Bár sokunk számára még mindig elfogadhatatlan marad, valójában számos oka lehet annak, amiért egy szülő képes lemondani a saját gyermekéről. Legtöbbször egy jobb élet reményében hagyják el az anyák a kisbabájukat, mert úgy vélik, ők sosem tudnának számára olyat biztosítani. De vajon mit gondolhat erről egy olyan felnőtt, akit gyerekként egy takaróba csavarva hagytak ott egy lépcsőfokon?
23 évvel ezelőtt, a kínai Csangcsouban, egy áruház lépcsőjén otthagytak egy kisbabát, mindössze 9 nappal a születése után. Az eset a város egyik legfelkapottabb beszédtémája lett, és sokan csodálkoztak azon, hogyan képes egy szülő ilyen pici babát ily könnyedén magára hagyni, röviddel a születése után. Amikor rátaláltak, az üzlet alkalmazottai egy közeli árvaházba vitték a csecsemőt, de képtelenek voltak elszakadni tőle: rendszeresen látogatták, miközben egyre közelebb kerültek hozzá.
A kislány esete a kínai újságok címlapjára került, ettől eltekintve három évet kellett a rendszerben töltenie, míg végül érdeklődni kezdtek iránta az örökbefogadás szempontjából. Végül egy amerikai házaspár vette magához a gyermeket: Valli és Stephen Halbeisen, akik Michiganből utaztak Kínába azért, hogy a kis Zoét hazavihessék. Az örökbefogadási folyamat során semmilyen információt nem közöltek velük a kislány vér szerinti szüleiről, és csak újságkivágásokat mutattak nekik a kislány háttértörténetéről.
Zoe 23 éven át abban a hitben élt, hogy egy „leadott csomag” volt, akit egy takaróba csavarva egy üzlet lépcsőjén hagytak a szülei. Gondoskodó szülőket kapott, akik sajátjukként szerették és nevelték őt három testvérével együtt, akiket szintén Kínából és Koreából fogadtak örökbe.
Michiganben nőtt fel, aztán New Yorkba költözött, ahol jelenleg szoftvermérnökként dolgozik. Bár Zoe sosem érdeklődött a vér szerinti szüleiről, olyan városban nőtt fel, ahol rajta és a testvérein kívül alig voltak ázsiaiak a környéken. Csak akkor jött rá, hogy sokkal többen vannak, mint ő, és ő is olyan, mint mindenki más, amikor beiratkozott a Michigani Egyetemre.
Az egyetemen Zoe sok kínai diákkal találkozott, akik gyakran visszamentek a szülővárosukba. Ennek tudatában a lány kitervelt egy utazást, hogy felkutassa a gyökereit, még ha ez azt is jelentette, hogy vissza kell mennie abba az áruházba, ahol a szülei egykor otthagyták. A lány azonban élete legnagyobb meglepetésével találta szembe magát, amikor egyszerre két levelet is kapott, számára ismeretlen emberektől, akik teljesen megváltoztatták a múltjáról alkotott képét.
A levelek Chen Xin Zhongtól és Wang Xu Meitől érkeztek, akik azt állították, ők Zoe vér szerinti szülei. Elmondásuk szerint az elmúlt húsz évben megállás nélkül keresték a lányt, mire végre megtalálták a módját, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Zoe eleinte kételkedett a történetük hitelességében vagy a személyazonosságukban, de a levelek olyan információkat tartalmaztak, amelyeket senki más nem tudhatott.
Chen Xin Zhong megírta, hogy ő és a felesége három éven át távolról figyelték Zoét, amíg az árvaházban volt. Sőt, amikor a férfinak el kellett költöznie a városból, Zoe szülőanyja ott maradt, hogy szemmel tartsa őt, remélve, hogy egy nap majd visszatérhet érte.
Chen Xin Zhong a lánya bocsánatáért is könyörgött, amiért két évtizeddel ezelőtt elhagyta őt. A lányt azon a néven emlegette, amit ők adtak neki: Long Chen. A levélből az is kiderült, hogy a házaspár milyen fájdalmat és megbánást táplált az évek során.
„Bocsánatodat kérem a tudatlanságból elkövetett hibámért, amely a döntésem, amit egész életemben a legjobban megbántam. Long Chen, nagyon hiányzol nekünk, lányom. Mindig hiányozni fogsz és várni fogunk rád” – írta a bűnbánó édesapa, aki arra is kérte a lányát, hogy ne hibáztassa az édesanyját. Teljes szívvel felvállalta, hogy a hiba 100%-ban az övé, miközben elárulta, hogy miért hagyták ott a boltban a lányt.
Azon a napon, amikor Zoét a szülei az áruház előtt hagyták, a kínai kormány tagjai meglátogatták a családját. Azt követelték, hogy mondjanak le Zoéról, a második gyermekükről, mivel az megszegte az ország egygyermekes politikáját.
A kormánytisztviselők csak akkor engedték volna, hogy megtartsák a kislányt, ha nagy összegű bírságot fizetnek, de erre nem volt pénzük. Így Chen Xin Zhong egy áruházban hagyta Zoét, ami nem volt messze a lakóhelyüktől.
Eredeti tervük az volt, hogy közelről vigyáznak rá, és egy nap majd visszaviszik. De a lányt örökbe fogadták, és hiába könyörögtek az árvaháznak, hogy adják vissza nekik Zoét, elutasították őket. Így Long Chen elhagyta Kínát, új életet kezdett Amerikában, és Zoe néven írta át a történetét.
Hetekbe telt, mire Zoe elfogadta, amit a vér szerinti szülei felfedtek előtte. „Azt képzeltem, hogy ott hagytak és elsétáltak, de ennél sokkal összetettebb a dolog” – vélekedett a lány. Bár félt attól, hogy a találkozás a biológiai családjával milyen hatással lesz az életére, mégis úgy érezte, meg kell keresnie őket. Először egy videóhívás formájában vette fel velük a kapcsolatot, ami nagyon érzelmesre sikerült.
Zoe emlékszik, ahogy mosolyogva néztek egymásra, és könnyek csordultak végig az arcukon. Kiderült, van két biológiai testvére, akik közül az ifjabb fiatalabb nála. Voltak nagynénjei, nagybátyjai és nagyszülei is, akik alig várták, hogy találkozhassanak vele.
Hónapokkal később, Zoe jegyet váltott egy 15 órás repülőútra az Egyesült Államokból Sanghajba a barátjával és az örökbefogadó apjával, Stephennel. Minden mesébe illőnek tűnt, amikor a vér szerinti szülei először ölelték át, miután kilencnapos korában elhagyták.
Zoe utazása nem lett volna teljes, ha ne látogatott volna el az áruházhoz, amelynek lépcsőjén a története elkezdődött. Az üzletből azóta szálloda lett, de megmaradt néhány régi alkalmazottja, akik emlékeztek a kis Zoéra. Ők is tárt karokkal fogadták a hazatérő lányt. A szálloda vezetősége volt olyan kegyes, hogy megvendégelte őket, és megosztotta velük a még csecsemőkori Zoéról készült képeket.
A lány csak szép szavakat tudott mondani a Kínában töltött időszakról. „Egyszerűen hihetetlen volt” – áradozott. Azt tervezi, hogy a közeljövőben visszatér szülőhazájába, mivel sok mindent szeretne még felfedezni. Jelenleg azonban a családra koncentrál.
