Ha egy kapu bezárul, egy másik kinyílik – tartja a mondás, amely Jason és Kirsten Clawson esetében is bebizonyosodott. Őket másodjára találta meg az igaz szerelem, ráadásul egy olyan élethelyzetben, amit senki nem kíván még az ellenségének sem: mindketten egy szörnyű betegségben veszítették el a házastársukat, megjárták a fájdalom és a szenvedés poklát, és még a gyászban is osztoztak, amit a szerettük elvesztése okozott. Végül viszont az élet egymás mellé terelte őket, és megadta a lehetőséget számukra egy ígéretes és boldog folytatásra.
A pár szerint ez csakis isteni csoda lehet. A veszteségükből felépülve, saját családot alapítottak Jason házasságából született két fiával és a közös kislányukkal, Macyvel. Clawsonék most az Utah állambeli Vineyardban élnek, és hálásak az ajándékért, amit egymás személyében kaptak.
Jason és Kirsten élettörténete sok szempontból közös. A házastársaik Ogdenből származtak, és még a szüleik is ismerték egymást. Bár másképp élték meg a veszteséget, a gyászfolyamatuk végül egymáshoz vezette őket.
Jason elhunyt felesége, Valerie, egyik barátjának a nővére volt. 2005-ben házasodtak össze, és boldogan éltek, két fiuk született. 2018-ban azonban Valerie-nél végstádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak. Kilenc hónap kemoterápia és küzdelem után, a kór végül legyőzte az édesanyát. „Viszonylag rövid és gyors volt, nem volt sok idő felkészülni, vagy igazán élvezni, vagy megosztani az emlékeket” – nyilatkozta Clawson az The Epoch Times-nak.
A férfi úgy érezte, a felesége halálával olyan súly nehezedett a vállára, amit nem tud elbírni: ott lenni a gyerekeknek és egy személyben családot fenntartani lehetetlen küldetés volt számára. „Tényleg nem leszek jó ebben. Ez a legrosszabb dolog, amit Isten valaha is tett velem, és ez nem igazságos” – idézte fel a gondolatait a férfi.
Kirsten egy társkereső honlapon keresztül ismerte meg a férjét, Codyt, amikor Utahba költözött. „Soha nem váltunk el, és néhány hónappal később össze is házasodtunk” – vallotta a nő. Sokat utazgattak, aztán 2020-ban megállapodtak: vettek egy házat, de igazából sosem tudták azt egy családként élvezni. Cody ugyanis megbetegedett.
„Azonnal tudtam, hogy rossz a helyzet” – idézte fel Kirsten. A világjárvány kellős közepén koronavírusra gyanakodtak, de a férfi tesztjei negatívak voltak. További vérvizsgálatokból derült ki, hogy Codynak leukémiája van. Nem reagált a kezelésekre, és gyakorlatilag 12-24 órát adtak neki a túlélésre. „Végül még hét napot élt, ami ajándék volt, mert a szülei eljutottak a városba, hogy egy kis időt töltsenek vele” – tette hozzá Kirsten.
Jason egy szakértői csoport segítségét kérte, ahonnan erőt meríthetett. Szabadságot vett ki, hogy több időt töltsön a fiaival. Összeállítottak egy bakancslistát azokról a dolgokról, amelyeket családként meg akartak tenni. Miközben végig Valerie emlékét ápolták, „a lista egyik pontja az volt, hogy létrehozunk egy limonádés standot” – tette hozzá Jason. A kapott pénzből pedig „reménykosarakat” készítettek más emberek számára, akiket szintén veszteség ért.
Jason egyik fia aztán egy ötlettel állt elő: „Apa, miért nem adunk át egy ilyen csomagot az Egyesült Államok minden államában egy-egy embernek?”. Bár Clawson kezdetben túl nagy dolognak tartotta ezt megvalósítani, végül meggondolta magát: „Láttam, hogy a fiam kezdte elkapni a lényeget, hogy nem küzd, hanem reményt kap, ezért azt mondtam, csináljuk meg!” – idézte fel Jason.
Kirsten ugyan nem kapott ezekből a kosarakból, de a közösségi médiában látta őket, így találkozott először Jasonnel. Néhány hónappal Cody halála után, egyik barátja javaslatára a hölgy ismét fiókot nyitott egy társkereső alkalmazásban, de végül úgy döntött, másnap bezárja. Csakhogy Jason személye volt az első, akit az app felmutatott. „Megijedtem, mert ismertem őt. De jobbra húztam. Nem az volt a terv, hogy randizni kezdjek. De Istennek más tervei voltak velünk, azt hiszem” – vallotta utólag Kirsten.
Attól a perctől kezdve a két özvegy naponta beszélgetett egymással. Az első telefonbeszélgetésük 3 órát tartott, és még mielőtt személyesen is találkoztak volna, kiszámolták, 50-60 órát beszéltek telefonon. A gyászból való felépülés és a szerettük elvesztése volt a legfontosabb témájuk, miközben egyre jobban megismerték egymást. Ezután döntöttek úgy, hogy találkoznak.
Egyikük sem állt készen még egy új kapcsolatra, a veszteség okozta fájdalmon még nem voltak túl. De az egyik randevún valami megváltozott: amint egy bevásárlóközpont előtti padon ültek, a rádióban Lauren Daigle: You Say című dala szólt, amely mindkettőjük házastársa számára egy nagy kedvenc volt. „Úgy éreztük, mintha azt mondanák: ‘Menj, tedd meg! Menj, légy boldog!’” – emlékezett vissza Kirsten.
Ez volt az a pont, amikor a kapcsolatuk fordulatot vett és igazán virágozni kezdett. Jason fiai is szerették volna már megismerni „apa barátnőjét”. Nem sokkal azután, összeházasodtak. Jason szerint egyikük sem így tervezte volna az életét, de mindketten hálásak az áldásokért, amelyekben részesültek, és most remélik, hogy másoknak is segíteni tudnak, amennyire csak tudnak.
„Kirsten és én azon az úton vagyunk, hogy másokon segítsünk. Arra inspirálódtunk, hogy létrehozzunk egy Instagram-fiókot ‘Light After Grief’ néven, amelynek célja, hogy erőt adjon, felemelje és segítse az embereket, utat mutatva nekik a mi tapasztalatainkból” – fogalmazott Clawson.
