„Ez egy valóra vált álom, és egy csodálatos lehetőség, aminek a részese lehetek.” – mondta a 22 éves műugró.
Jerry Windle mindennél jobban vágyott rá, hogy apa lehessen, de nem volt egyszerű dolga, tekintettel arra, hogy egyedülálló meleg férfi volt. De az ő esetében is bebizonyosodott, hogy mindössze egyetlen pillanat alatt megváltozhat az ember élete.
Jerry felidézte, hogy vette kezdetét az örökbefogadáshoz vezető útja a 90-es években: „Fellapoztam egy folyóiratot, és volt benne egy történet egy férfiról, aki örökbefogadott egy kambodzsai gyereket, és a cikk nem tett említést anyáról. A történet a továbbiakban az apa és a fia közötti szoros kapcsolatról szólt, és akkor valami kattant a fejemben. A cikkben ott volt egy örökbefogadással foglalkozó központ száma, ezért felhívtam a számot, és azt mondtam: olvastam egy cikket, tényleg lehetséges egy egyedülálló személynek örökbe fogadni? Azt válaszolták, hogy igen.”
Néhány hónappal a telefonhívás után Windle Kambodzsába utazott, ahol végre a karjaiban tarthatott egy kisfiút, akit a saját fiának nevezhetett. A kisfiú 1 éves korától 18 hónapos koráig egy árvaházban nevelkedett. Amikor Jerry Windle végül örökbe fogadta, a baba alultáplált volt, és fertőzésekkel küzdött. Jerry azonban azonnal megszerette a kisfiút, és a Jordan nevet adta neki.
A fiú, aki akkor az életéért küzdött, most édesapját és egész Amerikát büszkévé teszi, mivel az Amerikai Egyesült Államok mű-és toronyugró csapatának tagjaként most a tokiói olimpián versenyez. Édesapja rendkívül büszke rá, és otthonról szurkol neki, mivel a járvány miatti korlátozások miatt nem lehet ott Jordan mellett.
Jordan elismerte, hogy hiányozni fog apja ismerős arca a nézőtérről.
„Általában tisztán hallom az apámat a nézők között, ami fantasztikus. Most, hogy nem lesz ott az olimpián, egy kicsit más lesz. Azt kívánom, bárcsak ott lehetne, de ez még nem változtat azon, amiért odamegyek: hogy jól érezzem magamat, és megmutassam, mire vagyok képes. Ez a szándékom, és remélhetőleg büszke lesz rám.” – mondta a sportoló.
Jordanról már egészen fiatalon kiderült, hogy tehetséges. 7 éves korában egy Tim O’Brien nevű férfi azt mondta Jerry Windle-nek, hogy a fia Greg Louganis legendás műugróra emlékezteti őt. A híres sportoló edzője éppen Tim apja, Ron O’Brien volt.
„Azt mondta, hogy lát valamit Jordanban, ami részben fiziológiai, de megmagyarázhatatlan.” – mesélte Jerry. Mivel Jordan is szerette volna kipróbálni magát a sportban, az apja boldogan beleegyezett. „Szóval 7 éves korában elkezdett műugrással foglalkozni, és két évvel később megnyerte az első junior országos bajnokságot, ami szinte példátlan olyanok esetében, akik csak nemrég kezdték el a sportot.”
„Tudom, hogy milyen kemény munkát fektetett bele, megérdemelte, nagyon izgatott vagyok és büszke arra, hogy edzői stábjával ilyen elképesztő teljesítményt tudott megvalósítani.” – idézte fel a büszke édesapa.
Amikor Jordan 16 éves volt, édesapjával visszatért szülővárosába, hogy részt vegyen egy mű-és toronyugró bemutatón, amelynek célja a helyi gyerekek inspirálása volt, és nem várt fogadtatásban volt része.
„Tengernyi sajtós volt ott. Nem számítottunk rá, nem tudtuk, hogy a kambodzsai emberek mennyire ismerik Jordant, de ismerték az internetről. Ő egyfajta nemzeti hős Kambodzsában.” – mondta Jerry.
Jordan pedig így nyilatkozott a Kambodzsában tett látogatásáról: „Azért mentem oda, hogy bemutatót tartsak olyan árváknak és iskolás gyerekeknek, akiknek nem volt igazi esélyük fejlődni, és az egész rendkívüli volt. Fantasztikus volt, hogy beszélhettem velük egy tolmács segítségével, és elmondhattam, honnan jöttem, hogy váltam azzá, aki most vagyok az apám révén.”
Jordan ezután a kambodzsai kormánytisztviselőkhöz intézte szavait: „Remélem, megadják ezeknek a gyerekeknek mindazt a lehetőséget, amit az apám biztosított nekem.”
Jordan ugyan hivatalosan az Egyesült Államokat képviseli, de részben úgy érzi, Kambodzsa képviseletében is versenyez. „Ez igazán nagy megtiszteltetés a számomra. Így sokkal több ember szeme szegeződik rám, de ez csak még jobban motivál, hogy a legjobban teljesítsek, és megmutassam, hogy a kemény munka remélhetőleg meghozza a gyümölcsét. Ez egy valóra vált álom, és egy csodálatos lehetőség, aminek a részese lehetek.”
Jordan azt mondta, hogy a tokiói olimpián az apjára fog gondolni, még akkor is, ha ő ezúttal nem lehet mellette.
„Amikor azt kérdezik tőlem, miért ugrok, mindenkinek azt mondom, hogy pusztán az apám kedvéért, és azért, mert imádja nézni. Nélküle, azok nélkül az áldozatok nélkül, amiket meghozott, a szeretete és a támogatása nélkül az együtt töltött évek alatt, nem lennék ott, ahol most vagyok. Mindenért, minden elért eredményemért, neki tartozom köszönettel.” – mondta Jordan.
