„Nincs gyógymód. Csak egy kis időt vásárolhatsz magadnak.” – mondja Dr. Nadia Chaudhri, aki úgy döntött, elmondja a fiának, hogy már nem sokáig lehet mellette.
Soha, egyetlen anyának sem kellene abba a helyzetbe kényszerülnie, hogy közölnie kelljen a gyermekével, hogy nem lehet tovább az élete része, de Dr. Nadia Chaudhrinak mégis pontosan ezt kellett tennie. A 43 éves idegtudósnak és professzornak a kanadai Montrealból, el kellett mondania 6 éves fiának, hogy nem sok ideje maradt hátra, amit vele tölthet. Chaudhri, akinél III. stádiumú petefészekrákot diagnosztizáltak, korábban már kapott kezelést, eltávolították a méhét, és kemoterápiát is kapott, de a rák visszatért.
„Amikor a petefészekrák visszatér, az végleges diagnózisnak számít.” – mondta Chaudhri a Good Morning America műsorának. „Nincs gyógymód. Csak egy kis időt vásárolhatsz magadnak.” Amikor férjével megkapták a lesújtó hírt, aggódtak amiatt, hogy mondhatnák el a kisfiuknak, de végül úgy döntöttek, a probléma kezelésének legjobb módja, ha őszintén beavatják.
„A férjemmel úgy döntöttünk, hogy meg kell mondanunk a fiunknak, hogy mi történik, mert a kezelések nem járnak sikerrel.” – mondta Chaudhri. „Már tudta, hogy rákom van. Tudta, hogy még mindig kemoterápiás kezelést kapok, és próbálkozom, hogy jobban legyek, de nem hiszem, hogy felmérte volna, milyen rossz a helyzet.” Bár Chaudhri úgy döntött, hogy elmondja az igazat a fiának, érzelmileg nem volt felkészülve a beszélgetésre. Azt mondta, aznap sírva ébredt fel, és teljesen le volt sújtva.
A Twitteren is megosztotta az érzéseit, és ezt írta: „A mai napon elmondom a fiamnak, hogy rákban haldoklom. Elérkeztünk arra a pontra, amikor tőlem kell ezt hallania. Hadd hulljanak most a könnyeim, hogy bátor lehessek ma délután. Hadd üvöltsem ki magamból most a bánatot, hogy megvigasztalhassam őt.” Miközben a halálos betegséggel küzdött, a családja és a barátai gyakran írtak neki üzeneteket, hogy megtudják, hogy érzi magát. A szívszorító Twitter bejegyzés után azonban ismeretlen emberek ezrei írtak neki támogató üzeneteket, és magasztalták őt azért, hogy a nehéz beszélgetés lefolytatása mellett döntött.
„Úgy tűnik, valóban nagy hatással voltam az emberekre.” – mondta a nő, aki az értesítések egész áradatával szembesült az üzenet megosztása után. „Sokan írtak nekem, teljesen kéretlenül, és elmondták, mennyire fontos, hogy a szüleik lefolytatták velük ezt a beszélgetést, és biztosítottak arról, hogy most már jól vannak, de olyanok is írtak, akiknek nem volt részük ebben a beszélgetésben, és elmondták mennyire borzalmas volt ez.”
Dr. Nadia Chaudhri beszélt egy közeli barátjával, egy pszichológussal is, mielőtt elmondta volna a kisfiának, mi történik vele. A fiával folytatott beszélgetés rövid volt, de jelentőségteljes.
„Az egyik dolog, amit a kisfiam mondott ez volt: bárcsak ne tudnék róla. Bárcsak ne mondtad volna el nekem.” – idézi fel Chaudhri. „Azt feleltük neki, hogy el kellett mondanunk, mert te is a családunk része vagy, és nem akartuk, hogy kellemetlen meglepetés érjen. Szerettük volna neked megadni a lehetőséget, hogy kérdéseket tehess fel, megbeszélhessük a dolgot, és együtt éljük át az érzéseinket, családként.”
„Örülök, hogy megtettük, mert ezt hallania kellett, és azonnal megértette, amit mondtunk. Minden rendben ment, bár ez volt a legnehezebb beszélgetés, amit valaha is folytattam.” – tette hozzá a nő. Chaudhri most másoknak segít felkészülni arra a pillanatra, amikor elmondják szeretteiknek a borzalmas hírt. „Tudom, hogy sokkoló és szomorú lesz, de igyekszem segíteni abban, hogy eljussunk arra a pontra, ahol ez inkább az életem ünneplése, és nem annyira a halálom miatt érzett sokk, és ennek a fiam is a részese.”
„Fontos, hogy jók, kedvesek, őszinték és becsületesek legyünk.” – mondta. Chaudhri 17 évesen költözött Pakisztánból az Egyesült Államokba, hogy ott végezhesse el az egyetemet. Emellett egy GoFundMe kampányt is indított, hogy pénzt gyűjtsön annak érdekében, hogy a fiatal tudósok folytathassák a kábítószer-függőséggel kapcsolatos kutatásait. A kampány közel 190 ezer dollárt gyűjtött össze. Chaudhri története megmutatja, mennyire fontos, hogy szeressük és értékeljük az embereket, mert soha nem tudhatjuk, melyik pillanat lesz az utolsó, amit velük tölthetünk.
