2026. január 7-től új korszak kezdődik a római turizmus történetében: a városba érkező látogatóknak 2 eurós belépődíjat kell fizetniük, ha meg szeretnék tekinteni a világhírű Trevi-kút környékét. A római lakosok számára a belépés továbbra is ingyenes marad – számolt be róla az Euronews.
Az intézkedés nem egyedülálló: az európai nagyvárosok egyre határozottabban lépnek fel a tömegturizmus okozta terhelés ellen. Velence, Athén és Sevilla után Róma is olyan megoldásokat keres, amelyek egyszerre szolgálják az örökségvédelmet és az élhető városi környezet megőrzését.
A Trevi-kút nem csupán látványosság, hanem élő szimbóluma az olasz fővárosnak. Évente több millió turista fordul meg a szökőkút körül: fényképeznek, kívánságot fogalmaznak meg, majd érmét dobnak a vízbe – sokszor egymás rovására, zsúfolt, nehezen kezelhető körülmények között.
A hatóságok már hónapok óta szabályozzák a látogatók számát, egyszerre legfeljebb 400 fő tartózkodhat a területen. Az új rendszerben két külön bejárat működik majd: egy a helyiek számára, ingyenes belépéssel, egy a turisták részére, ahol bankkártyával lehet megváltani a jegyet.
Csak 2025 első hat hónapjában több mint 5,3 millió látogató érkezett ide, ami jól mutatja, mekkora nyomás nehezedik a város egyik legikonikusabb pontjára.
Mit nyer vele Róma?
A városvezetés becslései szerint a belépődíjból származó bevétel akár 20 millió euróval is növelheti az önkormányzat költségvetését. Az ígéretek szerint ezt az összeget a műemlék környezetének fejlesztésére, a turisztikai infrastruktúra javítására és a látogatói élmény rendezettebbé tételére fordítják.
A cél nem a turisták kizárása, hanem az, hogy a Trevi-kút megmaradhasson annak, ami mindig is volt: egy időtálló találkozási pontnak, amely nem veszít méltóságából a túlzott terhelés miatt.
Nem mindenki ért egyet
A döntés azonban nem maradt kritika nélkül. A fogyasztóvédelmi jogokkal foglalkozó Codacons szervezet szerint problémás, hogy a közterületi látványosságok – piacok, terek, szökőkutak – fizetőssé váljanak. Érvelésük szerint a turisztikai adókból származó bevételek gyakran nem látható módon kerülnek visszaforgatásra, miközben az ingyenes hozzáférés elve sérül.
