Egy Beverly Hills-i plasztikai sebész fejében pattant ki az ötlet, hogy tudományos kísérletet végezzen arról, hogy a napjainkban oly népszerű botoxkezelés az évek során valójában mennyire befolyásolja a kinézetünket. 2006-ban indította útjának a projektet, amelynek keretében közel két étvizeden át követte nyomon egy egypetéjű ikerpár arcának változásait úgy, hogy az egyik nőt folyamatosan kezelte, míg a másikat nem.
A botox hallatán talán a hollywoodi sztárok és hírességek jutnak eszünkbe, akik az örök szépségük és fiatalságuk megőrzése érdekében vállalják be ezt az injekciót. Ma már ez a kezelés bárki számára elérhető, aki a plasztikai sebészetben látja a ráncmentes, ragyogó bőr fenntartásának egyetlen lehetőségét. A botox egyébként a botulinum toxin rövidítése – egy vényköteles gyógyszer, amelyet egészségügyi állapotok kezelésére vagy kozmetikai okokból a bőr szépségének a fenntartására használják.
Dr. William Binder volt a sebész, aki a tanulmányt kezdeményezte, és az elmúlt szinte húsz év alatt meglepő eredményeket könyvelhetett el. A női ikreket ezidő alatt végig nyomon követték, miközben az egyikük rendszeresen kapott botoxinjekciót, míg a másik teljesen természetes módon „öregedett”. A nők akkor vágtak bele a kezelésbe, amikor még csak 25 évesek voltak. A kísérlet kezdetekor 38 évesek voltak.
Az egyik iker évente két-három alkalommal kapott injekciót a homlokába és a szemöldök közé, míg a kísérlet utolsó két évében csak kétszer kapott injekciót a „szarkalábak” alá. Testvére csak néhány injekciót vállalt a homlokába és a glabelláris régióba 1999-ben és 2003-ban, utána kihagyta.
A 20 éves kísérlet során szemmel látható, hogy a rendszeresen botoxot kapó nőnek simább a bőre és kevesebb a ránca, mint a testvérének, akinek a homlokráncai és szarkalábai szembetűnőbbek, amikor mosolyog. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a nem kezelt nővérnek szélesebb volt az állkapcsa és „ducibb” volt az arca. De azt nem tudni, hogy ennek köze volt-e a botoxhoz vagy sem.
Amikor 2012-ben először kiértékelték őket, mindkét iker azt állította, rendszeresen használt UV-faktoros naptejet, kerülte a retinol-tartalmú krémeket, és egészséges életmódot folytatott. Az ikrek azonban különböző országokban éltek: aki nem részesült a kezelésben, Münchenben élt, amelynek alacsonyabb az UV-indexe, a botoxos nő pedig Los Angelesben lakott, ahol magasabb az UV-sugárzás.
A tanulmányában dr. Binder megállapította, a hosszú távú botoxkezelés segíthet megelőzni a ráncok kialakulását „nemcsak azáltal, hogy gátolja a páciensnek a célizom összehúzódására való képességét, hanem azzal is, hogy idővel talán a viselkedését is megváltoztatja”.
Kifejtette: „a hosszú távú kezeléssel a páciens megszokhatja, hogy a célizom összehúzódására alig, vagy egyáltalán nincs szüksége, illetve ’megtanulhatja’, hogy még csak meg se próbálja összehúzni azt”. A plasztikai sebész megjegyezte, a bőr újjáformálható pusztán azáltal, hogy megszűntetjük az izmok összehúzódásából származó „gyűrődéseket”.
A ráncok köztudottan akkor alakulnak ki, amikor az arcizmok rendszeresen összehúzódnak, és az életkor előrehaladtával csökken az olyan fehérjék, mint a kollagén és az elasztin termelése, amelyek a bőr szerkezetét és rugalmasságát adják. Így ezek a barázdák egyre látványosabb nyomot hagynak az arcunkon – vélik a szakemberek.
