A portsmouthi haditengerészeti egészségügyi központ ápolói és orvosai megdöbbentek, amikor egy afroamerikai nő fehér bőrű, vörös hajú kisfiúnak adott életet.
Amikor a kétgyermekes anya, Ebony Lumpkin Virginiából néhány évvel az első gyermeke születése után életet adott a másodiknak, az öröme mindent felülmúlt, még azt is, amit akkor érzett, amikor a haditengerészet tisztje lett. A terhessége simán, komplikációmentesen zajlott, és megszületett második fia, Matthew.
Amikor azonban a portsmouthi haditengerészeti egészségügyi központban életet adott a kisfiúnak, gratulációk helyett csodálkozó megjegyzéseket kapott.
Színesbőrű anya, vörös hajú kisfiú
„Ó, Istenem! Ó, Istenem!” – ezek voltak az első szavak, amiket Lumpkin hallott, amitől azonnal végigfutott a hátán a hideg. Az újdonsült anyuka már majdnem pánikba esett, amikor az egyik ápolónő elmagyarázta neki az izgalom okát, vagyis azt, hogy a fia vörös hajjal született.
Mivel Ebony és a férje mindketten afroamerikaiak, szinte lehetetlen volt, hogy Matthew-nak fehér bőre és vörös haja legyen. Lumpkin még sokkhatás alatt volt, és hitetlenkedve azt mondta az ápolónőnek: „Nem, csak mosdassák őt meg néhányszor.”
Az ápolónő az édesanya kérésnek megfelelően járt el, de amikor visszatért a babával, semmi nem változott. Ennek ellenére, amikor Lumpkin karjaiba vette a kisfiát, azonnal megfeledkezett az aggodalmairól, és átadta magát ennek a gyönyörű pillanatnak. A kisbabája végre megérkezett.
Lumpkin negatív tapasztalatai
Lumpkin izgatottan várta, hogy a családja újabb taggal bővüljön, de Matthew útja nem volt könnyű sem az édesanya, sem a kisfiú számára. Őket ugyan egyáltalán nem zavarta Matthew vörös haja, de úgy tűnt, mindenki másnak gondja volt ezzel.
Az emberek gyakran gyanúsították azzal Lumpkint, hogy Matthew nem a saját fia, és időnként egészen kellemetlen tapasztalatokban is volt része. „Egy idősebb fehér nő látta, hogy elsétálok vele, és kihívta a rendőrséget. Azt hitte, hogy elloptam egy másik nő gyerekét” – idézte fel Lumpkin.
Matthew nehézségei
Az említett esetben végül egy idegen közbeavatkozására volt szükség, hogy megakadályozza Lumpkin letartóztatását. De Matthew helyzete sem volt könnyebb az édesanyjáénál. Ötéves korában szörnyű élményben volt része az iskolában.
A kisfiú sírva ment haza, és arról panaszkodott, hogy néhány gyerek kinevette, és azt mondták, Lumpkin nem is az igazi édesanyja.
A nő szíve majd megszakadt bánatában, különösen, amikor azt látta, hogy a kis Matthew valahányszor vörös hajú nőt látott, azzal a kérdéssel ment oda hozzá, hogy vajon ő-e az édesanyja. Ennek ellenére Lumpkin erős maradt, és megpróbált Matthew-nak is segíteni.
A család keményen dolgozott azon, hogy megőrizzék a pozitivitásukat, és Lumpkin elsőszülött fia, Adam, előállt egy nagyszerű ötlettel, ami megkönnyítette a helyzetet. Azt javasolta, hogy ő és az édesanyja megfesthetnék a hajukat, hogy úgy nézzenek ki, mint Matthew.
Lumpkint megérintette Adam önzetlensége, és nem is kívánhatott volna többet. A negatív megjegyzések ellenére örül, hogy Matthew a bátyjában igazi barátra lelt, aki mindig bátorítja őt.
