgát.”
Az édesanya jelenleg intenzív kemoterápián és sugárkezelésen vesz részt, hogy csökkentse a rák kiújulásának esélyét, azonban semmire sincs garancia. Ha a daganat kiújul, és hozzáférhető lesz, az orvosok újra megműthetik, de ez sem biztos. Ezért Emma most úgy éli a napjait, mintha az utolsók lennének: előkészíti a dolgokat, hogy Alice-t Andrew örökbe fogadhassa, ha majd eljön az idő, és a végrendeletét is megírja.
„Szerencsém volt, hogy az elmúlt 15 évben jó állásom volt, így van némi megtakarításom [Alice] számára” – árulta el a nő, aki még ezúttal sem hajlandó feladni, hanem egy külföldi immunterápiás kezelést igyekszik megpályázni, mely átlagosan 4 hónappal hosszabbítja meg az életét. Bár nincsenek illúziói, hogy a gyógyszer meggyógyítja őt, „de ha csak néhány hónappal vagy évvel kaphatnék többet, az mindent jelentene. Ha én két évig élek, Alice három és fél éves lesz. Csak azt akarom, hogy emlékezzen rám, és minél idősebb, annál több esélyem van erre” – érvel az édesanya.
Tisztában van vele, hogy a lánya még túl kicsi ahhoz, hogy emlékeket őrizzen meg róla, ezért minden alkalmat megragad, hogy közös videókat készítsen magukról, hogy a kislánya legalább ezekből hallhassa a hangját. Emellett fotóalbumokat készít, és naplót ír, amit hátrahagyhat, hogy ha Alice-nek nem is lesz ott az anyukája a valóságban, bármikor az írott emlékekhez fordulhasson.
Emma esete pokolian nehéz: felkészülni a halálra, miközben minden porcikájával az életbe és a kislányába kapaszkodna. De a családjának sem könnyű azzal a tudattal élnie, hogy a szerettük bármelyik percben örökre távozhat. Van alkalmuk felkészülni rá, de az ember sosem állhat teljesen készen egy ilyen helyzet előtt.
És ott van Alice, akit bár imád a családja, mégis szenvedni fog amiatt, hogy az anyukája nélkül kell felnőnie. Amikor betölti a 18. évét, esélye nyílik arra, hogy felvegye a kapcsolatot a biológiai apjával, de addig még nagyon sok idő van hátra. „Ez teljesen rajta múlik. Egyelőre az a legfontosabb, hogy minél több időt tölthessen az édesanyjával” – szögezte le Emma.
