Mit gondolsz, te túlélnél másfél hónapot egy tutajon, élelem nélkül, a nyílt tengeren? Ha mástól nem, akkor a rémülettől mi biztosan szörnyethaltunk volna! Ennek az indonéziai tinédzsernek azonban pokoli szerencséje volt. 50 napot bírt ki egymagában a tengeren, egy fatutajon sodródva. Az élelme egy hét után elfogyott, és kénytelen volt tengervizet inni, de túlélte.
A fiú egy ilyen tutajon dolgozott, melyet nagyjából 125 kilométerre kötöttek ki az indonéz partoktól, és amúgy is olyan munkája volt, mely elszigetelte őt a nagyvilágtól. Hetente jött hozzá valaki, aki elszállította a kifogott halakat, ugyanakkor vizet, élelmet és gázt vitt neki a lámpájához. Az egyetlen kapcsolata a világgal egy walkie-talkie volt.
Igen ám, csak a kötél, mely a tutajt rögzítette, egy napon elszakadt, a fiút pedig közel 2000 kilométernyire sodorták az áramlatok. Egy hét után, a 18 éves Aldi Novel Adilang kifogyott a tartalékaiból. Se étele, se vize, de gáza nem volt a lámpájához. Azt evett, amit kifogott, és tengervizet ivott, melyet a ruháival szűrt meg.
„Beáztattam a ruháimat a vízbe, és kicsavartam őket, így jutottam vízhez.” – mesélte a tinédzser. Ahhoz pedig, hogy ehessen, kénytelen volt kifaragni a tutajából.
Legalább tíz hajó haladt el mellette anélkül, hogy észrevegye őt. Ahogy teltek a napok, és egyre reménytelenebbé vált a helyzete, olyan lelkiállapotba került, hogy már könnyei sem voltak. Lemondott az életéről… aztán megtörtént a csoda! Valaki megtalálta őt, inkább holtan, mint élve. Aldi esete igazi, életre szóló, tanulságos történet.
Egy mese, mely a bátorságról, a tűrőképességről, az élet próbatételeiről és az életben maradásról regél. Egy történet, melyben ott van az emberi lét törékenysége, de annak magasztossága is…
