D. Tóth Kriszta több mint egy évtized után új regénnyel jelentkezett, miközben az elmúlt években szakmai és magánéleti változások egész sorával kellett szembenéznie. A Prima Primissima-díjra jelölt újságíró a Telex 100 nő című műsorában a kiégéséről, a WMN jövőjéről és a köztévétől való távozásáról is beszélt. Azt is elárulta, hogy a megújuló közmédiától és a politikából is megkeresték, ő azonban egyik felkérést sem fogadta el.
D.Tóth Kriszta 12 év után tért vissza a regényíráshoz. Október 28-án jelent meg Lábon kihordott élet című könyve, amelynek megírására hosszú ideig nem jutott ideje a WMN vezetése mellett.
A Telex új, 100 nő című műsorában elmondta, hogy miközben kollégái az elmúlt években sorra jelentették meg könyveiket, ő saját irodalmi terveit háttérbe szorította.
„Rohadtul hiányzott, úgyhogy ennek most már itt volt az ideje” – fogalmazott az íráshoz való visszatéréséről.
Az elmúlt években azonban nemcsak a munkájához, hanem saját életéhez fűződő viszonyát is újra kellett gondolnia. Az 50. születésnapja, a médiában eltöltött két évtized és a WMN fennállásának tizedik évfordulója egybeesett egy olyan időszakkal, amikor a kiégés jeleivel is szembesült.
„Egyszerre történt mindenféle számvetés, elfáradás, újrafogalmazás, új identitások. Az emberi kapcsolataimban rendet kellett tenni, a saját vállalkozásom, a WMN-hez fűződő viszonyom követelt magának figyelmet” – mesélte.
Az egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a magazint olyan stabil helyzetbe hozza, amelyben időt szakíthat a pihenésre és az alkotásra.
„Rendszert váltottunk, de idegrendszert még nem”
Az interjúban D. Tóth Kriszta a magyar médiában bekövetkezett változásokról és a WMN jövőjéről is beszélt. Arra a kérdésre, hogy tíz év múlva is létezni fog-e az általa alapított magazin, nem tudott biztos választ adni.
„Fogalmam sincs. Nagyon érdekes, ami a médiapiaccal történik, rendszert váltottunk, de idegrendszert még nem. Lassú folyamatok ezek, hogy a társadalom hogyan gyógyul, hogy mire lesz kész, hogy a gazdaság hogyan gyógyul és mit tud kezdeni az új hatalom a független sajtóval” – mondta.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy az újságírót többször megkeresték a megújuló közmédiától, és politikai szerepvállalásra is kapott felkérést. Egyik lehetőséggel sem kívánt élni.
„Mert én a helyemen vagyok médiamunkásként, nem vágyom a hatalom közelébe. Sőt, viszolygok a hatalom közelségétől. Ez önismereti kérdés is, hogy ezt tudtam válaszolni azoknak, akik felhívtak. […] Nem vágyom közhatalomra egyáltalán, az egómat meg sem érinti” – indokolta döntését.
Azt ugyanakkor elárulta, hogy a WMN szerkesztőségében továbbra is beszélgetnek arról, miként reagálnának egy esetleges közmédiás tartalmi együttműködésre.
Szerinte Magyarországnak szüksége lenne egy valóban erős, független közmédiára, ennek megteremtése azonban jóval összetettebb feladat annál, mint hogy korábbi televíziós személyiségeket hívjanak vissza.
Felidézte, miért hagyta ott a köztévét
D. Tóth Kriszta 2013 januárjában távozott a közmédiától, ahol korábban híradósként és brüsszeli tudósítóként is dolgozott. Utóbbi időszakra ma is szívesen emlékszik vissza, a köztévénél töltött utolsó éveit azonban már nehezen élte meg.
Elmondása szerint sokáig próbált megmaradni egy olyan szakmai közegben, amelyben egyre kevesebb lehetőséget látott az önálló munkára.
„Próbáltunk még valamiféle szabadságot, valamiféle autonómiát, belső-külső függetlenséget létrehozni, de a hatalom és annak szemlélete bejött a repedéseken, és utána meg berúgta az ajtót” – idézte fel akkori tapasztalatait.
A végső döntés akkor született meg, amikor úgy érezte, hogy a munkatársaival kialakított alkotói közösség is szétesik.
„Nem akarom az arcomat adni, a hitelességemet, a tudásomat adni hozzá. Köszönöm szépen, elég volt. És akkor fölálltam, és eljöttem” – mondta.
Távozása után egy ideig azt sem tudta, visszatér-e még a médiába. Végül a második regényéből származó bevételből 2015. március 8-án elindította a WMN-t, amely azóta meghatározó része lett szakmai életének.
Új regényében a kimondatlan fájdalmakról és az emberi kapcsolatokról ír
A Lábon kihordott élet egy thrillerszerű lélektani történet, amelynek középpontjában két férfi és egy nő áll. A szereplők életét egy válás és az azt követő érzelmi válság fonja össze.
D. Tóth Kriszta szerint a könyv egyik legfontosabb témája az, hogy az emberek mennyi fájdalmat és veszteséget viselnek el anélkül, hogy a környezetük ebből bármit észrevenne.
„Arról szól, amit ebben a társadalomban nagyon sokan tapasztalunk, hogy mennyi mindent hordunk magunkkal úgy, hogy az közben kívülről nem látszik. Hogy mennyi fájdalmat hordozunk el, mennyi veszteséget tűrünk, mennyire tűrésalapú társadalom ez, azt jutalmazzuk, hogyha valaki tűr, ahelyett hogy azt jutalmaznánk, hogy valaki segítséget kér vagy él” – magyarázta.
A történetben a digitális világ és a személyes kapcsolatok is összemosódnak, miközben a szeretet nyelve fokozatosan a manipuláció és a bántalmazás eszközévé válhat.
Az írónő tisztában van azzal, hogy az olvasók közül sokan saját életének részleteit keresik majd a regényben, de hangsúlyozta, hogy egyetemes emberi történetet szeretett volna elmesélni.
Az emberi kapcsolatok működése és a lelki sérülések feldolgozása régóta foglalkoztatja. Ezért végezte el a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzését is, amelynek szemléletét a jövőben szélesebb körben szeretné hasznosítani.
„Az elmúlt 3 évben rendet tettem az életemben”
Az újságíró arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban tudatosan foglalkozott saját testi-lelki jóllétével, és ma már másként tekint az életkorára, a munkájára és az emberi kapcsolataira.
„Az elmúlt 3 évben rendet tettem az életemben, és az a helyzet, hogy ennek az eredményeit érzem, és ennek köszönhető az, hogy nem érdekel, hogy 51 éves vagyok, és ezt simán kimondom itt” – fogalmazott.
A mentálhigiénés képzés során megszerzett tudásról szólva kiemelte, hogy annak nemcsak a saját életében, hanem társadalmi szinten is jelentőséget tulajdonít.
„És erre a humánumra olyan szükség van ma Magyarországon, mint talán semmi másra” – mondta.
