Patrice Benjamin-Ramgoolam az úgynevezett pica-szindrómában szenved, egy ritka rendellenességben, ami azt jelenti, hogy a betegek olthatatlan vágyat éreznek ehetetlen dolgok elfogyasztása iránt. Előfordulhat, hogy földet, krétát, festéket, szappant vagy más, emberi fogyasztásra alkalmatlan dolgokat esznek.
Patrice már gyerekkora óta eszik cementet és habarcsot, és azt mondja, számára ez olyan, mint „egy vigasztaló takaró” és jobban érzi magát tőle. A nő azt is bevallotta, hogy a férje kedvéért fel akar hagyni ezzel a szokással, de nem biztos benne, hogy képes lenne rá.
A 39 éves nő azt mondja, imádja a fal „száraz ízét”, és meglepő módon még nem szenvedett semmilyen komolyabb egészségügyi problémától a nem mindennapi szokás miatt.
Miután a szülei elváltak, a nagyszülei nevelték őt, és megtudta, hogy van egy nagynénje és egy nagybátyja, akik szintén a pica-szindrómában szenvedtek.
A szokás 15 éves korában vette kezdetét, amikor egy fémdísszel lekapart egy falat, mert kíváncsi volt, hogy néz ki a festék alatt, aztán megkóstolta a habarcsot, és ezután már rendszeresen kapargatta a falat. A nagymamája és a nagynénje végül észrevették ugyan a fal állapotát, de azt egyszerűen az idő okozta szokványos károsodásnak tulajdonították.
Patrice később új házba költözött, és magával vitte a titkát. Hamarosan, 2012-ben újra kapcsolatba került Calvinnel, egy régi általános iskolai barátjával, és a következő évben összeházasodtak, és a nő nagyszüleinél éltek, egészen azok haláláig.
Calvin sokáig nem tudott a furcsa szokásról, és Patrice mindent meg is tett annak érdekében, hogy megőrizze a titkát – az egyik lyukat a falon egy poszterrel takarta el, egy másikat pedig nem lehetett látni, mert az ágy mellett volt, egészen alacsonyan. Egy alkalommal azonban Calvin rajtakapta a feleségét – Patrice szája körül összegyűlt a faltörmelék, és egy ollót tartott a kezében, amivel a habarcsot kapargatta.
„Túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy elmondjam neki, mit csinálok. Számomra ez normális volt, de tudtam, hogy ő nem így látja majd. Calvin teljesen értetlenül és zavartan nézett rám, és megkérdezte, mit csinálok. És ekkor el kellett magyaráznom, mit csináltam a falakkal” – mondta Patrice.
„Féltem a reakciójától. De miután elmondtam neki, örültem, hogy tudja. A titkolózás hatalmas teher volt számomra. Persze feldúlt volt, és láttam rajta, hogy nem igazán hiszi el, de könyörgött, hogy hagyjam abba” – magyarázta a nő. Patrice ezután felkeresett egy orvost, aki vastablettákat írt fel neki, de ezek nem segítettek úrrá lenni a furcsa és egészségtelen szokáson.
2012-ben diagnosztizálták, és később részt vett egy, a pica-szindrómáról szóló dokumentumfilm készítésében is. Hogy megértse az állapotát, találkozott egy tanácsadóval, aki feltárta a családi történetét, hogy kiderítse, lehet-e összefüggés, és Patrice úgy véli, nagyon is lehet kapcsolat.
Azt mondja, a falevés kitölt egy űrt az életében, mivel eltávolodott az édesanyjától, aki másik családot alapított, és két másik gyereke is született, Patrice pedig soha nem volt része ennek az új családnak. Ugyanakkor szorongást és depressziót is megállapítottak nála, és a pica-szindróma köztudottan ezen betegségek megküzdési mechanizmusaként működik.
Most mindfulness stratégiákkal igyekszik úrrá lenni az állapoton, mivel tisztában van azzal, hogy ezzel a saját egészségének árt – több foga is kicsorbult a habarcs rágcsálásától, és azt is tudja, hogy a dolognak akár halálos következményei is lehetnek.
„De hogy őszinte legyek, nem tudom, készen állok-e arra, hogy teljesen abbahagyjam, mivel még mindig boldogságot vált ki belőlem. Csak remélem, hogy a végén nem teszek komoly kárt az egészségemben” – mondta Patrice.
