Rajee Narinesingh a cementarcú nőként vált ismertté, miután a 2000-es évek közepén egy Oneal Ron Morris nevű sarlatán gyakorlatilag teljesen tönkretette az arcát.
A nő arcába különféle anyagok keverékét fecskendezték be, többek között cementet, gyorsragasztót és gumitömítő anyagot, amelyek megkeményedtek a bőre alatt, és teljesen deformálták az arcát. Narinesingh arcát végül igazi plasztikai sebészek hozták létre évekkel később.
A New York-i Rajee Narinesingh fiúnak született, de mindig is érezte, hogy más, mint a többiek, és amikor felnőtt, a plasztikai műtétek mellett döntött. Ezek azonban nagyon költségesek, ezért kétségbeesésében a feketepiacon keresett megoldást. Morris hírneve már akkor is meglehetősen rossz volt, de Narinesingh mégis vállalta a kockázatot, a sarlatán pedig végül cementet és ragasztót fecskendezett nemcsak az arcába, de a mellébe, a csípőjébe és a fenekébe is.
Narinesingh teljesen kiborult, nem tudta, kihez fordulhatna segítségért, és soha többé nem akarta elhagyni az otthonát. Végül a Botched című televíziós sorozat nyújtott neki segítséget, ahol plasztikai sebészek éppen az övéhez hasonló esetek helyrehozásával foglalkoznak.
Rajee Narinesingh 1967. április 7-én született New Yorkban, majd Philadelphiában nevelkedett. Mélyen legbelül mindig is tudta, hogy valójában nő, de időbe telt, mire valóban eljutott erre a felismerésre. „Azokban az időkben nem volt számítógépünk, így nem lehetett csak úgy rákeresni az interneten, hogy milyen az, amikor fiú vagy, de lánynak érzed magadat?” – magyarázta egy 2014-es interjúban.
„Csak ahhoz tudtál viszonyítani, amit a magad kis közösségében láttál, és én melegeket, nőies meleg férfiakat láttam magam körül, és hozzájuk tudtam kötődni. Tudtam, hogy nőies vagyok, ezért egyszerűen azt gondoltam, hogy meleg vagyok” – mondta.
De később, amikor elkezdett szórakozóhelyekre járni, és találkozott transznemű emberekkel, rájött, hogy valójában ez az identitása. „Visszagondoltam mindazokra a dolgokra, amit gyerekként csináltam. Például, apám vett nekem egy kosárlabdát, én pedig, ahelyett, hogy kosárlabdáztam volna, terhességet szimuláltam, eljátszottam a szülést, és azt, hogy anyuka vagyok” – emlékezett vissza.
Rajee ezután elhatározta, hogy átoperáltatja magát. „Gyönyörű nő akartam lenni” – mondta. A műtétek azonban drágák voltak, ezért fordult az önjelölt plasztikai sebészhez, Oneal Ron Morrishoz.
Morris 2007 és 2010 között több alkalommal is „kezelésbe vette”, és, bár először úgy tűnt, minden rendben van, hamarosan igazi rémálom vette kezdetét, amikor az illegális anyagoktól teljesen deformálódott az arca és a teste.
Rajee azt állítja, hogy mindössze 100 dollárt fizetett alkalmanként, ami neki akkor nagyszerű üzletnek tűnt. „Transzneműként azt gondolod: Úristen, végre úgy nézhetek ki, ahogy akarok, és nem kell sok pénzt kiadnom rá. Amikor végre eljött a nap, inkább izgatott voltam, mint ideges, mert arra gondoltam, hogy végre az a nő leszek, aki mindig is szerettem volna lenni. A szoba, amit Morris maga rendezett be, elég sterilnek tűnt. Lényegében egy plusz hálószoba volt, amit klinikának rendezett be, és én csak besétáltam, és fizettem, aztán megkaptam az injekciókat az arcomba, a csípőmbe és a fenekembe, és kezdetben jól voltam. De aztán elkezdődött a rémálom” – magyarázta.
Annak ellenére, hogy Morris illegális anyagokat juttatott a szervezetébe, Rajee mégsem fordult a rendőrséghez, mert túlságosan szégyellte magát, és még az otthonát is félt elhagyni. „Szörnyetegnek éreztem magamat. Egy cirkuszi bohócnak” – magyarázta.
Rajee végül 2012-ben indult el a gyógyulás felé vezető úton, amikor találkozni kezdett Dr. John Martin plasztikai sebésszel, aki lágyító injekciókkal és lézerterápiával kezelte. Martinnak köszönhetően Narinesingh „áldozatból igazi győztes lett”.
Ahogy az arca és a teste lassan regenerálódott, az önbizalmát is visszakapta, és randizni kezdett. „Most már magabiztosabb vagyok, és egy jó kis sminkkel némileg egzotikus megjelenést érhetek el.” – magyarázta. „Nemrég találkoztam egy férfival, aki azt mondta, olyan, mintha egy csinosi sárkánnyal lenne. Nem tudtam eldönteni, hogy felpofozzam, vagy megcsókoljam.”
2016-ban, a Botched című valóságshow plasztikai sebészei, Dr. Terry Dubrow és Dr. Paul Nassif tovább javítottak a helyzeten, ráadásul ezeket a kezeléseket teljesen ingyen kapta. 7 hét alatt 4 műtétet hajtottak végre rajta, hogy eltávolítsák az összes mérgező töltőanyagot, amelyet Morris a testébe fecskendezett.
Hónapokkal az eljárások után Rajee elmagyarázta, hogy még mindig vannak csomók a mellében és a fenekében. A legfontosabb azonban az, hogy úgy érezte, átalakult arca visszaadta az önbizalmát – és végre képes volt tükörbe nézni.
„Az önbizalmam határozottan javult. Ez valóban megváltoztatta az életemet. Tudom, hogy nem mindennapi személyiség vagyok, ezért mindig is meg fognak bámulni, de most egy kicsit másképp néznek meg az emberek” – mondta.
Ami az önjelölt plasztikai sebészt, Morrist illeti, a nőt 2017-ben 10 év börtönbüntetésre ítélték, miután egyik páciense meghalt. Rajee Narinesingh később kapott tőle egy üzenetet, amiben bocsánatot kért tőle, és ő megbocsátott neki.
„Az életem során egyre jobban tudatosult bennem, hogy ha erőt merítünk az átélt nehézségekből, és tanulunk az elkövetett hibákból, akkor azok áldássá válnak. Érzem az őszinteségedet, és szeretném, ha tudnád, hogy a legjobbakat kívánom neked” – írta a válaszában Rajee.
Rajee mostanra közszereplővé vált, aktivistaként, színésznőként, misztikusként és íróként jellemzi önmagát. Több mint 30 televíziós műsorban szerepelt, és 3 könyvet is írt a tapasztalatairól. Jelenleg Floridában él, ahol az ottani LMBTQ közösséggel és számos szervezettel dolgozik együtt.
„Az egész helyzetet a feketepiaci injekcióimmal és az összes szenvedéssel, amin keresztülmentem – áldásnak tartom, mert ez nagyobb teret adott nekem aktivistaként. Már a korrekciós műtétek előtt is úgy gondoltam, hogy ha megoszthatom a történetemet, oktathatom az embereket, és megakadályozhatom, hogy ez valaki mással is megtörténjen, akkor sikerült citromos pitét készítenem a citromból, amit az élet adott nekem” – magyarázta Rajee Narinesingh.
