Wittelsbach Erzsébet, ismertebb nevén Sisi, 1837-ben született Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő lányaként.
Miksa József herceg müncheni palotájában és possenhofeni nyári kastélyában nevelkedett, távol a császári udvar szigorú etikettjétől. Itt fedezte fel azokat a szenvedélyeket, amelyeket az egész családja is előszeretettel gyakorolt: a lovaglást, vadászatot és a természet szeretetét.
Amikor Sisi még csak 16 éves volt, Ferenc József, Ausztria leendő császára éppen a nővérét, Ilonát készült feleségül venni. De amikor megismerte Sisit, azonnal megragadta őt a hercegnő természetessége és nonkonformizmusa, és őt választotta feleségéül.
Sisi, aki akkor még kamasz volt, és hozzászokott a szabadsághoz, 1854-ben, egyik napról a másikra osztrák császárné lett.
Fel kellett készülnie az uralkodó feleségének szerepére, ami rengeteg tanulást és új ismeretek elsajátítását jelentette a bonyolult és szigorú udvari szabályok területén.
Nonkonformista természet volt
A gyönyörű császárné azonban soha nem tudott igazán alkalmazkodni a császári udvar életviteléhez, a rá nehezedő korlátozások egyre boldogtalanabbá tették, és fokozatosan eltávolodott a férjétől.
Sisi egy egész különös világot gyűjtött maga köré, amelyhez egyaránt hozzátartoztak tornatanárok, külföldi orvosok, fodrászok, csavargók és természetesen állatok is: kutyák, tehenek, cirkuszi lovak és papagájok.
A császár, aki nagyon szerette fiatal feleségét, szenvedett ezektől a különcségektől, amelyeket helytelenített és nem értett, mert amilyen lendületes, szeszélyes, felületes és eredeti személyiség volt Sisi, épp olyan aprólékos, pontos és rendszerető volt Ferenc József.
Házasságukból, ami mindenki szerint egyértelmű kudarc volt, négy gyerek született: Zsófia, Gizella, Rudolf és Mária Valéria.
1857-ben a császári pár Magyarországra látogatott, és magukkal vitték két lányukat, Zsófia és Gizella hercegnőket is. Az út során mindkét gyerek megbetegedett, és bár Gizella gyorsan felépült, a kétéves Zsófia meghalt tífuszban. Elsőszülött gyermekének halála nagyon megviselte Erzsébetet, teljesen összeomlott, depresszióba esett.
A későbbiekben, anyósa, Zsófia főhercegné, ragaszkodott hozzá, hogy Sisit eltávolítsák a gyerekeitől, azzal érvelve, hogy ne legyenek kitéve annak a hatásnak, amit édesanyjuk megromlott idegi állapota jelenthet. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt neki, így Sisi rengeteget utazott.
Erzsébet császárné tragikus sorsa
Az évek múlásával az utazások egyre sűrűbbek és egyre hosszabbak lettek. 1898. szeptember 10-én a császárné és udvarhölgye, Sztáray Irma grófnő Genfben tartózkodott. A Beau-Rivage Hotelben szállásolták el őket álnéven, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet.
Aznap elindultak a hotelből, végigsétálva a Genfi-tó partján, a kikötő felé tartottak, ahol kompra szálltak volna Montreaux felé. Útközben azonban a császárné és kísérője útját keresztezte a 25 éves olasz anarchista, Luigi Lucheni.
A merénylő eredeti célpontja az orléans-i herceg lett volna, de ő végül nem érkezett meg Genfbe. Lucheni az újságban olvasott arról, hogy a császárné a városban tartózkodik, és, hogy a Beau-Rivage Hotelben lehet elszállásolva, és úgy döntött, ő is tökéletes célpont lesz. Az ő megítélésében minden arisztokrata egyforma volt, aki megérdemelte a halált.
Luigi Lucheni elsétált a császárné és udvarhölgye mellet, úgy tett, mintha megbotlana, és ellökte Sisit, mintha csak belekapaszkodott volna, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Ez azonban csak álca volt, hogy ne keltse fel a járókelők figyelmét. Lucheni mellkason szúrta a császárnét egy hegyesre élezett reszelővel, úgy, hogy senki nem vette észre, mi történt, még maga az áldozat sem.
A császárné elesett, de miután felsegítették, eljutott a hajóig. A körülötte lévők csak akkor vették észre a vérfoltot a ruháján, amikor a hajó már elindult, és Sisi nem sokkal később elájult.
Sztáray grófnő ijedtében felfedte a kapitány előtt valódi kilétüket, és a hajó visszatért a kikötőbe. Sisit visszavitték a szállodába, de nem sokkal később belehalt a sérülésébe.
Az orvosok megállapították, hogy Lucheni fegyvere 8 és fél centi mélyre hatolt Sisi mellébe. A kés átszúrta az egyik tüdejét, és megsebesítette a szívét is. A császárné csak az általa viselt szoros fűző miatt juthatott el a hajóig, ami lelassította a vérzést. Az orvosok ugyanakkor megállapították, hogy Sisi semmilyen körülmények között nem élhette volna túl a támadást.
A gyilkos elfogása
Luigi Luchenit még aznap elfogták a svájci hatóságok. A gyilkos a vallomásában azt mondta, hogy egyedül tervelte ki a merényletet, nem voltak segítői. A hatóságok kérdőre vonták ezt a kijelentést, mivel Svájcban sok politikai menekült tartózkodott, és nem tartották kizártnak, hogy Lucheni esetleg tagja lehetett egy szervezetnek, ami a császár életére törhet.
Luchenit még az év októberében elítélték. Halálbüntetést akart, de mivel Genfben a halálbüntetést akkorra már eltörölték, életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Végül 1910-ben öngyilkosságot követett el a cellájában.
