Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy a halál az élet rendje, hogy a gyerekeknek egyszer el kell temetniük a szüleiket, hogy egy napon majd a mi időnk is lejár – szembesülni vele, megtapasztalni a saját bőrünkön az elmúlást teljesen más dolog. Egy szerettünk (váratlan) halála mindig megrázó élmény, amit nem lehet, és nem is kell egykönnyen feldolgozni. De ott vannak az emlékek és tárgyak, melyek segítenek a gyógyulásban.
Laura Carney édesapja, Michael Carney 54 éves korában halt meg egy balesetben, amelyet egy figyelmetlen sofőr okozott. Ez mély űrt hagyott Laura és testvére, David életében. A nő 25 éves volt, amikor az apját halálra gázolta egy 17 éves gépkocsivezető, aki a piros lámpánál telefonált.
Mint sokan mások, Laura is magyarázatot várt az univerzumtól arra, hogy miért épp az ő apja? Még nem állt készen arra, hogy örökre elbúcsúzzon tőle. 2016-ban viszont, 13 évvel a tragédia után, talált valamit Michael személyes dolgai között, ami esélyt adott neki arra, hogy ismét kapcsolatba kerüljön az édesapjával.
A nő egy szakadt papírfecnit talált az apja holmijai között, amiről gyorsan kiderült, hogy egy bakancslista. Amint elolvasta a sorokat, egyből tudta, hogy ezt be kell fejeznie. „Carney már régóta szerette volna megtalálni a módját, hogy egy kicsit jobban megértse az apját. Amint megláttuk a listát, rögtön azt gondoltuk, hogy ez az” – nyilatkozta Laura férje, Steven Seighman a The Washington Post-nak.
A lista 1978-ban íródott, abban az évben, amikor a nő született. 60 pont szerepelt rajta, amiből ötöt az apja már kipipált, közöttük a „komédiás monológot tartani egy éjszakai klubban” és „élőben megnézni egy World Series-meccset”. Egyet „sikertelen”-ként jelölt meg („fizess apámnak 1000 dollárt + kamat), így Laurának 54 feladatot kellett teljesítenie. 2022. december 27-én, 5 évvel és 11 hónappal a felfedezés után végre kipipálhatta az utolsó feladatot.
„Ez egy olyan dolog volt, amit meg kellett tennem, hogy újra kapcsolatba kerülhessek az igazi énemmel. Még mindig magamban hordoztam ezt a gyászt és ezt a traumát, és fogalmam sem volt róla, hogy így van” – vallotta be a nő, miután pontot tett annak a gyönyörű utazásnak a végére, ami által megismerhette az apját.
Michael listájában a feladatok az egyszerűtől (például „átúszni egy folyót”, „görögdinnyét termeszteni”) a legbonyolultabb feladatokig haladtak („levelezni a pápával”, „meghívást kapni egy politikai kongresszusra”), és számos úti cél is szerepelt bennük, többek között eljutni New Orleansba, San Diegóba, Las Vegasba, Chicagóba, Párizsba, Londonba és Bécsbe.
A lista, melynek címe „Dolgok, amiket még életemben szeretnék megtenni” elsőre ijesztőnek tűnt, különösen, hogy bizonyos dolgok elérhetetlennek tűntek, mint például „beszélgetni az elnökkel”. De Carney végig nyugodt és eltökélt maradt.
„Nem beszéltem róla” – vallotta be Laura az apja haláláról. „Tényleg szégyelltem magam miatta, mert olyan méltatlan halálnemnek éreztem.” – fogalmazott. Pár év múlva azonban a biztonságos vezetés szószólója lett, cikkeket írt a témában, pénzalapokat gyűjtött, előadásokat és interjúkat tartott. De még így sem sikerült túljutnia a tragédia okozta traumán. A bakancslista viszont megteremtette számára a lehetőséget, hogy feloldozza a gyászát, és megnyugtassa a lelkét azáltal, hogy kapott még egy keveset az édesapjából.
Négyéves határidőt szabott meg magának, és arra számított, hogy 2020-ra befejezi az utolsó feladatot. A tervét azonban a világjárvány keresztülhúzta. A „10 mérföldes futást” nemrég pipálta ki, miután regisztrált egy maratonra, az elnökkel való beszélgetést pedig igazi leleményességgel oldotta meg: rájött, hogy Jimmy Carter, aki akkor lett volna elnök, amikor az apja összeállította a listát, vasárnapi iskolát tanított Georgiában, ezért odarepült, hogy találkozzon vele. Bár Carney számos feladatot egyedül teljesített, „nem igazán éreztem úgy, hogy egyedül csinálom a dolgokat” – fogalmazott. Mindig érezte az apja jelenlétét, amikor ezeket a tevékenységeket végezte.
„Ezek voltak a céljai és az álmai. Ez segített abban, hogy jobban megértsem őt, hogy teljes értékű emberként lássam, nem pedig csak a kínos apukámként. És ez segített abban is, hogy megértsem magamat. Amíg nem találtam meg a listát, azt hittem, inkább az anyámra hasonlítok. Ahogy pipálgattam a listát, előbukkantak ezek a részeim, amelyek nagyon is hasonlítanak rá” – osztotta meg Laura.
