Egy tizenéves lány, aki elveszítette a lábát egy szörnyű cápatámadás során, később elmesélte, melyek voltak első szavai édesapjához a támadás után, és ezek őszinte megbocsátásról tanúskodnak.
A 19 éves Paige Wintert csak édesapja hősiessége mentette meg a haláltól 2019 júniusában. A férfi ötször egymás után orrba vágta az állatot, majd kiúszott lányával a partra.
Az észak-karolinai tinédzser olyan sérüléseket szenvedett, amelyek örökre megváltoztatták az életét. A sebészek kénytelenek voltak amputálni a bal lábát térd felett, és több műtétre is szükség volt, hogy rendbe hozzák a kezeit, miután úszás közben megtámadta egy bikacápa.
A lány a Fort Macon State Park melletti vizekben fürdött, amikor a ragadozó rátámadt. Azonnal kórházba szállították, ahol a lábadozása alatt több kép is készült róla.
Két évvel később Paige, aki majdnem belehalt sérüléseibe, először beszélt arról a megbocsátásról, amit a veszélyeztetett cápafaj irányában mutatott.
A National Geographic Wild dokumentumfilmjében, amely a kamasz lány történetét meséli el, a 19 éves Paige felidézte a támadás utáni első szavait.
„Ne légy dühös a cápára.” – mondta az apjának. „Ez csak egy cápa, azt teszi, amit minden cápa tenne. A cápák jók.” Paige azt is elárulta, hogy most a faj megmentéséért kampányol.
„Mindig is környezetvédő voltam, így nem láttam értelmét annak, hogy változtassak az ezzel kapcsolatos érzéseimen. A cápákat nagyon félreértik. Nem hiszem, hogy annyira különleges lennék. Azt hiszem, csak egy lány vagyok, és élek. Mindig is nagyon nyugodt voltam ezzel a témával kapcsolatban.”
A Shark Attack Investigation: The Paige Winter story című dokumentumfilm arra kereste a választ, vajon lehetett-e valamilyen különösebb oka a cápatámadásnak. A kérdésben Dr. Mike Heithaus tengeri ökológus volt a segítségükre, aki a ragadozó-zsákmány kölcsönhatásokat tanulmányozza a Floridai Nemzetközi Egyetemen.
„A filmekből és a tévéből a cápák kegyetlen gyilkológépeknek tűnnek, szándékosságot feltételeznek róluk, és azt mondják, hogy rendkívül kitartóak.” – mondja a szakértő. De valójában a cápák legtöbbször vagy félnek tőlünk, vagy a legkisebb figyelmet sem fordítják ránk. „Egyáltalán nem felelünk meg a menüjüknek.”
A bikacápát tartják az egyik legveszélyesebb cápafajnak, agresszív temperamentuma miatt, valamint annak a képességének köszönhetően, hogy egyaránt tud sós és édes vízben úszni.
De 1970 óta a populációjuk 71%-kal csökkent, és ezzel a cápatámadások száma is szökkent, és Heithaus szerint mára már alig fordul elő hasonló.
Paige, akinek Instagram profilján az a leírás szerepel, hogy „Cápa-csali”, azt reméli, hogy a dokumentumfilm segít az embereknek megérteni, miért döntött úgy, hogy megbocsát a cápának.
„Bár történhetnek rossz dolgok, ez még nem teszi a cápákat eredendően gonosszá, pontosan úgy, mint az emberek esetében.” – mondja a lány. A tinédzser azt is elárulta, hogy igazi cáparajongó, a szobája falán cápákról készült képek lógnak, és még egy óriási játékcápát is vásárolt 40 dollárért. A takarója is cápás, és cápauszonyok díszítik a falait.
„Van egy só- és borsszóróm, ahol a sószóró egy láb, a bors pedig cápa.” – teszi hozzá.
Paige most kozmetikusnak készül, közben vezetni tanul, és igyekszik visszatérni a normális életbe.
Azt mondja, a támadás óta csak egyszer tért vissza a tengerre, ekkor egy cápa-expedícióra indult az apjával, de azzal viccelődik, hogy mostanában inkább az úszómedencéket részesíti előnybe, mert azok biztonságosabbak.
