Egy kis toszkán faluból Andrea Bocelli az egész világot meghódította. Nem véletlenül. A kritikusok igazi zenei géniusznak tartják, olyan tehetségnek, ami százévente egyszer, ha születik.
Andrea Bocelli történetét csodálatosan mutatja be A csend zenéje (La musica del silenzio) című életrajzi film, de A csend zenéje címen megjelent önéletrajzi könyvéből is megismerhetjük a földkerekség legkedveltebb tenorjának élettörténetét.
1999-ben Andrea Bocelli és Celine Dion duettje, a The Prayer, Golden Globe-díjat nyert a legjobb eredeti filmzeneként (A bűvös kard – Camelot nyomában, eredeti címén The Magic Sword – Quest for Camelot című animációs film zenéjeként), és egy Oscar-jelölést is kapott. És ez még nem minden: Bocellit 2000-ben két Grammy-díjra is jelölték: a legjobb popénekesi együttműködésért a már említett duettért, és a legjobb férfi popénekes teljesítményért.
Andrea Bocelli története gyermekkorától napjainkig
Andrea Bocelli az olaszországi Lajatico településen született 1958. szeptember 22-én, szülei Alessandro és Edi. A családnak volt egy farmja, amelyhez egy kis szőlőültetvény is tartozott. Szülei már kiskorában felfigyeltek zenei tehetségére, így már 6 éves korától zongorázni tanult. A zene iránti szeretetét az egész család jól ismerte, és a családi összejöveteleken mindig megkérték, hogy énekeljen. Később arra a kérdésre, hogy miért lett énekes, Bocelli így válaszolt: „Nem hiszem, hogy bárki is igazán maga dönt arról, hogy énekes lesz – ezt más emberek döntik el helyetted, a reakcióikkal.” Ígéretes jövő állt előtte, de 12 éves korában az élete kegyetlen fordulatot vett.
Andrea Bocelli örökletes zöld hályoggal született, amely egyre erősebben rontotta látását, 12 éves korában pedig egy futball-labda fejen találta, és ennek következtében teljesen megvakult. Édesanyját eredetileg arra biztatta egy orvos, hogy szakítsa meg a terhességet, mivel előre látható volt, hogy problémás terhessége lesz, ő azonban még csak fontolóra sem vette ezt a lehetőséget.
Bocelli családjában senki nem rendelkezett zenei háttérrel. A zongora után fuvolán, trombitán, szaxofonon, harsonán és dobon is megtanult játszani. A zene mindig is biztonságot jelentett a számára, és gyönyörű tenor hangja fantasztikus karriert biztosított neki.
Mindössze 14 éves volt, amikor megnyerte első énekversenyét, a Margherita d’Oro versenyt Viareggio településen.
Később jogot tanult a pisai egyetemen, hogy mindenképpen biztosítva legyen a jövője, és hogy fizetni tudja a tanulmányait, minden este a város zongorabárjaiban énekelt.
Édesanyja, Edi, mindig is az első számú rajongója volt, és feltétel nélkül hitt a tehetségében. Egy 2018-as interjúban arról mesélt, hogy Andrea akkor kezdett érdeklődni a szimfonikus zene iránt, amikor még gyerekként kórházba került Torinóban. „Teljesen megfeledkezett a kezelésről és a kórházról, lenyűgözte őt a zene.” – mesélte az édesanyja.
Andrea Bocelli ezután új szenvedélyének, a szimfonikus zenének élt, amelyhez gyönyörű tenorja tökéletesen alkalmas is volt, de a popzenében is számos sikert aratott. Első sikerét 1992-ben aratta, amikor Zucchero Fornaciarival, a híres olasz popénekessel ment európai körútra, ahol a Miserere című dalt énekelték közösen. Zuccherónak Pavarotti ajánlotta őt.
Két évvel később részt vett a sanremói dalfesztiválon, Olaszország leghíresebb fesztiválján, így a hangja most már valóban eljutott a nagyközönséghez.
Pavarotti már a kezdetektől fogva rajongott érte, és meghívta, hogy énekeljen a Modenában minden évben megrendezett jótékonysági koncertjén (Pavarotti International).
Az olasz tenor a Con te partirò című dallal ért el a nemzetközi hírnevet. 1997-ben Sarah Brightmannal énekelte el a dalt, és a dal immár Time to Say Goodbye címen világhírűvé vált.
Több mint 20 év elteltével még mindig szeretjük ezt a dalt, és Bocelli egy interjúban elismerte, hogy ő maga is minden alkalommal meghatódik, amikor meghallja, vagy éppen elénekli valahol.
„Az olyan dalok, mint a Time to Say Goodbye még most is sok érzelmet ébresztenek fel bennem, amikor előadom őket egy koncerten.” – mondta a The Talksnak adott interjúban. „Ez egy olyan dal, amely a maga módján klasszikussá vált, és az egész világon belopta magát az emberek szívébe.”
Andrea Bocelli a pápa előtt is énekelt
Bocellit 1994-ben hívták meg először, hogy énekeljen a katolikus egyházfő előtt. Azóta még számtalanszor volt része ebben a megtiszteltetésben, angyali hangjának köszönhetően.
Egy soha nem múló szerelem – Bocelli élete Olaszországban
1997 után Bocelli egyre sikeresebb lett. 2017-ben az életéről készült A csend zenéje című film a nagyképernyőn is bemutatta az énekes életét. 2021-ben fiával, Matteóval (aki szintén énekes), Kínába utaztak, hogy a Tavaszi Fesztiválon énekeljenek.
Andrea Bocelli világhírű tehetség, aki élhetett volna akár Los Angelesben is, vagy bárhol a világon, de ő Olaszországban maradt, ma is Toszkánában él feleségével és kislányával, ugyanakkor Milánót is a szívébe zárta, és gyakran visszatér szeretett városába.
Andrea Bocellinek három gyermeke van. Matteo, Amos és Virginia. Virginia a legfiatalabb, még csak 9 éves, de már most úgy tűnik, hogy apja nyomdokaiba lép majd.
Ami a zenét és Andrea Bocelli gyermekeit illeti, ki kell emelnünk még egy dalt, amit Andrea Bocelli a fiával, Matteóval énekel. Ez a Fall on Me című dal, amit az amerikai A Great Big World duó írt, és ami A diótörő és a négy birodalom (The Nutcracker and the Four Realms) című filmben is felcsendült.
Andrea Bocelli és a remény, amit a zene közvetít
2020 tavaszán, amikor Olaszország volt a világjárvány egyik legnagyobb epicentruma, és az utcák kiürültek a karantén miatt, Bocelli húsvétkor a milánói dómban énekelt. Az utolsó dalt, az Amazing Grace-t a székesegyház lépcsőjén adta elő, a remény üzeneteként.
„A nagy színpadokon természetesen érzem a tömeg energiáját, de a templomban erre nincs szükség. Amikor a Dómban énekeltem, tudtam, hogy nagyon sok ember imájának adok hangot.” – mondta az énekes.
