Bármennyire is szörnyű egy betegség, vannak, akik legyőzik és előnyt kovácsolnak abból, ami a mélybe taszította őket. Emily Campbell esete egyike azon történeteknek, amelyek boldog befejezéssel végződtek. És annak ellenére, hogy a kockázat élete végéig elkíséri a fiatal nőt, Emily nem adja fel: egy alapítványon keresztül segít mindazoknak, akik ezzel a „ritka rákkal” küzdenek.
A 35 éves Emily Campbell semmit sem tudott a petefészekrákról, amikor először diagnosztizálták nála a betegséget. 2022 decemberében, 33 éves korában jelentkezett nála az a tünet, ami miatt végül orvoshoz fordult. Súlyos puffadástól szenvedett, amitől „hét hónapos terhesnek” tűnt – februárra már át is esett a műtéten, aminek nyomán eltávolították a petefészkeit és a vakbelét, melyek tele voltak daganatokkal.
Míg kórházban volt, Emily és férje, Chris figyelmét nem kerülte el az orvosok gyakori megjegyzése, hogy az állapota mennyire „ritka”. Ekkor merült fel bennük a kérdés, hogy valószínű több figyelmet kellene szentelni ennek a betegségnek, ami rengeteg nőt érinthet, és azok, akik épp ezzel a kihívással néznek szembe, ők se érezzék magukat „ritka esetnek” vagy elszigeteltnek – írja a Mirror.
Nőként megbirkózni azzal, hogy elveszíted a méhed, a petefészkeid vagy a melleid, nem kis feladat. Olyan, mintha elveszítenéd azt, amitől nő vagy. Fiatalkorban pedig ehhez hozzáadódik annak a terhe is, hogy sosem lehet gyermeked. Ennyi mindent feldolgozni időigényes, és ebben minden hasonló csónakban evezőnek komoly támaszra van szüksége – ez ihlette meg Emilyt és Christ, hogy létrehozzák a Not These Ovaries nevű nonprofit szervezetet, amelynek keretében saját tapasztalataikkal segíthetnek, továbbá javíthatják, elérhetővé tennék azokat a kezeléstípusokat, amelyek bizonyos rákfajtákra még nem jóváhagyottak.
Első jótanácsként ezt fogalmazták meg: „Jelölj ki valakit, aki elmondja helyetted a történetedet, hogy ő legyen a kommunikátor”. Emilynek ugyanis az volt a legnehezebb, hogy közölje a családjával a helyzetet. Ebben viszont a férje nyújtott neki segítséget, mint ahogyan a későbbiekben is ő volt az, aki tájékoztatott mindenkit a fejleményekről.
„A férjem, Chris volt az, aki telefonált és beszélgetett. Csak jó szándékkal kérdeznek, mert érdekli őket, és tudni akarják, de nem baj, ha 24 órára csak úgy elteszed a telefonodat, és nem válaszolsz nekik” – vallotta be Emily. Hozzátette: „az is rendben van, ha annyi információt osztasz meg, amennyit csak akarsz”, legyen az kevés vagy éppen részletekbe menően sok.
A nő második fontos tanácsa az, hogy mindig álljunk ki magunkért. „Az orvosi rendelésen nőként az orvosi állapotok másképp mutatkoznak, mint a férfiaknál. (…) Néha az orvosok egyszerűen nem tudják, ezért fontos kimondani: ‘ez így nem jó. A testemnek nem így kellene éreznie magát’. Addig nyomulj, amíg választ nem kapsz” – hangsúlyozza Emily.
Ami a kezelést és a lehetőségeket illeti, Campbell így folytatja: „nem baj, ha az ember úgy megy be az orvoshoz, hogy van egy száz kérdésből álló listája. Nem fogják azt gondolni, hogy buta vagy emiatt. Sok beszélgetésünket felvettük az orvosokkal és jegyzeteltünk. Elképesztő, mennyi mindenre nem emlékszik az ember (a stressz idején)” – hívja fel a figyelmet a nő.
Végül pedig, Emily a tüneteket és az azokra való odafigyelést emeli ki. Létfontosságúnak tartja, hogy azonnal járjunk utána, ha valami furcsát, nem helyénvalót észlelünk a testünkkel, és ne becsüljünk semmit sem alá, ne érezzük magunkat kényelmetlenül, és ne most vegyük elő az ellenszenvünket a fehérköpenyesekkel szemben. „Hányszor akarsz tényleg elmenni az orvoshoz, és azt mondani: ’nos, székrekedésem van’? Nem kellene, hogy rajtunk múljon” – érvel Emily.
A petefészekrák gyakori tünetei közé sorolható a puffadás, a kellemetlen, feszítő alhasi érzés, a gyors teltségérzet evés közben és a fokozott vizelés. További árulkodó jelek lehetnek: a hátfájás, a fáradtság, a fogyás, a menopauza utáni hüvelyi vérzés és az emésztési zavarok. A petefészekrák gyakran nem mutat észrevehető tüneteket, míg előrehaladott stádiumban nem kerül, és a Cancer Research UK szerint a diagnózis jellemzően a 70-es éveik végén járó betegeknél éri el a csúcspontját.
Bár a petefészekrák nem különösebben ritka, bizonyos altípusai ritkábbak, mint például az, amellyel Emilyt diagnosztizálták, és amely elsősorban a fiatalabb, 20 és 40 év közötti nőket érinti.
„Az alacsony fokú daganatok lassabban nőnek, nem reagálnak jól a kemoterápiára. Az FDA által jóváhagyott kezelés nincs az alacsony fokú daganatokra. Tehát ezek a nők olyan egyedi kihívásokkal szembesülnek, amelyekkel az idősebb nőknek nem kell, mivel ők a termékenységre gondolnak, de korai menopauzába kerülnek” – fejti ki Emily.
Hozzátette, ennek a ráktípusnak a kiújulási aránya magas, ami azt jelenti, hogy mindazokra, akiket ezzel a típussal diagnosztizálnak, élethosszig tartó vér- és kontrollvizsgálatok, illetve gyógyszeres kezelés vár. „De ez olyasmi, amivel megbarátkozunk” – jegyezte meg Emily. „Végső soron az a cél, hogy megtaláljuk a gyógymódot, a kezelést és a diagnosztikai eszközt”, ami javíthat az alacsony fokú petefészekrákos betegek helyzetén.
