Az igaz szerelemnek semmi sem állhat az útjába. Sem az idő, sem a fájdalmas hullámvölgyek nem fognak ki rajta. Ha őszinték az érzések, semmi más nem számít – mindenre lesz megoldás, a kötelék pedig az idők során csak erősebbé és erősebbé válik. Ezt bizonyítja az alábbi szerelmi történet is, azé a ma már idős páré, akik 75 évvel ezelőtt elszöktek otthonról, hogy egybekelhessenek.
Elizabeth és Karl Gfatter története olyan, amiről az ember csak regényekben olvashat. Egyedi és különleges, tele romantikával és őszinte szeretettel. Az élet számukra is tartogatott jónéhány nehézséget, de azok csak még jobban összekovácsolták őket.
Ugyanabban a bérházban laktak, így ismerkedtek meg. Gyermekként Elizabeth nagy örömét lelte abban, hogy elvette Karl játékait, amivel mindig sikerült feldühítenie a fiút. A lány családja aztán elköltözött, így az útjuk külön vált, de a középiskolában újra egymásra találtak, egymásba szerettek, és azóta fogják egymás kezét, immár egy életen át.
Érettségi után döntöttek úgy, hogy elszöknek otthonról, és családot alapítanak együtt. A szüleik nem támogatták a kapcsolatukat, azt mondták, elsietik a dolgot, és később meg fogják bánni ezt az elhamarkodott döntést, de a fiatalok nem tágítottak, és mivel nem találtak más kiutat, szó nélkül hagyták hátra a családjaikat, hogy megteremtsék saját boldogságukat.
Elizabeth és Karl 1941-ben, titokban házasodott össze. Amikor a fiatalember bevallotta a szüleinek, hogy Elizabeth már a felesége, az apja a következőkkel „gratulált” a fiának: lefogadta, hogy a frigyük nem tart tovább egyetlen évnél, de ha mégsem lesz igaza, 100 dollárt ad nekik nászajándékul. Természetesen, az apa elveszítette a fogadást. Ahogy telt az idő, az ifjú házasok meghazudtolták a családjaik felvetéseit, és végig kitartottak egymás mellett szeretetben, odaadásban, kölcsönös tiszteletben és örök hűségben.
Röviddel az esküvőjük után kitört a második világháború. Karlt is besorozták, így a házasságuk első éveiben a férfi főként Európában tartózkodott, miközben az amerikai fegyveres erőknél szolgált. Annak ellenére viszont, hogy mérföldekkel volt távol a feleségétől, ráadásul a frontvonalra is kellett koncentrálnia, naponta szakított időt, hogy megható szerelmes leveleket írjon kedvesének.
Volt, amikor sokat késtek ezek az irományok, és olyan is volt, hogy egyszerre több tucatot kézbesített Elizabethnek a posta, de a nő mindig ezekben az érzelmes sorokban lelt vigaszra, és belőlük merített erőt. Teljes szívéből és lelkéből imádkozott a férfi biztonságos hazaérkezéséért.
Végül Karl hazatért, és teljes lett a boldogságuk. Elizabeth ugyanis várandós lett, és megszületett a kislányuk, Lorelei. A nő azonban, bizonyos egészségügyi komplkációk miatt, soha többé nem tudott gyereket szülni. Szeretett lányuk 2015-ben, 68 éves korában hunyt el, a szomorú eseményt követően pedig a házaspár úgy látta jónak, ha egy idősek otthonába költözik.
Mielőtt letelepedtek volna a gondozó központban, számos kihívással teli időszakot vészeltek át. De egy dolog mindig velük maradt: az egymás iránti rendíthetetlen elkötelezettség. „Ő csak azt mondta, hogy szeret engem, és csak ez számított” – mesélte Elizabeth.
Házasságuk 75. évfordulóján, Karl és Elizabeth úgy döntött, ennyi közösen eltöltött év megérdemel egy ünnepséget. A ceremóniát az idősek otthonának személyzete szervezte meg számukra, melynek keretében a pár megújította esküvői fogadalmait egymásnak. Elizabeth kedvenc színe, a rózsaszín dominált az ünnepségen, mint ahogyan a levegőben is: hiába voltak túl a 90-en, a házastársak ma is úgy szerették egymást, mint tizenévesen.
A 91 éves ara könnyes szemmel lépett másodszor is oltár elé, hogy csatlakozzon a 94 esztendős férjéhez, és megfogja a kezét, ahogy ennyi éven át tette. A szertartást követően, a pár egy gyengéd csókkal pecsételte meg az örökké tartó szerelmét. Amikor a személyzet arról kérdezte őket, mi a titka az immár 75 éven keresztül tartó boldogságuknak, Elizabeth csak ennyit válaszolt: „Szeretet és őszinteség… és legyetek jók egymáshoz.”
