VIII. Henrik, az angol történelem leghírhedtebb és a legtöbb nyakazást magáénak tudó uralkodója még egyszer visszatér. A Tudor-dinasztiáról szóló sorozat negyedik és egyben befejező évada szeptember 2-án debütál a mozicsatorna műsorán, és csütörtök esténként dupla epizódokkal jelentkezik.
Tett néhány nagyon-nagyon fontos dolgot Angliáért. A legfontosabb az volt, hogy ő adta Erzsébet királynőt az angoloknak, aki szerintem Anglia legfontosabb uralkodója volt. Elindított dolgokat, amelyek évekkel később értek be. És egy nagyon intelligens férfi volt – de nagy volt az egója, roppant hiú volt, saját magát istennek képzelte. Tudja, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, és ő nagyon korrupt volt. Tehát egy részről együtt érzek vele, és bizonyos fokig csodálom, de igazából nem nagyon. Azt hiszem, Henrik jó televíziós anyag, de végső megítélésében nem volt nagy király.”
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
Jonathan Rhys Meyers VIII. Henrikről
A befejező évad az alkotók és a színészek szemével
A Tudorok befejező évada az angol történelem egyik legnagyobb alakjának utolsó éveit mutatja be. Ugyan sok éve már, hogy hatalomra került, és mára már jól kéne éreznie magát státuszában és pozíciójában, Henrik élete és uralkodásának ezen évei épp olyan viharosak, ellentmondásosak és drámaiak maradnak, mint amikor fiatal királyként láttuk az első évadban. Michael Hirst, a Tudorok kreátora így foglalja össze az utolsó évadot: „Henrik életének végéhez érkeztünk, de a dolgok nem lassulnak le. VIII. Henrik – az életéhez méltón – kivételesen nagy durranással távozik az élők sorából. Bár már idősebb, még csak a negyvenes évei végén jár. Beteg – nagyon csúnyán elfekélyesedett a lába – és még paranoiásabb, aztán feleségül vesz egy nagyon fiatal nőt, akinek nincs megfelelő háttere ahhoz, hogy királyné legyen. Ugyanakkor háborút is indít. Majd ismét megházasodik, utoljára: elvesz egy nőt, aki nagyon alkalmas rá, de akiről mindenki azt gondolja, hogy eretnek, és néhányan ki is akarják végezni. Tehát egészen a legvégéig nagyon izgalmas!”
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
Morgan O’Sullivan vezető producer egy kis ízelítőt ad abból, hogy mire is számíthatunk: „Nehéz Jonathan Rhys Meyerst elcsúfítani, de a kosztümök segítségével raktunk rá pár plusz kilót, kicsit megőszítettük és használtunk protézist is, hogy az évad végén a nézők markáns különbséget lássanak megjelenésében. Henrik ezen a ponton már nem uralkodik magán. Jonathan olyan mértékben éli meg a szerepet és olyan jól ismeri ennek az embernek a jellemét, hogy különleges élmény nézni négy évad után, milyen ösztönösen játssza a szerepet.”
Rhys Meyers különleges rálátással rendelkezik VIII. Henrik karakterére, mivel régebb óta formálja meg a brit uralkodót, mint bármely más színész a televíziózás vagy a film történetében. A király vágyát és nyilvánvaló szerelmét a fiatal Katherine Howard iránt modern felfogásban jellemzi: „Ő a kapuzárási pánikot oldó lány, a Tudorok variációja az 50 éves, elvált férfira, aki vesz egy piros Ferrarit. Nyilvánvaló, hogy nevetségesen fiatal a lány, és hogy a házasság soha nem működhet. De Henrik valójában használja Katherine-t, és mindig úgy gondolt rá, mint egy fajta piócára. Nem arra utalok, hogy piócaként tapadt Henrikre, hanem arra, hogy a szexuális viselkedésében volt valami naivitás, amit szerintem Henrik felismert, és arra használta a lányt, hogy az piócaként kiszívja belőle a rossz vért. Nincs annál jobb módszer arra, hogy teszteld a barátaidat, minthogy egyedül hagyod őket valamivel, amit nagyon akarnak.”
Tamzin Merchant játssza a balsorsú, kokettáló fiatal Katherine-t. Miért választja őt Henrik? „Szerintem Henrik a fiatal, okos, életteli lányt látja benne és a lehetőséget, hogy még egy gyereke legyen. A lány tisztasága és naivitása szöges ellentétben áll azokkal az emberrel, akik körülötte vannak ebben az időszakban. Egyre inkább eluralkodik rajta az üldözési mánia és egyre kevésbé bízik az emberekben. De úgy tűnik, Katherine Howard az ellenméreg az udvar és valamennyi intrika ellen.” De az élvezetek mindkét irányba hatnak, amit Merchant így lát: „Szerintem Katherine látja annak a lehetőséget, hogy szerethetik, és hogy nagyon jól érezheti magát ebben a szerepben, hiszen egy csomó Jimmy Choos cipő és Vivian Westwood stílusú ruha jár vele és sok mulatság!” Persze a színésznő azt is elismeri, hogy „Katherine nem látja előre és nem is érti az azzal járó felelősséget, ha az ember királyné. Katherine nem igazán érti a politikát sem vagy azt, hogy a király mit képvisel… és ez az ő veszte.” Pontosabban a király lovászával folytatott házasságtörő viszonya hozza el számára a véget. „Thomas Culpepper nagyon jóképű fickó, aki teljesen bele van habarodva Katherine-be, és ő nyújt vigaszt és szeretetet a naiv fiatal nőnek. Végül mindent ő képvisel, amit a király nem tud megadni neki.” – mondja Merchant.
Torrance Coombs alakítja Culpeppert. A színész ekképp magyarázza a királynővel folytatott viszonyát: „Vágyakozással teli fantáziaként indul. Katherine mindenek felett tetszik neki, és ez a motiváció bújik meg az őrültségek mögött, amiket csinál. A lány bátorítja, és így bár az egész fantáziaként indul, végül fokozatosan valósággá válik. Számomra az a lenyűgöző, hogy a történelemben volt ez az ember, akiben megvolt az a vakmerőség, hogy azt gondolta, ezt megúszhatja. Vágya vagy szerelme, vagy akárminek is nevezzük, olyan erős, hogy mással nem törődik. A fiatalok nem tudnak uralkodni magukon, de egyikük számára sem végződhet jól ez a történet.”
Mi a helyzet a történelmi hűséggel?
Michael Hirst úgy gondolja, hogy a filmsorozat felszínre hozza a történelmi feljegyzések hiányosságait és ellentmondásait, amit a történészek nem mernek. „Természetesen vannak tények, amiket nem lehet megmásítani, de ezeken túl már csak értelmezés van, és meglepően kevés a forrás. Így rájöttem, hogy az igazság lehet különböző, és hogy a történészek nagyon rossz pszichológusok: nem sokat mondanak el a történelemben megtalálható emberi kapcsolatokról. Pl. Henrik feleségeinek szinte minden karikatúrája ostobaság, és csak keveset mondanak el a történetből.”
Az egyik ilyen karikatúra Cleves-i Annáé. „Semmi kétség – ha elolvassuk a feljegyzéseket és olvasunk a sorok között –, hogy a király impotens volt, amikor feleségül vette Cleves-i Annát” – mondja Hirst, „és valójában ez volt a probléma. Nem volt csúnya vagy büdös, amit magyarázatképp adtak a király dühére, és arra, hogy miért akart megszabadulni tőle.” Rhys Meyers egy másik oldalát ragadja meg a király és egykori felesége között a negyedik évadban történt megbékélésnek: „Már nincs Henriken nyomás, amikor másodszorra találkozik vele. Így igazán élvezi a társaságát, és valóban meglehetősen vonzónak találja. Cleves-i Anna még inkább nőnek tűnik – és azt mondja – ‘ő az a nő, aki nem játssza meg a nőt,’ ami akkoriban nagyon vonzó volt Henrik számára. Kártyázik és beszélget vele. Amikor az ember király, kivel beszélgethet?”
A vég kezdete
Ahogy közeleg a halála, Henriknek – viszonyokkal és árulásokkal teli életében – két kapcsolata marad. Az egyik legrégebbi és leghűségesebb barátjához, Charles Brandonhoz fűzi, aki vele volt a kezdetektől. A másik hatodik és egyben utolsó feleségéhez, Catherine Parrhoz, aki ápolja és türelmes vigaszt jelent számára.
Henry Cavill elmagyarázza, hogy a negyedik évad mozgalmas Brandon számára. „Egyértelműen nem pozitív módon, hisz az előző évadban több ezer ártatlan embert öletett meg egy lázadás leverése során, aminek a súlya nyomja a vállát. És aztán végigment egy olyan úton, amely teljesen ellentmondott a személyiségének – ez pedig Cromwell makacs üldözése és halálának kierőszakolása. És aztán a felesége úgy döntött, hogy már nem szereti. Ezek a dolgok bármely embert sötét verembe taszítanának. Így kezdetben szerintem azt hiszi, hogy az élete a vége felé közeleg, és ennek így is kell lennie.”
Michael Hirst elmagyarázza, hogy bár Charles Brandonra gyakran utalnak a történelemkönyvek, mégis keveset tudunk róla. „Azt gondoltam, hogy nagyon érdekes személyiség volt: minden történész egyszerűen megjegyzi, hogy Henrik legrégebbi barátja volt, de nem sokat írnak róla. Annyit tudunk még, hogy Henrik mindig kinevezi tábornoknak, ha háború van, hogy hihetetlenül meggazdagodik, és hogy a fiai Henrik fiaival játszottak, de sosem kapunk róla teljes képet. Be kellett töltögetnem a réseket; el kellett képzelnem, milyen lehetett Brandonnak lenni, milyenek lehettek a kapcsolatai. Nyilvánvalóan messzemenőkig hűséges volt Henrikhez, és drámai szempontból kellett valaki nekem, aki mintegy lelkiismeretként reagál arra a vadságra/kegyetlenségre, amibe Henrik süllyedt a ‘Kegyelem Zarándokútja’ után.”
Mind Brandon, mind Henrik visszanyer valamit ifjúságából ‘Boulogne elfoglalása’ során, amely a negyedik évad nagy külső jelenetét képezi. „Talált rá egy okot, hogy megint éljen” – mondja Cavill Brandonról. „Újra azt csinálja, amihez a legjobban ért – embereket vezet és harcol. A fiatalságát kergeti, és Boulogne-ban találja meg. És egy fiatal, Brigitte nevű nőben, akivel találkozik: a szíve ismét megnyílik, és a nő színt visz az életébe.”
„A háború visszaadta Henriknek az élete értelmét” – mondja Hirst. „A háborúzás macsó dolog. Azt mondta, hogy jobban érzi magát, és az emberek is azt mondták, hogy egészségesebbnek nézett ki, megint megtelt élettel.” De, ahogy Rhys Meyers megjegyzi: ennek a cselekedetének nem politikai ambíciók, hanem maga a háborúzás volt a lényege. „Mihelyst elfoglalja Boulogne-t, visszavonul. Charles Brandon elmegy hozzá, és azt mondja: ‘Azt hittem, elfoglaljuk Franciaországot.’ És Henriknek el kell magyaráznia neki – ‘Nincsenek embereim; nincs meg az erőnk hozzá; nincs elég pénzem ahhoz, hogy egész Franciaország az enyém legyen.’ Megvan amit akart, és így hazamegy.”
Mielőtt még Franciaország ellen indul, Henrik elveszi a kétszer is megözvegyült Catherine Parrt, aki nagyon alkalmas arra, hogy távollétében a régens szerepét betöltse. „Nem hiszem, hogy szerelemből veszi el” – mondja Rhys Meyers. „És nem is a szex miatt. Tulajdonképpen egyenlők, és tud vele beszélgetni a saját szintjén. Már nem szerelmet, már társat keres.”
„Azt hiszem, az egész élete a kötelességről szólt” – mondja Joely Richardson. „Amikor találkozunk Catherine Parr-ral, éppen Thomas Seymourba szerelmes – talán életében először. Teljesen nekiadta a szívét; ekkor kezd Henrik érdeklődni iránta, és ő hozzámegy, mert nincs választása. Kezdetben egyértelműen nem akar Henrikkel lenni. Amikor elkezd ajándékokat és figyelmet kapni a férfitól, ez a legrosszabb, ami történhet vele. De aztán Henrik valahogy lenyűgözi, ő pedig meglát benne valamit. Még mindig nagyon fél tőle, természetesen. Azt hiszem, az udvari élet nyűgözte le, és mivel hihetetlenül intelligens asszony, szerintem elkezdi feltenni a kérdést, hogyan tudná befolyásolni az udvart a vallásával, és hogyan segíthetne Henriknek, hogy az jobban irányítsa az udvari életet. Így elkezd érdeklődni mindez iránt, és elfelejti Thomas Seymourt – bár a valóságban Henrik halála után hozzáment a férfihoz.”
A Tudorok negyedik évada szeptemberben csütörtök esténként – dupla epizódokkal – látható az HBO-n.
Az első két rész premierje: szeptember 2. csütörtök, 21:20 és 22:15
