Nem vitás, Szilágyi József a Megasztár 2024-es évadának egyik legnagyobb esélyese. A 31 éves fiatalember már gyerekkora óta feltűnést keltett tehetségével. Bár szegénységben éltek, emberségből és szeretetből sosem szenvedtek hiányt – József büszke a származására, mint ahogyan arra a közegre is, ahol felnőtt, és ahonnan 13 évvel ezelőtt útnak indult szerencsét próbálni. A Megasztár idei versenyzője a Borsnak adott megható interjút életéről.
„Ha visszatekintek a gyermekkoromra, nagyon jó emlékek sora villan be. Szeretetteljes pillanatokat éltünk meg, annak ellenére, hogy nagyon-nagyon szegények voltunk. Édesanyám és édesapám is igyekeztek polgári nevelést adni nekem és a testvéreimnek. Persze azt ettem, amit az asztalon találtam és azt viseltem, amit anyám és apám megengedhettek maguknak. Ettől függetlenül rengeteg szeretetet kaptunk a testvéreimmel” – idézte fel a számára kedves pillanatokat József.
A tehetségét már kisdiákként is felismerték a tanárai. Amikor elballagott a nyolcadik osztályból, a tanárai testületileg jelentek meg az aprócska házuk előtt, és kérve kérték a szüleit, ne engedjék őt elveszni.
„Mindig éreztem, hogy több van bennem annál, mint amennyit a sors mért rám. Biztos voltam benne, hogy nekem el kell mennem a nyírbátori cigánysorról. Nem gondoltam soha, hogy nekem ott kell élnem, és majd meghalnom. Ebben a hitemben pedig kapaszkodót kínált a zene. Imádtam a dzseszet és a blues-t. Én Stevie Wondert hallgattam, míg a környezetemben leginkább Bódi Guszti és Csóré Béla szólt. Persze ők is nagy kedvenceim voltak és tőlük is sokat tanultam, viszont éreztem, hogy az én zenei világom az inkább Amerika” – folytatta a történetét József.
A fiatalember azt is elárulta, több mint szerény körülmények között nevelkedett. „Nekünk még fürdőszobánk sem volt úgy 14 éves koromig. Nagyjából 30 négyzetméteren éltünk akkoriban. Mindezt én nem feltétlenül nehézségnek éltem meg. Inkább arra ösztönzött, hogy keressem a kitörési lehetőséget” – vallotta. És ez a kitörés olykor bizony csínytettekben is megnyilvánult.
„Nem tagadom, közel voltam a csibészséghez, sőt, gyerekként csibészkedtem is. A haverjaimmal le-lekapcsolgattuk a szomszédok villanyóráját, és ezt valamiért remek szórakozásnak tartottuk. Szerencsére édesanyám és édesapám szigorúan fogtak. Ha olyan helyre akartam menni a haverokkal, amit ők nem néztek jó szemmel, olyan nyakleveseket kaptam, hogy még ma is érzem. Jól tették… Ők mindig megpróbáltak elzárni engem a bajtól, de ez nem mindig sikerült nekik. A suliban például nagyon rossz gyerek voltam. Most, hogy erre visszagondolok, azért volt velem sok gond, és azért lettem én az osztály bohóca, mert azt akartam, hogy vegyenek észre az emberek” – talált magyarázatot a gyermeki csínytevéseire a felnőtt József.
„A tanáraim mindig hangsúlyozták a szüleimnek, hogyha megkapom a kellő odafigyelést, akkor akár a bársonyszékig is eljuthatnék. Nem voltam buta gyerek, és ezt becsülték is bennem az iskolában” – fogalmazott József.
Hozzátette: „Arra kérték a szüleimet, hogy faragjanak embert belőlem, mert nem vagyok mindennapi kölyök. Ez a pillanat a mai napig elkísér, és igyekszem ma is úgy élni, hogy az ott megkapott bizalmat megszolgáljam. Persze akkoriban még nem értettem, hogy mit is akarnak ezzel mondani, de felnőtt fejjel már világos lett a kép” – vallotta be a Megasztár felfedezettje.
A családapa Ausztriából tért vissza szülőhazájába, hogy végre ország-világnak megmutassa tehetségét. „Az a kis srác kijárta az élet iskoláját, és kitűnőre végezte. Megvásárolhatatlan lettem, a szívemet nem lehet becsapni. Tudok úgy szeretni, ahogyan csak kell és lehet, és a sok pofon ellenére megmaradtam annak az embernek, aki tud bízni, tud hitet adni másoknak és tud dolgozni a saját hitéért” – fogalmazott József, aki rengeteget merít a gyökereiből és a múltjából.
