A 75 éves Linda Herring mindig is tudta, hogy nagy családot szeretne, de arra valószínűleg még ő sem számított, hogy öt évtized alatt több mint 600 gyereket fogad be az otthonába. Linda Herring és férje, Bob, akkor kezdtek nevelőszülőkként gyerekeket befogadni, amikor az Iowa állambeli Oxfordban éltek.
„A legjobb barátnőm nevelőszülőként fogadott be kamaszlányokat, és arra gondoltam, hogy én is ezt szeretném csinálni, de én kisgyerekeket akartam.” – mondta Herring a CNN-nek. „Úgyhogy beszéltem a szociális intézményekkel, és megegyeztünk, hogy olyan gyerekeket fogadok be, akiknek orvosi ellátásra volt szükségük.”
Nevelőanyának lenni nem könnyű feladat, sok szeretetet, türelmet, megértést és elfogadást igényel. Linda Herring ráadásul eközben még egy napközit is vezetett az otthonában a környékbeli családok számára, éjszakai gondnokként dolgozott a közeli középiskolában, és önkéntes mentősként is dolgozott.
A nevelőanya minden gyermeket befogadott kortól, nemtől vagy fogyatékosságtól függetlenül. Heringnek nyolc gyermeke van, közülük három eredetileg a nevelt gyerekek közé tartozott. Az egyikük a 39 éves Anthony Herring, aki mindössze hat hónapos volt, amikor Herringék befogadták.
„Most, szülőként, még inkább értékelem azt, hogy örökbe fogadtak, mint annak idején gyerekként.” – mondta Anthony a CNN-nek. „Örökké hálás leszek azért az életért, amit kaptam. Anya és apa megtanították nekem, hogy a családot nem feltétlenül a vérrokonság határozza meg, hanem az, hogy vannak körülötted emberek, akik szeretnek.”
A többi örökbefogadott gyerek közül kettő fogyatékos volt, és súlyos egészségügyi szükségleteik voltak. Egyikük, Dani, esetében az orvosok nem sok esélyt adtak arra, hogy sokáig életben maradjon, de a Herring család gondoskodásában a lány megünnepelhette a 29. születésnapját. Ami pedig még ennél is hihetetlenebb, hogy a Herring család által felnevelt gyerekek közül többen maguk is nevelőszülők lettek.
„Nehéz szavakba önteni azt a hatást, amit az életünkre gyakorolt. Mindig készen állt, hogy segítsen egy rászoruló gyereknek. Ezek a gyerekek általában traumatikus helyzeteket éltek át, ő pedig befogadta őket, meleg ágyat, tiszta ruhát, meleg ételt és szeretetet biztosított nekik.” – mondta Anthony. „Keményen dolgozott a családok összetartásán is. Azon, hogy a testvérek együtt maradhassanak. Segített a biológiai szülőknek, hogy változtatni tudjanak, és visszakaphassák a gyerekeiket. Mindig gondoskodott róla, hogy minden új gyerekről készüljön egy profi fotó, ami felkerült a nappali falára. Ez apróságnak tűnik, de segített nekik abban, hogy otthon érezzék magukat.”
És, hogy mi késztette őt arra, hogy ilyen sok gyereket befogadjon? Nos, egy roppant egyszerű, de annál meghatóbb dolog: a szeretet. „Úgy szerettem a nevelt gyerekeimet, mint a sajátjaimat, valószínűleg jobban is, mint kellett volna.” – mondta Herring. „Sírtam, amikor egy gyerek elhagyta az otthonunkat, függetlenül attól, mennyi ideig volt nálunk. Nagyon nehéz volt elbúcsúznom tőlük. Folyton azt kérdezgettem magamtól, miért teszem ezt magammal – mert soha nem volt könnyű elbúcsúzni egy gyerektől. De folytattam, mert olyan sok szeretetet tudtam adni ezeknek a rászoruló gyerekeknek.”
Mindig megható, amikor a nevelt gyerekei, akik idő közben már felnőttek, visszamennek meglátogatni őt. Linda Herring unokája, Amber azt mondja, a nő 2019 októberében egészségügyi problémái miatt abbahagyta a munkát. Később megkapta a Johnson County Board elismerését, amiért annyi ember életét jobbá tette.
Linda Herring története a szeretet erejéről szól, és arról, hogy a családot nem mindig a vér határozza meg.
