Candace Cahill kétszer veszítette el a fiát: először, amikor örökbe adta, másodszor pedig, amikor nem sokkal első személyes találkozásuk után Michael váratlanul meghalt. Cahill a fia örökbefogadó apja barátságában lelt vigaszra, és Michael halála után erős kötelék alakult ki kettejük között.
Amikor Cahill 20 éves korában teherbe esett, egyáltalán nem volt felkészülve az anyaságra. Fiatal volt, magányos és rendkívül bizonytalan. Bántalmazták és elhanyagolták, kábítószer-függőséggel és alkoholizmussal küzdött, és anyagilag sem lett volna képes eltartani egy gyereket, ezért végül úgy döntött, örökbe adja a fiát.
A terhesség nyolcadik hónapjában találta meg azt a családot, amiről úgy gondolta, tökéletes lehet a fia számára. David egy kézzel írt levelet küldött neki, ami azonnal megragadta a nőt – mindenki más gépelt levelet küldött, amikből hiányzott az a fajta személyesség és sebezhetőség, ami David levelében egyértelműen megvolt.
„A mondatok kibontakoztak, élénk képeket festve a kényelemről és a bőségről, és olyan volt, mintha előttem ült volna, és odahajolt volna, hogy megfogja a kezemet. Nem idegen volt, hanem bizalmas barát. Vagy gyóntató. Ötoldalnyi meghitt részlet – okok, amiért őt és a feleségét, Jane-t kellene választanom a világ legfontosabb munkájára” – emlékezett vissza a nő.
„David levele mindenre kitért, amit a 20 éves énem fontosnak talált. Mesélt a hátteréről, a kapcsolatáról a szüleivel, testvéreivel és a feleségével. Első – szintén örökbe fogadott – gyerekével tapasztalt örömeiről. A vallással, oktatással, büntetéssel kapcsolatos nézeteiről. Az élete idillinek és gyönyörűnek tűnt. És a szavaiból felépítettem köré egy képzeletbeli világot, aminek a közepére a gyerekemet helyeztem” – írta Cahill egy esszében.
Három hónappal később személyesen is találkozhatott Daviddel, a feleségével, és akkor 4 éves fiukkal, John-nal. Michael nem volt jelen, mert attól tartottak, hogy a jelenléte túlságosan fájdalmas lenne a szülőanyának. Ez a találkozás végképp meggyőzte a nőt, hogy a fia jó helyre került.
Jane-nel nem alakult ki közöttük szorosabb kötelék, amit Cahill később úgy magyarázott, hogy egyikük sem állt készen rá, hogy befogadja a másikat. De David, aki egyébként nagyon nyugodtnak tűnt, nyíltan vállalta a könnyeit, ami meglepte, de ugyanakkor meg is győzte a szülőanyát arról, hogy „igazi szuperhős”.
Ezután 18 évig nem találkoztak és nem is beszéltek egymással. Ekkor újból felvették a kapcsolatot, és Cahill életében először beszélhetett telefonon akkor már felnőtt fiával. Ettől kezdve Michael irányította megismerkedésük ütemét, és két évvel később találkoztak először – és sajnos utoljára – élőben. Cahill és a férje több mint 4 ezer kilométert utazott, hogy találkozhassanak a nő fiával. Jane néhány évvel korábban elhunyt, ezért csak David és Michael várták őket.
„David és Michael egymás mellett állva, mosolyogva üdvözöltek minket a bejárati ajtóban. David, majd Michael is elnyelt engem egy ölelésben, és az egész olyan volt, mint amikor egy napra minden kivirágzik a sivatagban” – mesélte Cahill.
Cahill és David három évvel később találkoztak újból, Michael temetésén. Michael álmában halt meg, természetes okokból, de, bár két boncolást is végeztek, egyik sem tudta pontosan megállapítani a halál okát.
A következő hónapokban Cahill megpróbálta feldolgozni fia elvesztését, és ezért különböző gyászsegítő csoportokhoz is csatlakozott, de amikor arra kérték, hogy meséljen Michaelről, soha nem tudta, mit mondhatna, hiszen nem ismerte igazán a fiát.
Ekkor vette fel újra a kapcsolatot Daviddel, és írt neki egy e-mailt. Megkérdezte, hogy boldogul a családja, és megköszönte, hogy olyan szeretettel fogadták Michael temetésén. David ezúttal is egy kézzel írt levéllel válaszolt, mint 23 évvel korábban, amiben őszintén beszélt saját küzdelmeiről, és azt írta, azon gondolkodik, hogy egy időre elköltözik otthonról, mert minden és mindenki Michaelre emlékezteti.
„Azt mondta, Michael egy családdá kovácsolt bennünket. Folyamatosan küldtük egymásnak a leveleket, amik tele voltak fájdalommal, ugyanakkor könnyedek is voltak, és ez lett az egyik a sok lecke közül, amit meg kellett tanulnom a gyász kettősségéről” – mesélte Cahill.
Michael halálának első évfordulóján David meghívta a nőt és férjét látogatóba. Együtt mentek ki Michael sírjához, régi fényképeket nézegettek a fiú egykori szobájában, és sokat beszélgettek. A következő években Cahill és a férje minden ősszel meglátogatták Davidet, és 2018-ban a férfi is elutazott hozzájuk Alaszkába.
„Tudom, hogy amikor David az arcomba néz, a fia tükörképét látja, míg számomra David jelképez mindent, ami a fiamból megmaradt. A mi fiunkból. És minden emlék, amit megoszt velem, egy ajándék, amit nagy gonddal bontok ki, hálásan simogatok, és teljes átéléssel ápolok magamban” – írta Cahill a történetét elmesélő esszében.
