Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!

A legendás énekesnő, Whitney Houston neve szinte mindenkinek ismerősen cseng, hiszen hangi adottságaival szinte uralta a 80-as 90-es évek zenei világát. Sajnos tehetsége mellett sokszor a különböző szerfüggőségei miatt került a legnagyobb bulvárlapok hasábjaira. Egy közeli forrás szerint Whitney az utolsó napjaiban erősen úgy érezte, hogy az emberek megvetik és elítélik ők életstílusa miatt, amit egész egyszerűen képtelen volt feldolgozni, s így utolsó mentsvárához, Istenhez fordult segítségért.

2012 február 11-én az énekesnő arra a Clive Davis által rendezett elő-Grammy gálára volt hivatalos, amely révén 30 évvel azelőtt berobbant a köztudatba. Davis nem csak a mentora volt az énekesnőnek, hanem egyik legjobb barátja és támasza is egyben. Az eseményt megelőző napokban Whitney önfeledten „énekelt, táncolt, nevetett és élvezte az életet” – emlékezett vissza a Grammyre jelölt előadó Kelly Price.

Ám az esemény estéjén az énekesnőre eszméletlenül találtak rá a hotelszobájának kádjában. Halálát túladagolás és az amiatt bekövetkező koszorúér-elzáródás és fulladás okozta. A mindig vidám és derűs megjelenésű énekesnőről csupán a legközelebbi családtagok és barátok tudták, hogy komoly gondokkal küzd.

A múlt évben megjelent dokumentumfilm fő célja az, hogy megismertesse a nagyközönséggel Houston valódi oldalát, ne csak azt, amit a színpadi fények és csillogó ruhák kontextusában láthattunk.

„Úgy tekintünk a sztárokra, mintha ők halhatatlanok lennének, pedig nem azok. És az a feléje irányuló elvárás, hogy tökéletesnek kell lennie óriási súlyt helyezett a vállára, amellyel nem is nagyon volt képes megbirkózni. Megterhelő volt számára. Pár nappal a távozása előtt csak erről tudott beszélni: „Miért ítélkeznek felettem az emberek?” – idézi fel az énekesnővel kapcsolatos emlékeit Pat Houston, Whitney sógornője.

Whitney unokatestvére, Dionne Warwick, aki szintén a zeneiparban tevékenykedik a Good Morning America műsornak így nyilatkozott:

„Igent mondtam, megígértem, hogy ott leszek a partin. Ő pedig ezeket mondta: Köszönöm, akarom, hogy ott légy, ott kell legyél majd nekem.”

Halála előtt 30 perccel az énekesnő még az édesanyjával is váltott néhány szót, de az édesanyja, sem Dionne Warwick nem érzékeltek semmi különöset Houston hangján.

„Annyira a toppon volt, készen állt és boldog volt. Mindene megvolt az életben, amiért érdemes élni. Új filmen dolgozott, ami igazi álom meló volt, Arra is készen állt, hogy visszatérjen a stúdióba és dalokat készítsen” – emlékezett vissza Dionne Warwick.

Houston maga is nagy lelkesedéssel nyilatkozott a nagy visszatérésnek számító filméjről, a Sparkle-ről: „Nem igazán úgy gondolok rá, mint egy nagy visszatérésre, hanem sokkal inkább, mint Isten ajándékára.”

Halála előtt egy nappal egyik barátjának arról áradozott, hogy mennyire meg szeretné ismerni Jézust: „Szerintem nagyon menő lehet. Igazán meg szeretném ismerni Jézust!” És másnap sajnos így is tett.

Ő volt az a nő, aki már egyetlen énekhangjával több tízezres közönségnek okozott libabőrös érzést, ő volt az, akinek megjelenése egyszerre ötvözte az eleganciát és a vakmerőséget – így nemhiába úgy él bennünk az emléke, mint a történelem egyik legmeghatározóbb női előadója.

Whitney Houston exférje is hasonlóképpen vélekedik: „Nem hinném, hogy a drogok miatt halt volna meg. Tényleg keményen küzdött azért, hogy tiszta maradjon … nagyszerű nő volt.” Az exférj szerint Houston a lelki sérelmei vitték el, hiszen 3 évvel a halála előtt egy szintén hasonló helyzet miatt vesztette el lányát, aki szintén a drogok áldozatává esett.

Szívből reméljük, hogy Whitney Houston most egy olyan életet él odafönn, amelyben nincs helye az ítélkezésnek, és végre újra együtt nevethet elvesztett lányával.

Forrás: higherperspectives.com