Elhunyt Brigitte Bardot, az 1960-as években világhírűvé vált francia filmszínésznő és elkötelezett állatjogi aktivista – adta hírül az AFP hírügynökség. A halál pontos dátumát és helyét első körben nem közölték.
„A Brigitte Bardot Alapítvány nagy szomorúsággal jelenti be alapítója és elnöke, Brigitte Bardot asszony elhalálozását, aki világhírű színésznő és énekesnő volt, és aki úgy döntött, hogy feladja rangos karrierjét, hogy életét és energiáját az állatok védelmének szentelje” – áll a Brigitte Bardot Alapítvány közleményében.
Az alapítvány később azt is közölte, hogy Bardot a dél-franciaországi Saint-Tropez-i otthonában hunyt el.
A színésznő októberben Toulonban került kórházba egy nem részletezett műtét miatt, majd visszatért a városba. Novemberben a francia sajtó új kórházi kezelésről írt, ám Bardot megnyugtató üzenetet küldött, és arra kérte az embereket, hogy „nyugodjanak meg”.
Brigitte Bardot több mint fél évszázada meghatározó alakja volt a mozi történetének, nagyjából 50 filmben szerepelt. Utolsó filmje 1973-ban jelent meg. A filmszerepektől való visszavonulása után az életét az állatok jogainak és védelmének szentelte.
Az elmúlt években a volt színésznő gyakran bevándorlásról, feminizmusról és vadászatról szóló politikai nyilatkozataival került reflektorfénybe, amelyek közül több is rasszizmus vádjához vezetett.
„A szabadság azt jelenti, hogy önmagad lehetsz, még akkor is, ha ez kényelmetlen” – írta október elején a Fayard kiadónál megjelent Mon BBcédaire című könyvében. Azt állította, hogy Franciaország „unalmas, szomorú, engedelmes, beteg és vulgáris” lett. A jobboldal „az egyetlen sürgős gyógymód Franciaország szenvedéseire” – tette hozzá, és kijelentette: közel áll a szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen eszméihez.
Brigitte Bardot, teljes nevén Brigitte Anne-Marie Bardot, 1934. szeptember 28-án született Párizsban. Gyermekkorában a balett határozta meg mindennapjait: 1947-ben felvették a Párizsi Konzervatóriumba, ahol három éven át Boris Knyazev orosz koreográfus tanítványa volt – írja a thefamouspeople.com.
Kecsessége és különleges megjelenése hamar kitűnt. 1949-ben meghívták egy divatbemutató modellválogatására, ugyanebben az évben pedig a Jardin des Modes divatmagazin számára modellkedett. Egy évvel később az ELLE magazin címlapján jelent meg – ez a pillanat sorsfordítónak bizonyult. Roger Vadim rendező ekkor figyelt fel rá, és meghívta a Les lauriers sont coupés című film egyik szerepére. Bár a film végül nem készült el, az élmény arra ösztönözte Bardot-t, hogy a színészi pályát válassza.
Filmes debütálására 1952-ben került sor a Le Trou Normand című vígjátékban. Már pályája elején nemcsak szépségével, hanem tehetségével is elismerést vívott ki. A következő években egymást követték a filmszerep-ajánlatok: 1952 és 1956 között összesen 17 filmben szerepelt.
1953-ban feltűnt a L’Invitation au château című filmben, és a cinemagia.ro szerint a cannes-i filmfesztiválon való megjelenésével a nemzetközi sajtó figyelmét is magára vonta. Az 1950-es évek közepén három angol nyelvű produkcióban is játszott kisebb szerepeket: a Doctor at Sea (1955), a Helen of Troy (1954) és az Act of Love (1954) című filmekben.
A világhír azonban 1956-ban érkezett el. Roger Vadim rendezésében főszerepet kapott az And God Created… Woman című filmben, ahol Jean-Louis Trintignant oldalán játszott. Az alkotás hatalmas nemzetközi sikert aratott, és Bardot-t egy csapásra a korszak egyik legnagyobb filmsztárjává tette.
Ezt követően olyan filmekben szerepelt, mint az Une Parisienne (1957), majd 1960-ban Louis Malle felkérésére elvállalta a Vie privée főszerepét. Nem sokkal később Jean-Luc Godard rendezésében játszott a Le Mépris című filmben, amely máig pályájának egyik meghatározó alkotása.
A következő években sorra készültek ikonikus filmjei: A Very Private Affair, Une ravissante idiote (1964), Masculin, féminin (1966), Histoires extraordinaires (1968) és Les Femmes (1969) – sorolja a thefamouspeople.com. Emellett zenei show-műsorokban is részt vett, olyan előadókkal együtt, mint Serge Gainsbourg, Bob Zagury és Sacha Distel.
Az 1970-es évek elején – még fiatalon – Bardot váratlan döntést hozott: visszavonult a színészi pályától. Utolsó filmes szerepei között volt a Les Novices (1970), a Boulevard du Rhum (1971), a Les Pétroleuses (1971) és a L’histoire très bonne et très joyeuse de Colinot Trousse-Chemise (1973). Ezek után hivatalosan is bejelentette visszavonulását.
Kiterjedt filmográfiájában számos emlékezetes alkotás szerepel, többek között a Don Juan ou Si Don Juan était une femme… (1973), a L’Ours et la poupée (1969), a Shalako (1968), az À cœur joie (1967), a Marie Soleil (1966), a Viva Maria! (1965), a Le repos du guerrier (1962), az Amours célèbres (1961), a La vérité (1960) és a L’affaire d’une nuit (1960).
