A 65 éves Andrea Bocelli a világ egyik legismertebb tenorja, és bár a világ már úgy ismerte meg, hogy elveszítette a látását, ez nem veleszületett rendellenesség következménye.
Bár az énekes általában nem szívesen beszél erről a témáról, mert nem akarja, hogy ez határozza meg őt, az „Andrea Bocelli: Because I Believe” című dokumentumfilmben, amelynek bemutatója a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, elmesélte, hogy veszítette el a látását, és milyen emlékei maradtak abból az időszakból.
A híres tenor még gyerek volt, amikor glaukómát diagnosztizáltak nála, majd egy futballbaleset miatt teljesen elveszítette a látását.
„Gyerekkoromban rendkívül rövidlátó voltam. Mindent láttam, de csak közelről” – mondja a filmben. „Élénken emlékszem a világra, amit láttam. A színekre, mindenre. Hogyan is felejthetném el ezeket az emlékeket?” – tette hozzá.
A dokumentumfilmben Alberto Bocelli, Andrea testvére is megszólal, és elmondja, hogy az énekes összesen 13 műtéten esett át.
„Hétéves korában egy látássérülteknek fenntartott bentlakásos iskolába küldték, mert egyetlen helyi iskola sem fogadta be. Csak a szünetekben jöhetett haza. Mi havonta egyszer látogattuk meg” – idézte fel.
Andrea Bocelli gyerekként szenvedélyesen szerette a futballt, és amikor csak lehetősége volt rá, játszott. 12 éves korában egy focibaleset következtében veszítette el teljesen a látását.
„Egy nap, amikor fociztunk, kapus voltam. Fogalmam sincs, miért, mert soha nem voltam kapus, és soha többé nem is akartam az lenni. Az egyik labda egyenesen arcon talált. Emiatt kialakult egy belső vérzés, a többi pedig már történelem” – idézte fel a baleset pillanatait.
Az énekes azonban soha nem szerette volna, hogy a fogyatékossága alapján határozzák meg. „Az, hogy vak vagyok, nem határozza meg a létezésemet. Nem érdekesebb tény, mint például a vércsoportom. Az emberek azon tűnődnek, hogy vajon van-e összefüggés a között, hogy nem látok, és a között, ahogy éneklek. De nincs ilyen összefüggés. Annak, hogy elvesztettem a látásomat, semmi köze a zene iránti érdeklődésemhez. Ez a szenvedély már korábban is megvolt, úgyhogy nincs értelme olyan nagy jelentőséget tulajdonítani a látás hiányának. Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy az életben a lényeges dolgok nem láthatók szabad szemmel” – nyilatkozta Andrea Bocelli egy interjúban a Daily Mail-nek.
