A most 38 éves Elisa Fucci 12 éves volt, amikor a családjával Argentínából az Egyesült Államokba költözött. 15 évesen teherbe esett, és úgy érezte, mindenkit cserbenhagyott. Örökbe adta a fiát, de miután 20 éven át arról álmodott, hogy viszontláthatja őt, nemrég valóban találkozhatott vele.
„Az évek során mindig arról álmodoztam, hogy újra találkozhatok a fiammal, megölelhetem, és újra megcsókolhatom. Amikor végre megláttam, odarohantam hozzá, megöleltünk egymást, és csak sírtunk. Mindketten szinte sokkot kaptunk, nem tudtuk, mire számíthatunk, de nyitottak voltunk, és látni akartuk, mi történhet” – mesélte Fucci, aki most keresztény life coach-ként dolgozik.
Amikor tinédzserként teherbe esett, úgy érezte mindenkinek csalódást okozott, és nem látott más megoldást, minthogy örökbe adja a gyereket. „Elbuktam Isten előtt. Elbuktam a szüleim előtt. Elbuktam önmagam előtt” – fogalmazott. „Annyira sebezhetőnek éreztem magamat, és a tizenéves arrogancia, amit korábban éreztem, alázattá változott.”
A szülei első reakciója pontosan az volt, amire számított: csalódás, megaláztatás, szégyen. Fucci elmondta, hogy gyerekkorában a szülei nem igazán voltak jelen, és inkább az idősebb testvérei nevelték fel őt, de gyorsan megtanult gondoskodni önmagáról is.
Tudta, hogy nem tud megfelelő otthont kínálni a gyerekének, és nem tudja biztosítani számára mindazt, amit megérdemelne. Az szóba sem jöhetett, hogy feleségül menjen a gyerek apjához, így csak az örökbeadás maradt, amit ő az önzetlen szeretet bizonyítékának tartott.
„Hónapokkal azelőtt, hogy megtudtam volna, hogy terhes vagyok, megragadt bennem egy örökbefogadásról szóló rádióhirdetés, amiben azt mondták: Az örökbefogadás a szeretetről szól. Ez nagyon igaznak hangzott” – magyarázta. Bár teljesen kétségbeesett, mégis tudta, hogy Isten nem hagyta magára őt, és azt is tudta, hogy helyesen cselekszik.
De bármilyen egyértelmű volt is, hogy ez a helyes döntés, óriási súly nehezedett a vállára, és összetört a szíve a gondolatra, hogy mindössze két nappal a születése után, el kell válnia a kisfiától. Amikor először a karjába adták az újszülöttet, világossá vált a számára, hogy ezennel felnőtt, hiszen most már anya volt, és felelősséggel tartozott egy másik életért.
Korábban már váltott néhány levelet az örökbefogadó szülőkkel, de amikor szemtől szemben kellett találkoznia velük, mégis nyugtalan volt.
„Annyira ideges voltam! Egy 15 éves, éretlen, bizonytalan kamasz voltam, és találkoztam ezzel a párral, akik akár a szüleim is lehettek volna, akik éppen készültek valóra váltani az álmukat. Annyira alkalmatlannak éreztem magamat. Ugyanakkor kiváltságosnak is éreztem magamat, mert tudtam, hogy általam valósulhat meg az álmuk, hogy párból családdá váljanak” – idézte fel akkori érzéseit a nő.
Az évek során Fucci tartotta a kapcsolatot az örökbefogadó szülőkkel, majd később a fiával is. 20 éven át leveleztek egymással, de ezalatt soha nem találkoztak személyesen. Az első hónapokban heti rendszerességgel érkeztek a fényképek és levelek, majd az első év során havi rendszerességgel. Ezután már csak évente váltottak levelet.
Fucci így értesülhetett fia életérők, mindarról, amit szeretett, és amit nem, ő pedig megpróbált a távolból értékes tanácsokkal szolgálni. Anyai ösztöne még azt is megsúgta neki, ha a fia éppen nem érezte jól magát.
De a levelek nem voltak elegek, és Fucci 20 éven át végig arról álmodott, hogy személyesen is találkozhat a fiával. Végül 2021 decemberében úgy döntött, Instagramon is felveszi a kapcsolatot Utah államban élő fiával. Két gyötrelmes hetet kellett várnia, míg a fia válaszolt neki, és ekkor beszélgetni kezdtek.
„A szívem újra egész volt; a lyuk a mellkasomban már nem volt többé ott. 20 hosszú év után végre újra beszéltem a fiammal. Napokig sírtam, és csipkedtem magamat, mert nem hittem el, hogy valóban egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy találkozhassak a kisfiammal” – mesélte Fucci.
Anya és fia végül megegyeztek abban, hogy személyesen is találkoznak Las Vegasban. „Amikor kimentem elé a repülőtérre, nagyon ideges voltam. Nem tudtam, hogy néz ki, és fogalmam sem volt, mi lesz a reakciója. Azt sem tudtam, képes leszek-e visszatartani magamat attól, hogy amint megpillantom, szemberohanjak vele, és átöleljem” – mondta az édesanya.
A találkozás végül nagyon jól sikerült, anya és fia összeölelkeztek, és nem is akartak elválni egymástól. „Végre újra átölelhettem a kisfiamat, és az a kisbaba, akit 20 évvel korábban a karomban tartottam, most újra a karjaim közt volt, és úgy tűnt, mintha az eltelt idő csak egy szempillantás lett volna” – mondta Fucci.
A következő 3 napot együtt töltötték, hogy jobban megismerhessék egymást. Fucci fia elmondta, hogy egész életében arra vágyott, hogy megismerhesse őt. Azóta folyamatosan tartják a kapcsolatot, és a fiú 21. születésnapját is közösen ünnepelték meg.
Fucci soha nem bánta meg a döntését, és most life coach-ként más nőknek is próbál segítséget nyújtani.
„Soha nem bántam meg, hogy örökbe adtam a fiamat. Nemrég azonban, miután életvezetési tanácsadó lettem, rájöttem, hogy egyedül ez a döntés juttatott el idáig az életemben. Ez a döntés volt az első lépés az úton, hogy erős, független nővé váljak. Most más nőket is megpróbálok rávezetni, hogy megtalálják a belső erejüket és bölcsességüket, és mindezt egy 20 évvel korábbi döntésnek köszönhetem” – magyarázta Fucci.
