Május 3-án lett volna 60 éves a Republik frontembere, Bódi László, akit a közönség egyszerűen csak Cipőként ismert és szeretett. Már 12 éve, hogy a nagyszerű zenész az angyalok kórusában énekel – születésnapja alkalmából a Heti Napló Sváby Andrással készített riportot Gizi nénivel, Cipő édesanyjával, akinek ma is tátongó seb a szívében a fia elvesztése.
Cipő dalaiban mindig is volt valami megmagyarázhatatlan, valami túlvilági… úgy szóltak az elmúlásról, mintha már ott járt volna. Mivel 18 éves korában volt egy halálközeli élménye, ifjabb Bódi Lászlót ez a pillanat örökre foglyul ejtette – nem akarta, nem vágyott rá, de túljutni rajta sem volt képes. Édesanyja, Gizella most újra felidézte az akkori szomorú eseményeket.
Az 1983-as Ki Mit Tudon lépett fel Cipő a zenekarával, de nem jutottak a döntőbe. Ezt annyira szívére vette, hogy életveszélyes állapotban kórházba került. A zenésztársai értesítették a szüleit, akik rohantak azonnal Budapestre.
A kórházban „Laci az ablaknál feküdt, és volt a másik oldalon egy férfi, akinek levágták a lábát, ő azt mondta nekem, ’nézzen be az éjjeliszekrénybe, mert matatott Laci, valamit írt’. Amikor kiment Laci a mosdóba, én benéztem, és egy csomagolópapírra volt ráírva, hogy ’hideg szél fújt az ablakon, kórházi ágyam pamlagon. És ha meghalok, a Hobo Blues Banddel temessenek’. Így leírta. 18 éves még nem volt. Én azt eldugtam, hazavittem és betettem a hálószobába a szekrénybe” – mesélte Cipő édesanyja, könnyeit törölgetve.
Talán ezek voltak a Republik néhai frontemberének első gondolatai a halálról, amely téma valamilyen módon mindig visszaköszönt a dalaiban. Miután kiengedték a kórházból, „hát ő azt mondta, hogy jól [van], de feküdnie kellett. De ő nem feküdt, hanem bement a gimnáziumba, mert 3 hét múlva volt az érettségi. (…) És ott kellett meghalnia 30 év múlva, abban a kórházban” – tette hozzá elcsukló hangon az édesanya.
Gizella előbb a férjét veszítette el, idősebb Bódi Lászlót, aztán a fiát is el kellett temetnie. Ma már a lánya, Marica az egyetlen támasza, akiről kiderült, még szebb hangon énekel, mint ahogyan egykor Cipő tette!
„Borasztó az élet, és nekem élni, hogy meghalt Lacika és Laci is, borzasztó…azért van nekem ez a sok betegségem, ami van. Még az a jó, hogy élek még… Még mindig dolgozok a kertben, ültetek virágokat meg mindent, hogy magamat lekössem, hogy elfelejtsem a dolgokat” – folytatta a megtört édesanya, akit még ma is mélyen megvisel a fia elvesztése.
Az idős asszony fényképeket mutatott Cipőről, és elmesélte, háromhónaposan már dobolt a kezével, és „2 és fél éves lehetett, ’67-ben, amikor a Ki Mit Tudon már énekelte, hogy ’szép, szép a szerelem’ és ugrált a heverőn”, 5 évesen is csak a hangszerek érdekelték – fejtette ki Gizi néni. Azt is elárulta, hogy nagyjából másfél évig leveleztek Cipő édesapjával, mielőtt összeházasodtak volna. Idősebb Bódi László Magyarországon élt, Gizella az akkori Szovjetunióban. Lacika is ott született, a mai Ukrajna területén. 1 éves volt, amikor Magyarországra, Kisvárdára költöztek.
Bár Cipő sajnos örökre itt hagyott minket, az édesanyja és fia között ma is élő a kapcsolat – szellemi szinten. „Lacikáért élek még tovább. A Covidot is elkaptam, és nem engedtem ide senkit, Maricáékat se. Két hétig egyedül voltam, lázas voltam, itt feküdtem. És ott állt Lacika a szekrénynél, és azt mondta nekem: ’nem vagy egyedül. Itt vagyok én is a bokorban, innen nézem az embereket’. És ott van a bokorban tényleg… Láttam őt, de mindig úgy látom a hajával. Sosem látom őt így kopaszon” – vallotta remegő hanggal Gizella.
Ezt Cipő édesanyja azért hangsúlyozza, mert valahogy sosem tudta feldolgozni, hogy a fia leborotválta a gyönyörű szőke tincseit. „Micsoda aranyos kisfiú volt, hosszú sárga göndör haja volt, (…) Lacika olyan szép gyerek volt, hogy az borzasztó. Meg jó gyerek volt, anyás volt. (…) Laci egy nagyon egyszerű ember volt” – jellemezte szeretett fiát az asszony, majd hozzátette: „Amikor megláttam [kopaszon], megijedtem”.
Hogy miért döntött úgy Cipő, hogy megválik a hajától, arra még gyermekkori barátja, Bodrog László sem tudja a választ. Arra viszont ő is emlékszik, hogy „amikor Laci ismertebbé vált és levágta a haját, a közönség számára, már mindenki csak kopaszon ismerte, az anyukája, Gizi néni kifakadt, hogy olyan szép kisfiú volt, és most így elrondította magát”, és arra kérte őt, győzze meg, hogy növessze vissza, „de nem hallgatott rám sem” – vallotta László. És ez sem volt meglepő Cipőtől, akiről mindenki tudja, hogy ha egyszer valamit a fejébe vett, amellett tűzön-vízen kitartott.
Gizi néni örült a fia sikereinek, de „egyszerűen, mint bármi munkásembert, annyiban néztem” – jegyezte meg, majd kifejtette: „az is, akinek mestersége van, az is ér annyit, mint egy énekes, költő vagy tanár. Mert ha nem lenne munkásember, nem lenne élet. Mert a fizikai munkás tartja el azokat, az olyan embereket, akik mással foglalkoznak” – vélekedett Cipő édesanyja, és így már érthetőbb, miért vallotta magát Bódi László erősen baloldalinak, illetve miért volt tagja a Thürmer Gyula-féle magyar munkáspártnak.
Gizella azt is elárulta, hogy a kedvenc Republik dala a Ha itt lennél velem. „’Fognám a két kezed, nem engedném el’… Kisfiam… Néha jó, amikor hallom, néha meg rossz” – uralkodtak el ismét az érzelmek Cipő édesanyján. Mert a fájdalom az idővel enyhül, de soha nem múlik el. És ha most együtt ünnepelhették volna ifjabb Bódi László születésnapját, Gizi néni biztosan rántott hússal és főtt krumplival köszöntötte volna fel a fiát. „A rántott húst szerette – ez volt a kajája és így a krumpli, ahogy ma csináltam. (…) Nem adja nekem őt soha senki vissza” – jegyezte meg a könnyeivel keményen küzdő édesanya.
