Victoria Silvestri mindig is anya akart lenni, ezért türelmetlenül várta a pillanatot, amikor végre ez bekövetkezik. Készen állt a kisbabája érkezésére, éppen ezért, amikor megtudta, hogy várandós, ő és férje leírhatatlan örömet érzett. A terhessége maga volt a tökély, a rutinvizsgálatokon pedig minden a legnagyobb rendben volt. Aztán jött egy komplexebb vizsgálat, ami feketébe burkolta a rózsaszín ködfelhőt…
„A terhességünk minden volt, amire számítottunk; valójában jobb volt, mint amire számítottunk. Soha nem tapasztaltam reggeli rosszullétet, a hasam normálisan nőtt, és a találkozók is remekül mentek – egészen az október 2-i anatómiai vizsgálatig” – fogalmazott Victoria. A váróban ültek, és míg megjött az orvos azt figyelték, amint az ott dolgozó hölgy a munkáját végezte.
„Én nem gondoltam semmire, de a férjem rám nézett, és azt mondta, ‘valami baj van’. Soha nem fogom elfelejteni a tekintetét” – idézte fel a mindent megváltoztató pillanatot a kismama. Amikor az orvos végül megérkezett, és elkezdte a tervezett vizsgálatot, valóban ijesztő hírekkel szolgált a leendő szülőknek.
A szakember közölte a szülőkkel, hogy valamilyen rendellenességet lát a magzat arca körül, melyre csakis a további vizsgálatok adhatnak pontosabb választ. Victoria, akinek ez az első terhessége volt, kétségbeesésében elsírta magát.
„Amikor az orvos közölte a szerinte legvalószínűbb diagnózist – cisztás hygroma – még mindig nem tudtam, mit érezzek. Azt sem tudtam, hogy mi az, vagy mit jelent, vagy egyáltalán mit kérdezzek. Annyira lesújtott, hogy valami baj van a tökéletes kisbabánkkal, és fogalmunk sem volt, mire számíthatunk” – mesélte utólag a kismama.
Az orvos ezután egy magzatvízvizsgálatot javasolt, hogy kizárjanak mindenféle genetikai rendellenességet. A pár beleegyezett, és ráadásul csodálatos híreket tudtak meg – kisfiuk lesz!
„Joe megfogta a kezemet, és próbált a lehető legboldogabb lenni a kedvemért (csak fiút akart). És onnantól kezdve egyszerűen nem tudtam abbahagyni [a sírást] – a könnycseppek és az érzelmek minden porcikámat elárasztották” – magyarázta Victoria.
A nő varázslatos terhessége így ment át fokozatosan egy rémálomba, ugyanis a hónapok java része az örömteli várakozás helyett arról szólt, hogy vizsgálatról vizsgálatra jártak, és miközben a genetikai és fizikai tesztek mind jó eredményeket mutattak, a kisbabájuk hygromája mégis egyre nagyobb terhet helyezett a vállukra.
„Ahogy közeledtem a harmadik trimeszterhez, az orvosunk minden héten kétszer akart látni a szülésig, mert nemcsak az ő állapota miatt kellett aggódnom, hanem a terhességi cukorbetegségem és a preeklampszia miatt is. Speciális diétát kellett követnem, és naponta 3-4 alkalommal kellett megszúrnom az ujjamat, és tesztelnem a cukromat” – részletezte a kismama.
Végül egy magzati MRI mutatta ki a hivatalos diagnózist: nyirokcsomó-rendellenesség. A házaspárnak különböző orvosi szakemberekkel kellett konzultálnia, hogy felkészüljön a nagy kockázatú szülésre, amely 2022 februárjára volt kitűzve. Úgy sikerült, hogy a különleges szülés pillanatában Victoria magára maradt: a férje éppen akkor volt távol egy üzleti úton, a rokonaik pedig órákra laktak tőlük.
Szerencsére nem volt semmilyen komplikáció a szülésnél, és a kis Gavin egészségesen jött a világra – leszámítva az arcán lévő deformitást, mely a valóságban súlyosabb volt, mint azt az orvosok remélték.
A csecsemő kezelését így azonnal megkezdték, és élete első hónapjai gyakorlatilag arról szóltak, hogy kórházi felügyelet alatt injekciót injekció után kapott. Ugyancsak ebben az időszakban, Gavin átesett élete első műtétjén is, de a felépülése továbbra is „trükkös” volt. Végül hazamehetett, és javarészt egészségesen élhetett a szüleivel.
„Teljes munkaidőben dolgozni egy speciális igényű kisbaba mellett nagyon stresszes lehet. Szerencsére csodálatos otthoni ápolónőkkel áldott meg minket a sors, akik segítettek nekünk ebben a kalandban. Az otthoni közös élet egy másik történet, melyben háromtagú családként vagyunk. A piszkos pelenkáktól a légcsőkötések cseréjéig, a mosolyoktól és a mérföldkövek teljesítéséig, a fizikoterápiáig és a meseórákig, az ünnepekig és a születésnapokig, mind olyan emlékek, amelyeket örökre meg fogunk becsülni, miközben folytatjuk ezt a dolgot, amit életnek hívunk” – mesélte Victoria.
