Dr. James Barry valójában Margaret Ann Bulkley néven született 1789 körül az írországi Cork városában, és orvos lett belőle egy olyan korszakban, amikor a nőknek tilos volt továbbtanulni, és orvosként praktizálni.
Egyes feltételezések szerint Barryt még tinédzserkorában megerőszakolhatta az egyik nagybátyja, és életet adhatott egy kislánynak – aki a Juliana nevet kapta, és akit az édesanyja nevelt fel – de erre vonatkozóan nincsenek egyértelmű bizonyítékok.
Az azonban biztos, hogy Barry mindig is szeretett volna továbbtanulni, és olyan eredményeket elérni, amik akkoriban egy nő számára elképzelhetetlenek voltak.
Amikor a családja elszegényedett, Margaret az édesanyjával Londonba költözött, ahol anyai nagybátyjától, James Barrytől kértek segítséget, aki királyi akadémikus és festő volt.
Ez a nagybácsi fontos szerepet játszott Barry életének alakulásában. Bár állítólag először visszautasította húga és unokahúga kérését, hogy a gondjaiba vegye őket, 1806-ban meghalt, és az örökség, amihez így jutottak, viszonylag kényelmes életet biztosított anyának és lányának.
Hogy lett Margaret Ann Bulkley-ból James Barry
Három évvel később Margaret Bulkley elkezdte megváltoztatni a ruhatárát, és James Barryként azonosítani magát. Edinburghba költözött, ahol 1809-ben beiratkozott az orvosi egyetemre, és megváltoztatta a korát is, hogy fiatal fiúnak adhassa ki magát.
Barry alacsony termete, nőies hangja, törékeny testalkata és puha bőre miatt azonban felmerült a gyanú, hogy túl fiatal az orvosi egyetem elvégzéséhez, ekkor azonban a család egyik barátja, Lord Erskine közbelépett, így végül megszerezhette a diplomát. Ekkor 22 éves volt. Később csatlakozott a hadsereghez sebészasszisztensként, ahol ismét megkérdőjelezték a korát, de végül megkapta a szükséges engedélyt.
Barry 1813. július 6-án kezdte meg katonai pályafutását a brit hadseregnél sebészasszisztensként. Ezután 10 évig a dél-afrikai Fokvárosban szolgált, ahol összebarátkozott Lord Charles Somerset kormányzóval. Egyesek szerint Somerset ismerte Barry titkát, kapcsolatuk természetéről pedig pletykák tucatjai terjedtek.
Bizottságokat állítottak fel a botrány kivizsgálására, de később mindkettőjüket felmentették.
Talán azért, hogy felvegye a sztereotipikus férfiszerepet, vagy talán azért, mert valójában ez volt az igazi természete, Barry fékezhetetlen indulatairól és dühkitöréseiről volt ismert. Dühében gyakran földhöz vágta a gyógyszeres üvegcséket, és egy párbajban is részt vett, de egyik fél sem sérült meg komolyabban.
Orvosi képességei azonban lenyűgözőek voltak. Kiválóan képzett sebész volt, ő volt az első, aki a brit birodalomban sikeres császármetszést hajtott végre, amit az anya és a gyerek is túlélt. Elkötelezett volt a szociális reformok iránt is, kampányolt a laktanyákon, börtönökben és elmegyógyintézetekben uralkodó egészségtelen körülmények javításáért.
Barry 1828-ban Mauritiusra került, ahol konfliktusba került egy sebészkollégájával. Letartóztatták és hadbíróság elé állították „tiszthez és úriemberhez méltatlan magatartás” vádjával, de végül nem találták bűnösnek.
1857-ben Kanadába került, és szeptember 25-én megkapta a kórházak helyi főfelügyelői rangját (ami a dandártábornok megfelelője). Ebből a pozícióból folytatta társadalmi küzdelmeit, mert meg volt győződve arról, hogy bizonyos dolgoknak meg kell változniuk.
Annak ellenére, hogy tiltakozott a döntés ellen, Barryt a hadsereg 1859. július 19-én kényszernyugdíjba küldte, kora és rossz egészségi állapota miatt. 1865. július 25-én halt meg vérhasban. Barry mind a közéletben, mind a magánéletben férfiként élt, legalábbis részben azért, hogy orvos lehessen. Titkára csak a halála után derült fény, miközben a testét előkészítették a temetéshez.
