Lisa Rolland annak idején rendkívüli szégyenben és elszigeteltségben élt, amikor tinédzserként teherbe esett, és kénytelen volt lemondani a gyerekéről. A traumatikus élmény még sokáig kísértette, míg végül sikerült megtalálnia a gyógyulás módját. Ez azonban nem tartott sokáig.
Lisa Rolland Skóciában nevelkedett az 1980-as években, és amikor 17 évesen teherbe esett, csak az elszigeteltséget és a szégyent ismerte. Bő, túlméretezett ruhákat hordott, hogy titokban tartsa az állapotát, és a szerettei sem támogatták őt. A barátja elhagyta, mert nem akarta vállalni az apaságot, az édesanyja pedig megfenyegette, hogy kidobja a házból, ha megtartja a babát.
Lisa kisírta a szemét, amikor 1982 októberében született kisbabáját nevelőszülők gondjaira kellett bíznia. Lisa egy leányanyák számára fenntartott otthonban adott életet kisfiának, aztán visszatért a családjához.
„Senki nem vigasztalt. Furcsa módon soha senki nem említette a kisbabámat, de én csak rá gondoltam, és az elveszítése miatt érzett fájdalom hihetetlenül erős volt” – mondta Rolland.
A nőnek később két másik gyereke is született, a 29 éves Ben és a 15 éves Jack. Bár mindkettőjüket nagyon szerette, továbbra is hatalmas űr volt a lelkében.
Az édesanya azonban hamarosan gyógyírt talált a szívfájdalomra, amikor 2012-ben végül megismerhette elsőszülött fiát. Rolland így emlékezett vissza az első találkozásra.
„Hihetetlen volt. Chris lefoglalta egy szálloda éttermének egy privát szobáját, és abban a pillanatban, amikor megláttam, megöleltük egymást és átölelve tartottuk egymást” – mesélte.
Amikor bemutatta a fiát az édesanyjának, a nő gondolkodás nélkül magához ölelte az unokáját. Mindez merőben különbözött attól a reakciótól, amit Rolland tinédzserként kapott.
Rolland elmondta a hírt a fiainak, akik könnyedén fogadták az információt, és a nő végre megkapta azt az elfogadást, amire mindig is vágyott.
De sajnos a boldogsága nem tartott sokáig. 2019 júliusában a fia barátnője, Miranda, borzalmas hírrel hívta fel őt telefonon.
Elmondta Rollandnak, hogy Chris az intenzív osztályon van, és mesterséges kómában tartják, miután autóbalesetet szenvedett. Sajnos Chris még aznap elhunyt.
Bár újra összetört, mintha újra át kellett volna élnie azt a pillanatot, amikor le kellett mondania a fiáról, az édesanya mégis hálás érte, hogy ha még csak rövid ideig is, de részei lehettek egymás életének.
Mary Eileen Mooney Rollandhoz hasonlóan ismeri a veszteség súlyát, és a viszontlátás örömét is, hiszen 5 évtized után neki is sikerült megismerkednie a fiával.
18 éves volt, amikor az 1960-as évek végén le kell mondania a fiáról, és, mivel zárt örökbefogadásról volt szó, azt hitte, soha többé nem láthatja őt.
Egy online DNS-adatbázisnak köszönhetően azonban 2021 márciusában mégis sikerült egymásra találniuk, és Mooney születésnapján személyesen is találkoztak. A nő fia, Bill White azt mondta:
„Annyira hálás vagyok ezért a csodálatos nőért. Hihetetlen, hogy megölelhettem őt, ez volt életem egyik legjobb napja.”
Ez a két történet azt bizonyítja, hogy nem számít, mennyi idő telik el, vagy milyen messze vagyunk a szeretteinktől, ha újra átölelhetjük őket, mindig olyan érzés lesz, mintha hazatérnénk.
