Az anya szétválasztotta az ikreket, és különböző általános iskolába küldte őket!
“Mindig azt gondoltam, hogy ugyanabba az iskolába fognak járni, így ez volt a legnehezebb döntés, amit meghoztam, de most kiderült, hogy ez így a legjobb!” – mondta az anyuka.
Amikor az ikerfiúk még kicsik voltak, Melissa Jones elképzelte, milyenek lesznek egyforma iskolás ruhában, és egymás legjobb barátai lesznek az osztályban. Koby és Joseph elválaszthatatlanok voltak, még akkor is, ha veszekedtek, sokkal erősebb volt köztük a kötelék, mint azt a sydney-i édesanya el tudta volna képzelni. Melissa és családja a helyi állami iskolától mindössze 300 méterre lakott, így nyilvánvaló volt, hogy Koby abban az intézményben fog járni, de a Joseph esete nem volt ilyen egyszerű.
Joseph speciális igényű kisfiú
Joseph ADHD-val és autizmussal született, összetett viselkedési és tanulási problémákkal rendelkezett, ezenkívül sokszor zavarták a különböző zajok és fények, ilyenkor az első dolga az volt, hogy elmenekült a helyszínről.
Melissa és férje, Jason akkor jöttek rá, hogy jobb, ha külön választják a két gyereket, amikor még a fiúk óvodások voltak.
“Koby minden hétvégén meghívást kapott különböző születésnapi partikra, de Joseph-et nem hívták, mert ő egy kicsit más volt, és hiányoztak bizonyos szociális készségei” – mondta az anya. Koby pedig mindig rosszul érezte magát, hogy csak őt hívták meg, és nem akart a testvére nélkül menni a születésnapra.
Mikor elérték a fiúk az iskolás kort, a szakemberek tanácsára támaszkodva, a szülők úgy döntöttek, hogy külön iskolába íratják a két gyereket, hiszen nem egyforma a fejlődési képességük, és tanulási igényeik is különböznek.
“Nagyobb rugalmasságot igényel ez a fajta viselkedés, egy másik tanulási stílus van, ahová Joseph jár, és ez teljesen biztonságos. Az osztályában csak hét gyerek van, oda tudnak figyelni az oktatók mindenkire” – mondta Melissa.
“A fiúk megkérdezték, hogy miért nem mehetnek ugyanabba az iskolába. Meg kellett magyaráznunk, hogy az iskola nagy változást jelent, és mindketten rengeteg új, szórakoztató dolgot tudnak majd tanulni a saját speciális iskolájukban, és hazaérve majd megoszthatják egymással az élményeiket.”
“Josephet nem érdekelte különösebben a dolog, de Koby nagyon szenvedett, hogy nem tudja megvédeni a testvérét” – mondta az anya könnyeivel küzdve.
Később azonban kiderült, hogy ez volt a legjobb döntés, amit hozhattak: “Koby tud olvasni és írni, Joseph viszont csak a szavakat ismeri, de még nem tudja, hogy a betűk hogyan illeszkednek egymáshoz.”
Különböző iskolákban járnak, Kobynak megvan a baráti társasága, és Joseph örül annak a kisebb csoportnak, akikkel kapcsolatba léphet. Már nincs ilyen stressz a születésnapi partik miatt, mert Koby megérti, hogy azok az ő barátai, és már nem aggódik amiatt, hogy Joseph-et miért nem hívták meg. Koby most imádja az iskolát, és nagyon büszke a saját eredményeire, de látja, hogy a testvére is nagyon jól boldogul.
“A fiúknál van egy-egy fénykép a testvérükről. Tehát bármikor, amikor szükségük van a másikra, leülhetnek a babzsákjukra, megnézik a fotót, és átgondolhatják, hogy mit is csinál most a testvérük” – mondja Melissa.
Forrás: kidspot.com.au
