Abigail Jones 65 éves korában ismerte meg élete szerelmét, a vele nagyjából egyidős Rogert egy társkereső oldalon, és 2 évvel később összeházasodtak. Miután hazatértek a nászútról, elkezdték megtervezni a közös jövőjüket, és szerették volna valóra váltani legnagyobb álmukat, hogy szülők lehessenek, amire korábban egyiküknek sem volt lehetősége.
Miközben az örökbefogadás lehetőségét fontolgatták, Abigail úgy döntött, szerez némi információt a témában online, és csatlakozott egy örökbefogadással foglalkozó Facebook csoporthoz. Hamarosan megírta és közzétette első bejegyzését a csoportban: „Helló, más leendő örökbefogadók! A nevem Abigail, és a férjem Roger. Mindketten a hatvanas éveink végén járunk, és szeretnénk több információt kapni erről a folyamatról.”
Lelkesen várta a válaszokat, amikor azonban azok megérkeztek, gyorsan elpárolgott a jókedve. A csoport felhasználói elítélték a párt azért, amiért ilyen idősen a gyerekvállaláson gondolkoznak, és rengeteg durva és bántó hozzászólás érkezett, többek között például ilyenek is: „Örökbe akarsz fogadni 67 évesen? Megőrültél? Meghalsz, mielőtt a gyereked elvégezné az iskolát!”, „Neked már túl késő! Hagyd, hogy más nők fogadjanak örökbe kisbabákat!”, „Ki akarna öreg szülőket? Én nem tennék ki egy gyereket ennek!”
Abigailt teljesen összetörték ezek a kegyetlen szavak. Végül a csoport egyik moderátora eltávolította a bejegyzést, és egy bocsánatkérő üzenetet is küldött a nőnek. Ő azonban nem akarta ennyiben hagyni a dolgot, és egy újabb bejegyzésben mesélt az életéről, hogy egy kicsit tisztább képet alkosson a helyzetről.
„Nem mindenkinek megy ugyanúgy az élete. Ezt mindannyian megérthetjük. Az én gyerekkorom kemény volt. A tinédzserkorom és a húszas éveim eleje azzal telt, hogy édesanyámat ápoltam, aki egy baleset után rokkanttá vált. Apám elhagyott minket, így csak én maradtam. Dolgoztam és vigyáztam az anyámra. Ez minden időmet felemésztette.
Az anyám meghalt, amikor 24 éves voltam. Néhány évig gyászoltam őt, mielőtt végre továbbléptem a saját életemmel. De addigra már fogalmam sem volt, hogy milyen egy jó kapcsolat. Korábban nem randiztam, így a férfiak, akik az életembe léptek, finoman szólva sem voltak a legkedvesebbek. Az első barátom egy éjszaka majdnem megvakított dühében.
A második barátom folyamatosan hazudott, és éveken át becsapott. Azt hittem, hogy szeret, de csak élősködni akart rajtam, amíg csak tehette. Hamarosan már a 40-es éveimben jártam. Egyedül voltam és kimerültem. Úgy döntöttem, hogy a karrieremre koncentrálok, és elfelejtem az álmaimat, hogy feleség és anya legyek. De miután nyugdíjba mentem, magányosnak éreztem magamat.
Ekkor találkoztam Rogerrel, akinek az élete szintén nem volt könnyű. Beleszerettünk egymásba, és úgy bánik velem, mint egy királynővel. Végre elég jó helyzetben vagyok ahhoz, hogy anya legyek. Korábban nem tudtam volna ezt megtenni! Tudom, hogy a korom problémát jelent, de ezek a megjegyzések nem fognak megakadályozni abban, hogy megpróbáljak szerető otthont adni egy gyereknek” – írta Abigail, hozzátéve, hogy bár úgy tűnik, mindenki azt feltételezi, hogy egy kisbabát akarnak örökbe fogadni, ők akár egy kamasz gyereket is szívesen befogadnának.
„Szóval, nem számít, hogy mások mit mondanak, én továbbra is próbálkozni fogok. Roger és én szerető otthonban élünk; bármelyik gyerek szerencsés lenne velünk” – tette hozzá.
Bár megosztotta a bejegyzést, ezúttal nem foglalkozott a hozzászólásokkal, és miközben elkezdett információkat gyűjteni az örökbefogadásról, meg is feledkezett róla. Sajnos rá kellett jönnie, hogy az életkoruk komoly akadályt jelent, és a legtöbb ügynökségnél azt mondták nekik, hogy szinte biztosan nem járnak sikerrel.
Miután többen is elutasították őket, Abigail csalódott volt, Roger pedig aggódni kezdett érte, és felvetette, hogy talán le kellene tenniük erről a tervről, és inkább egy kutyát kellene befogadniuk. Bár elismerte, hogy ez korántsem lenne ugyanaz, úgy gondolta, talán nem kellene erőltetniük a dolgot.
Abigail kezdett igazat adni a férjének, de ekkor váratlanul megszólalt a telefon, és felhívta őket egy szociális munkás, akivel korábban beszéltek. Az Elisa nevű nő szabadkozott, amiért munkaidőn kívül hívja fel őket, de szeretett volna inkább a magán telefonjáról telefonálni, hogy értesítse a házaspárt egy nevelőszülői tanfolyamról, amiben megpróbálhatnának részt venni, bár hangsúlyozta, hogy nem ígérhet semmit.
Abigail és Roger részt vettek a tanfolyamon, és bár az emberek kezdetben furcsán méregették őket, végül megérte az erőfeszítést. Elisa néhány héttel később megkérdezte tőlük, készen állnak-e rá, hogy elhelyezzenek náluk egy testvérpárt, egy 16 éves lányt és egy 14 éves fiút, akiknek a szüleik meghaltak. Elmondta, hogy a tinédzsereket mindig nehéz elhelyezni, mert minden pár kisbabát akar, de a testvérek nagyon jól neveltek, csak éppen nehéz életük volt.
Abigail és Roger gondolkodás nélkül igent mondtak, és egy héttel később Charlotte és Bobby beköltöztek az otthonukba. Bár az első időszak nem volt könnyű, Abigail mégis úgy érezte, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit egész életében kapott.
Hónapokkal később, amikor a dolgok már elrendeződtek, Abigail bejelentkezett a Facebookra, és eszébe jutott, hogy meg sem nézte a hozzászólásokat a legutóbbi bejegyzéséhez. Meglepetésére az emberek reakciója ezúttal teljesen más volt. Miután elolvasták a történetét, jobban megértették őt, és sokkal több pozitív hozzászólás érkezett.
Abigail ekkor pontosan azt tette, amit minden büszke anyuka tenne: megosztott egy fényképet a családjáról, és elmondta, hogy a gyerekek izgatottan várják a kirándulást, amit a Yosemite Nemzeti Parkba terveztek. Tudta, hogy valószínűleg egy kissé hencegően hat a bejegyzése, de meg akarta osztani az örömét a világgal, hiszen a legnagyobb álma teljesült azzal, hogy anya lehetett.
Forrás: news.amomama.com
