A december 28-án, 91 éves korában elhunyt Brigitte Bardot-nak köztudottan viharos kapcsolata volt 1960-ban született fiával, Nicolas-Jacques Charrierr-vel. Bardot soha nem titkolta, hogy nem vágyott az anyaságra, és Jacques Charrier-től való válása után a fia felügyeletét apai nagyszülei kapták meg.
1990-ben megjelent memoárjában a francia filmcsillag így nyilatkozott az anyaságról: „Nem vagyok alkalmas anyának. Nem vagyok elég érett – tudom, hogy szörnyű ezt beismerni, de nem vagyok elég érett ahhoz, hogy gondoskodjak egy gyermekről.”
Nicolas–Jacques Charrier 1960. január 11-én született meg, Bardot és akkori férje, Jacques Charrier párizsi otthonában, de a színésznő elismerte, hogy nem kívánt terhességről volt szó. A szülők 1962-es válása után Bardot nem kért felügyeleti jogot; a fiút az apja és az apai nagyszülők nevelték fel.
Bardot a memoárjában keményen írt arról is, mit érzett, amikor megtudta, hogy terhes. „A tükörben néztem a lapos hasamat, mintha egy kedves barátom lenne, akit hamarosan koporsóba zárnék” – írta.
Arról, hogy miért nem nevelte fel a fiát, egy interjúban nyilatkozott: „Nem neveltem fel Nicolast, mert támogatásra, gyökerekre volt szükségem. Nem lehettem Nicolas gyökere, mert teljesen gyökértelen, kiegyensúlyozatlan voltam, elveszett ebben az őrült világban.”
Nicolas és Jacques Charrier megpróbálták cenzúrázni a színésznő memoárjának róluk szóló részleteit, de nem sikerült megakadályozniuk, hogy azok belekerüljenek a könyvbe. Bardot Nicolast „a nyomorúságom tárgyának” nevezte, és egy ponton úgy fogalmazott, hogy „inkább szült volna egy kutyát, mint egy gyermeket.” Ugyanakkor beszámolt két abortuszról is, amelyekből az egyik majdnem az életébe került, valamint egy öngyilkossági kísérletről, aminek hátterében akkori férjével való konfliktusai álltak, aki megtiltotta neki, hogy terhessége alatt folytassa színészi karrierjét.
A memoár megjelenése után Jacques Charrier és Nicolas magánéletük megsértése miatt beperelték a színésznőt, és a párizsi bíróság körülbelül 40 ezer dollár bírság megfizetésére kötelezte Bardot-t. Ugyanebben az évben Jacques Charrier kiadta saját könyvét, My Response to Brigitte Bardot (Válaszom Brigitte Bardotnak) címmel, amelyben a saját szemszögéből mutatta be a kapcsolatukat.
„Azáltal, hogy elmondom a saját verziómat az eseményekről, nagy szívességet teszek neki. Bizonyos értelemben rehabilitálom őt. A Nicolas iránti szeretetének valósága, amelyet az általam megőrzött levelek is megerősítenek, sokkal kedvezőbb számára, mint azok a borzalmak, amelyekről ő írt” – mondta Jacques Charrier a The Telegraph szerint.
Bardot és Nicolas minden nehézség ellenére tartották a kapcsolatot, és az évtizedek során valamelyest közelebb is kerültek egymáshoz, egyfajta távolságtartó és törékeny kötelék alakult ki közöttük. 1992-ben Bardot feleségül ment Bernard d’Ormale-hoz.
D’Ormale a People magazinnak így nyilatkozott: „Két héttel a találkozásunk után Brigitte felhívta Nicolast, mert találkozni akart velem, és megegyeztünk, hogy Norvégiában találkozunk vele. Mielőtt elindultunk, azt mondta: ‘Miért nem házasodunk össze, amíg ott vagyunk? Így is tettünk. De diszkréten. Nem vagyok olyan ember, aki szereti a reflektorfényt. Csak a közeli barátaink tudtak róla.”
A Paris Match magazin 2024 júniusában közzétett interjújában Bardot azt is elmagyarázta, miért nem beszél már nyilvánosan a fiáról. A színésznő ugyanis megígérte Nicolasnak, hogy többé nem nyilatkozik róla, és élete utolsó éveiben tiszteletben is tartotta ezt a megállapodást.
