Gyermekkorunk emlékei mélyen meghatározzák a jövőnket. A legszebbeket sosem feledjük, míg a kellemetlenekből igyekszünk pozitívan építkezni, ahogy felnövünk. Miután négy boldog évet töltött a dadusával, ez a svéd származású férfi örökre a szívébe zárta a nőt, aki a sajátjaként szerette őt. A sors elsodorta őket egymástól, de az azóta megházasodott és apává vált férfi sosem felejtette el a nénit. 45 év után felkereste őt, hogy köszönetet mondjon a páratlan gondoskodásáért.
Juanito Jonsson, lelkész 1973-ban született a svédországi Lycksele-ben. Ma a dél-spanyolországi Málaga tartományban él feleségével és három gyermekével. Svéd misszionáriusok fiaként, Jonsson mindössze 6 hónapos volt, amikor a családja a bolíviai Cochabambába költözött. Az apja a helybéli templomokban dolgozott, míg az édesanyja ápolónőként gondozta a rászorulókat. Mivel Jonsson testvérei iskolába jártak, a szülei egy dadát fogadtak mellé – Anát, akit a svéd missziós közösségen keresztül ismertek meg.
„Mielőtt [Ana] a családunkba került, nagyon beteg volt” – nyilatkozta Jonsson a The Epoch Timesnak. Hozzátette: „Elvesztette a férjét egy munkabalesetben, két lánya volt, 4 és 1 évesek, és mindenki azt mondta, hogy bele fog halni a betegségébe. Senki sem adott neki reményt az életre. Felmerült benne a lehetőség, hogy örökbe adja a lányait, így hát ezt tette”. Aztán, amikor a lányait átadta a svéd örökbefogadó családoknak, különös módon meggyógyult. De már nem volt törvényes joga a gyerekeihez. A veszteséget azzal kompenzálta, hogy örömmel vállalta a kis Jonsson felügyeletét, akit a sajátjaként nevelt és szeretett. „A lányai iránt érzett minden szeretét nekem adta, és én elfogadtam” – vallotta a férfi.
Aztán ismét jött a korszakváltás Jonsson családjának életében: a bolíviai küldetés véget ért, ők pedig 1979-ben Svédországba, majd néhány évvel később Spanyolországba költöztek. A férfi ott ismerte meg a feleségét, és azóta ott is él. De valamivel egyszerűen nem tudott megbékélni. Elveszített valakit, aki igencsak fontos volt a számára, Anát.
Így történt, hogy 2017-ben, miközben egy perui konferencián vett részt, Jonssonban felébredt a vágy, hogy felkeresse régi otthonát Bolíviában. „Volt két-három szabad napom, és azt gondoltam magamban, Peru túl közel van Bolíviához ahhoz, hogy ne menjek vissza Cochabambába” – fogalmazott. „Felszálltam egy repülőre… [aztán] kilenc órát buszoztam a hegyeken keresztül, és végül eljutottam Cochabambába”.
Jonsson kibérelt egy szobát a svéd misszionáriusnál, ahol az idősebb testvére iskolába járt, és még azt a házat is megtalálta, amelyet az apja épített, ahol Ana nevelte őt. Összebarátkozott az új tulajdonosokkal, és reggeli közben felelevenítette a régi emlékeket. „Ez megnyitott valamit a lelkemben, mert mintha valami hiányzott volna” – árulta el Jonsson. „Valami történt 2017-ben: az igény, hogy újra kapcsolatba lépjek és megtaláljam Anát.”
A tervét azonban a világjárvány keresztül húzta: a szigorítások miatt elmaradt az útja, hogy újra találkozhasson szeretett dadájával. De nem adta fel. Idén, még az év elején, az édesanyja közbenjárásával megtudta, hogy Ana még él, és gyertyaárusként keresi a kenyerét az argentin határ melletti Yocuiba városkában. Felvette a kapcsolatot az asszony fiával – azt akarta, hogy az érkezése legyen meglepetés Ana számára, így 2022 áprilisára megszervezte az útját Bolíviába. Április 26-án reggel 7 órakor ért Yacuibába. Gyakorlatilag átutazta a fél világot azért, hogy láthassa az asszonyt, aki évekig nevelte őt. Ana fia várta őt a pályaudvaron, aztán útnak indultak a dadus háza felé. Mint kiderült, az asszony mindössze két háztömbnyire lakott, így nem kellett sokáig várnia a nagy találkozásra.
A kettőjük viszontlátásáról készült felvételek az egész világot könnyekig hatották. Bár elsőre az asszony nem ismerte fel őt, mégis széles mosollyal üdvözölte. „Amikor azt mondtam: ’Juanito vagyok’, már minden világossá vált számára. Azt kérdezte: ’Te vagy Juanito, az, aki régen megölelt és azt mondta: Ana, az én Anám?’, majd megöleltük egymást… számára ez az érzés szinte olyan lehetett, mintha újra találkozott volna a fiával, akit 45 éve nem látott” – fogalmazott elérzékenyülten a férfi.
„Istent szolgálod?” – kérdezte meg tőle az idős hölgy szinte azonnal, mert erősen hívő volt. „Azt válaszoltam: ’Igen, lelkész vagyok és Istent szolgálom’, mire ő felemelte a kezét az ég felé és azt mondta: ’Hála Istennek… Egész életemben azért imádkoztam, hogy Istent szolgáld’” – tette hozzá Jonsson.
Ana meghívta Jonssont egyszerű otthonába reggelizni, Jonsson pedig átadta neki az ajándékát: egy fotóalbumot, amelyben képek voltak róla és testvéreiről gyerekként, a szüleiről és a mai családjáról. Továbbá egy kis pénzadományt is vitt az asszonynak, hogy legyen miből komfortosabbá tegye a felújításra szoruló házát. A gesztus hatására Ana elérzékenyült.
Jonsson ottlétének minden percét a már megöregedett dadájával szerette volna tölteni, ezért elvitte őt vacsorázni egy jó helyi étterembe, ahol feleleveníthették legcsodásabb emlékeiket. „Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, majd kézen fogva sétáltam vele a buszpályaudvarra” – mondta Jonsson, hozzátéve: „79 éves, néha küzd a tüdejével … a látásával is vannak gondok, de nagyon erős, nagyon független … Sosem gondoltam volna, hogy ennyire élesen gondolkodik. Egész életében értem imádkozott; a velem való találkozás egy csoda volt számára” – mint ahogyan maga Jonsson számára.
Az utazása során készült videókból a férfi készített egy összeállítást, melyet feltöltött a közösségi médiába. Aztán hazaindult: Bolíviából Spanyolországba, brazíliai átszállással. 17 órás út várt rá, de a szíve csordultig volt régi és új emlékekkel. Míg utazott, addig a világ szeme megakadt a videóján.
„A 60 követőmből több mint 20 000 lett, és sok millió megtekintés, a videó vírusszerűen terjedt a TikTok-on” – osztotta meg Jonsson. „Amikor hazaértem Spanyolországba, és elértem Málagát, az emberek elkezdtek hívogatni a bolíviai televízióból… egy kicsit őrület volt!” – tette hozzá.
Mióta ismét kapcsolatba került Anával, Jonsson hetente felhívja az asszonyt videochaten. És eldöntötte, ezután gyakran fogja személyesen is látogatni őt, amíg van lehetősége ra. Következő útját már be is ütemezte, jövő év júniusára. Addig viszont adományokat gyűjt az idős nőnek, hogy legyen miből teljesen felújítania az otthonát.
Jonsson egyébként több jótékony tevékenységben is aktívan részt vesz. Egyházának van egy árvaháza Nigériában, továbbá 140 rászoruló családot segít élelmiszerbankokkal és más forrásokkal. Bár négy évig élt Bolíviában, érdekes módon 2017-ig nem érzett késztetést arra, hogy felelevenítse az ottani kapcsolatait.
„Az európai buborékomban éltem… de mindig büszke voltam és erős identitással rendelkeztem a cochabambai gyökereim miatt” – fogalmazott Jonsson. „Bárki megkérdezte, hogy ‘Honnan jöttél?’, azt mondtam, hogy ‘Svédországból származom, de Bolíviában nőttem fel’. Ez mindig is a részem volt.”
Ami a Juanito becenevét illeti, ez a spanyol nyelvű „Juan”, vagy angolul „John” kicsinyítőképzős változata, de nem a valódi keresztneve. Az igazi neve annak svéd megfelelője, a Yohannes, de Juanito azt állítja, hogy „Spanyolországban szinte senki sem ismeri az igazi svéd nevemet”.
Az Anával való találkozás pedig megnyugvással töltötte el a lelkét, és szívből örül, hogy még időben cselekedett. Így nyilatkozott: „Ez egy nagyszerű alkalom, hogy újra megismerjük egymást. Néha akkor mondunk dolgokat az embereknek, amikor már túl késő, így a lelkemben volt egy késztetés, hogy újra kapcsolatba lépjek és ki tudjam mutatni a megbecsülésemet… Még mindig gondolkodom és próbálom megérteni mindazt, ami történt, de örülök, hogy a tiszteld meg az embereket amíg élnek egy üzenet ebből” – vonta le a következtetést a lelkész.
