Felfoghatatlan veszteség érte Dudás Miklós családját. A tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori világbajnok nemcsak sportolóként, hanem édesapaként is meghatározó szerepet töltött be gyermekei életében. Halála után most megrendítő részletek derültek ki arról, hogyan szembesültek gyermekei azzal, hogy édesapjuk többé nem tér haza.
Dudás Miklós rajongásig szerette gyermekeit. Mindennap ő ment értük óvodába és iskolába, jelenléte biztos pont volt számukra. Most azonban hiába várják vissza azt az édesapát, akihez feltétlen biztonság és szeretet kötötte őket – az életük egy pillanat alatt visszafordíthatatlanul megváltozott.
A sportoló gyászoló édesanyja, Klári, a Borsnak mesélt arról, milyen fájdalmas volt a pillanat, amikor szembe kellett nézniük a legnehezebb feladattal: elmondani a gyerekeknek, hogy elveszítették az édesapjukat.
„Sokkos állapotban van szegény Ivett is, ahogy én is” – mondta, majd hozzátette, hogy egyelőre csak az idősebb gyermek, Nara tudja, mi történt.
„Neki kellett azt is elmondani a gyerekeknek, hogy apukájukat elvesztették. A kis Miló még kicsi ahhoz, hogy ebből bármit is felfogjon. De Narának, vagyis, ahogy mindenki hívta, Mancinak el kellett mondani, nagyon hiányzott már neki az apukája, aki rajongott érte, igazi apa-lánya szerelem volt köztük. Az anyukája azt mondta neki, hogy az édesapja elaludt és nem ébred már fel, Manci beült a sarokba és órákon keresztül sírt” – idézte fel könnyeivel küzdve a nagymama.
A sorok mögött ott húzódik egy gyermek első találkozása az elmúlás fogalmával – egy olyan fájdalom, amelyre nincs felkészülve sem lélek, sem szív.
A tragédia kapcsán Drelyó Ágnes is megszólalt, aki hangsúlyozta: a gyermekek gyászfeldolgozásában kulcsszerepe van annak, hogyan közvetíti a veszteséget az életben maradt szülő.
„Mindenképpen meg kell mondani a gyermeknek, hogy a papa meghalt, hiszen sajnos akár már egy 5 éves gyerek is értesülhet máshonnan a hírről. Ezért mindenképpen jobb, ha a család közvetíti ezt a nagyon szomorú és nagyon fájdalmas tényt” – fogalmazott.
A szakember kiemelte: nincs „helyes” vagy „helytelen” reakció a gyászban, különösen a gyerekek esetében.
„Ahány ember, annyiféleképpen reagálhat a gyászra, és mindegyik rendben van. Nincs elvárás, főleg a gyerekeknél, akiknél ez a folyamat még komplexebb.”
Drelyó Ágnes szerint az életben maradt szülő megmutathatja saját fájdalmát, de fontos, hogy közben biztonságot sugározzon.
„Az életben maradt szülő megmutathatja a saját fájdalmát, de mindenképpen tompítva, mert a gyerekek sérülő biztonságérzete miatt stabilitást kell mutatni. Lehet könnyezni, lehet összebújva egy kicsit sírni, de kiborulni, elveszteni a kontrollt nem szabad, mert a gyerekeknek az kell, hogy azt lássák, hogy a világ, amit ők biztonságosnak hittek, az továbbra is biztonságos marad” – fogalmazott a szakember.
