Herczeg Zoltán 180 napot töltött rácsok mögött, ezt az időszakot pedig évekkel később már nem kizárólag borzalomként idézi fel. A designer azt mondja, a börtönben könyörtelenül számba vette korábbi hazugságait, hűtlenségeit és azokat a helyzeteket, amelyekben fájdalmat okozott másoknak.
A Dombovári Vanda által vezetett Lélekemelő podcastban arról beszélt, hogy értelmet kellett találnia a fogvatartásban ahhoz, hogy mentálisan elviselhesse. Miközben továbbra is vitatja az ellene megfogalmazott vádakat, saját életében talált olyan tetteket, amelyekért felelősnek érezte magát.
A börtönben kereste meg, miért kapta a büntetést
Herczeg Zoltán a beszélgetésben azt állította, hogy politikai megfontolásból zárták be, a nála talált marihuána pedig csak ürügy volt. Ez a designer saját értelmezése az ügyről.
A fogvatartás idején mégsem kizárólag azt ismételgette magának, hogy igazságtalanság történt vele. Megpróbálta végignézni az addigi ötven évét, és összegyűjteni azokat a tetteket, amelyekkel másoknak fájdalmat okozott.
„Nekem sikerült összeszednem a fél év alatt odabent annyi bűnt, amit én az 50 év alatt elkövettem. Nem az eset kapcsán. Nem a fű kapcsán, nem a kábítószer kapcsán, nem is a politika kapcsán, hanem én vétkeztem annyit az embertársaimnak, a szeretteimnek, adott esetben a páromnak.”
Leginkább korábbi párkapcsolati hűtlenségeivel szembesült. Azt mondta, sokáig nem tekintette súlyos vétségnek ezeket, a börtön magányában mégis más megvilágításba kerültek.
„Nem voltam őszinte, nem voltam egyenes, és sok embert bántottam akaratomon kívül. Tehát a hűtlenség az akkor is bántás, hogyha az ember nem bukik le. Szóval hazugság igazából. Ha az ember azt hazudja, hogy hűséges, és közben hűtlen, akkor az hazugság.”
„Keresnem kellett valami okot, hogy ne bolonduljak bele”
A designer szerint azért volt szüksége erre a belső számvetésre, mert másként nem tudta volna elfogadni a helyzetét. Úgy érezte, ha nem azért van bent, amivel megvádolták, másfajta értelmet kell találnia az elszigeteltségben.
„Pontosan tudtam, hogy amivel engem vádolnak, az nem igaz. Tehát azért nem vagyok itt, de itt vagyok. Akkor viszont kell legyen valami másik ok, hogy itt vagyok, hogy értelmet nyerjen az egész, hogy ne bolonduljak bele, hogy miért vagyok ott.”
Elkezdte végigvenni mindazt, amit korábban hibának, hazugságnak vagy másokkal szembeni igazságtalanságnak érzett. Saját szavaival nemcsak a hűtlenségeit, hanem minden olyan tettét megvizsgálta, amelyet az életében később megbánt.
„Volt egy fél évem, és én akkor számba vettem azt, hogy én mennyi büdös baromságot csináltam életemben, és azt mind összeszedtem.”
Tisztítótűzként élte meg a 180 napot
Herczeg Zoltán a karmában és az ok-okozati összefüggésekben is hisz. Ebből a nézőpontból próbálta megérteni, miért került börtönbe, és mit kezdhet az ott töltött idővel.
Úgy fogalmazott, a 180 nap végére azt érezte, lezárhatta az életének egy hosszú időszakát.
„Úgy tűnik, hogy én csak 180 napnyi mocskosságot követtem el az életemben, és úgy tudtam kijönni: tiszta vagyok. Értitek? És ez nagyon fontos, hogy én tisztának éreztem magam. Kijöttem, hogy én megbűnhődtem. Nem azért, amivel megvádoltak, azt nem követtem el, de úgy en bloc az 50 évemmel rendben vagyok.”
A fogvatartást egyfajta tisztítótűzként írta le. Azt mondta, az önmagával végzett munka segített abban, hogy ne pusztán elvesztegetett időként vagy elszenvedett igazságtalanságként gondoljon a történtekre.
„Nekem kellett keresnem valami okot, mert én a karmában nagyon hiszek, az ok-okozatban nagyon hiszek. Én most kaptam vissza valamit, és azt meg kellett keresni, hogy miért kaptam.”
A bezártságot elvonulássá alakította
A börtönben olvasta el Bert Hellinger családállításról szóló könyvét is. Herczeg Zoltán szerint a bezártság elegendő időt adott az olvasásra, az önvizsgálatra és arra, hogy más szemszögből nézzen rá az addigi életére.
„Én ezt az egész fél évet egy ilyen elvonulásnak fogom föl, és pontosan erről írtam a könyvemet. A könyvem is erről szól, hogy hogyan lehet túlélni egy ilyen borzalmat.”
Négy év távlatából már nem ugyanazokkal a szavakkal beszél a fogvatartásról, mint közvetlenül a szabadulása után.
„Most már, négy évvel később nem borzalomnak gondolom, hanem egy hihetetlen nagy tanulásnak gondolom, egy borzalmas nagy tapasztalásnak gondolom, és egy hallatlan fejlődésnek gondolom azt, hogy így is meg lehet csinálni 180 nap fegyházat.”
Idegenek ételt és pénzt vittek neki a szabadulása után
Herczeg Zoltán arról is beszélt, hogy a börtön után addig nem tapasztalt támogatást kapott. Ismerősök és idegenek egyaránt megkeresték, ételt vittek neki, pénzzel segítették, az utcán pedig sokan biztosították együttérzésükről.
„Annyi támogatást és annyi szeretetet, annyi törődést, annyi figyelmet én nem kaptam addig az 50 évben életemben, mint amikor kijöttem a börtönből.”
Elmondása szerint olyan sok ételt kapott, hogy képtelen volt mindet elfogyasztani. A közösségi médiában üzenetek és kedvelések érkeztek, mások személyesen keresték fel.
„Idegen emberek is jöttek, érted, kajával. Pénzt kaptam, sok pénzt kaptam az emberektől. Azon kívül rengeteg rántott húst, pénzt, elismerést, bókot és lájkot.”
„Mintha felnőttem volna ott a börtönben”
A designer szerint a börtön előtti szabadságát sokszor felelőtlenséggel keverte össze. A fogvatartás után nem a humoráról vagy bohém természetéről akart lemondani, hanem arról a viselkedésről, amellyel saját megítélése szerint másokat bántott.
„Olyan, mintha felnőttem volna ott a börtönben. Egy hülye gyerek ment be, és egy ilyen komoly életfelnőtt jött ki, aki egyébként szeretett hülye gyerek lenni.”
Úgy fogalmazott, továbbra is lehet felszabadult, vicces és bohém, csak már másfajta felelősséggel.
„Lehetsz vicces, lehetsz felszabadult, lehetsz jópofa, lehetsz intelligens, lehetsz mindenféle, és lehetsz szabad, de nem hülye gyerek, hanem bohém, de mégis megfontolt. És ezt a börtönnek köszönhetem.”
