KezdőlapBulvárMegrázó történet: akkor is gyereket akartak, ha közben a férj elveszíti a...

Megrázó történet: akkor is gyereket akartak, ha közben a férj elveszíti a harcot a rákkal szemben…

-

Még több érdekes történetért iratkozz fel a Twice.hu hírlevelére!

39 évesen, ennek a férfinak azzal kellett szembesülnie, hogy gyógyíthatatlan agydaganata van. Mihelyt ez kiderült, a menyasszonya mindössze 36 óra leforgása alatt szervezte meg az esküvőjüket, és ugyanilyen eltökélt volt abban is, hogy gyermeket szül, még a férje halála előtt. A férfinak 12 hónapot adtak az orvosok…

Tavaly júniusban, Stuart Bathers összegyűjtötte minden bátorságát, és feltette a bűvös kérdést barátnőjének, Esthernek: akar-e a felesége lenni? De sem ő, sem pedig a menyasszonya nem gondolta volna, hogy ez ilyen sebességgel fog megtörténni. Rekordidő alatt kellett megtervezniük a jövőt. Stuart napjai ugyanis meg lettek számlálva.

A boldog jegyespár idén januárban kapta meg élete legszörnyűbb hírét: a vőlegénynek negyedik stádiumú agydaganata van. Esther hallani sem akart a diagnózisról, de tisztában volt vele, hogy az előttük álló hónapok kőkemények lesznek, ezért eldöntötte, még másnap egybekelnek. Az esküvőjükön fogadalmat tettek egymásnak, hogy abban a kevés időben, mely még hátravan számukra, mindent elkövetnek, hogy megszülessen a gyermekük, akiről annyit beszéltek már a múlt nyáron.

Miután Stuart sikeresen kipipálta a hat hetes intenzív kemoterápiát és sugárkezelést, a házaspár hozzálátott a babaprojekthez. Egy lombikprogramra jelentkeztek annak ellenére, hogy a férfi nagy eséllyel nem fogja megélni a gyermeke születését, bár gőzerőkkel keresi az alternatív gyógymódokat a rák leküzdésére.

Megrázó történet: akkor is gyereket akartak, ha közben a férj elveszíti a harcot a rákkal szemben…

„Sosem volt szerencsém a férfiakkal, de amikor tavaly júniusban elmentem először piknikezni Stu-val, tudtam, mennyire szerencsés vagyok. Igazából januárban találkoztunk először, a közös barátainkon keresztül, de Stu nagyon szégyenlős volt, ezért kicsivel több ideig tartott, míg összeszedte a bátorságát.

Ő volt minden, amit akartam. A legkedvesebb, legviccesebb, legpozitívabb ember, akit megismerhettem. Tökéletes kémia alakult ki közöttünk szinte azonnal, és bár őrültségnek hangzik, de a közös gyerekeinkről beszélgettünk az első randin. Már az első nap után egy párként emlegettük magunkat, és elkezdtük a közös jövőnket szövögetni.

Akkoriban a virágkötői vállalkozásomat komoly csapás érte a világjárvány miatt, és ő volt az, aki ténylegesen kisegített, hogy ezt megoldjam, az örök optimista, aki engem is arra ösztökélt, hogy erős maradjak. Annyira közel kerültünk egymáshoz, oly rövid idő alatt! Nem csak a kezdeti szenvedélyről beszélek, hanem egy igazi kötelékről, egy teljes partneri viszonyról, minden téren.” – mesélte a 41 éves Esther.

A történet azonban radikális fordulatot vett, amikor kiderült Stuart betegsége. Két napig tartó pokoli fejfájás, majd egy olyan reggeli ébredés után, amikor képtelen volt kiejteni a menyasszonya nevét, a pár rögtön tudta, hogy valami nincs rendben.

Megrázó történet: akkor is gyereket akartak, ha közben a férj elveszíti a harcot a rákkal szemben…

„Stu nagyon stresszes volt a munkája miatt, és azt gondoltuk, az okozza a fejfájását, de a valódi félelmünket az jelentette, hogy nehogy sztrókot kapott volna.” – emlékezett vissza Esther. A jelenlegi helyzet miatt két hetes várakozási időt kaptak a családorvosnál, de a nő édesanyja azt tanácsolta, ne várjanak, hanem azonnal menjenek be a helyi kórház ügyeleti osztályára.

Hosszas vizsgálatok után, végre megkapták a diagnózist. Annak hallatán, „Stu lefagyott, képtelen volt kiejteni egy hangot, én pedig sírva fakadtam, miközben kérdések százai cikáztak az agyamban. Egy barátunk, aki orvosi asszisztensként dolgozik a kórházban, csatlakozott hozzánk, hogy segítsen választ kapni pár kérdésünkre. Hogy a jóégbe történhet ez meg velünk? Mindössze 39 éves!” – mesélte Esther.

A férfit azonnal beutalták, és kezelés alá helyezték. Nem sokkal azután közölték velük, hogy nagyjából egy év van nekik hátra. Nem akartak tudomást venni erről. „Túl fiatalok voltunk, túl boldogok, megannyi tervvel és teendővel. Ha nem lenne reményünk és bizalmunk a jövőben, semmik volnánk.” – tette hozzá a feleség.

Stuart a kórházi ágyon kérte meg Esther kezét a jövendőbeli anyósától, videóchat-en keresztül. „Anyám határozott igent mondott, mert már abban a percben megkedvelte őt, amikor megismerte.” – folytatta Esther.

Megrázó történet: akkor is gyereket akartak, ha közben a férj elveszíti a harcot a rákkal szemben…

Másnap Stuartot kiengedték a kórházból, hogy a család körében, a kedvenc parkjukban is megünnepelhessék a lánykérést. „Nála volt a nagyanyám gyűrűje, amit anyám adott oda neki, és térden állva kérte meg a kezem, miközben zuhogott az eső. Nem lehetett volna ennél szebb. Mind sétáltunk egyet a parkban, ahol belebotlottunk egy utcazenészbe. Anyám megkérte, énekeljen nekünk valamit. A zenész egy Bob Marley-számot válaszott, a Two Little Birds-t (két kismadár, szerk.), egy fantasztikus dalt, melyről mindig az a pillanat fog eszembe jutni.” – idézte fel Esther.

Februárban az orvosok közölték Stu-val, hogy bár a tumora gyógyíthatatlan, mégis műthető, ezért ha nem is szabadul meg soha tőle, valamivel több időt nyerhet magának, mint azt gondolták. A hangsúly a tünetek kezelésére került, és olyan gyógyszereket kapott, melyek megakadályozták a rohamokat. Tudták, hogy a műtét előtt és után húzós napjaik lesznek, így hazafelé menet a férfi kitalálta, a lehető leghamarabb keljenek egybe.

„Már azon az éjszakán körbetelefonáltuk a családot, hogy elmondjuk nekik a tervet. Anyám és a mostohaapám azonnal időpontot foglalt a hivatalban, mindössze 36 órával azután, hogy jegyben jártunk. De másnap reggel, miközben készülődtünk a nagy napra, ismét hívott az idegsebész: a legutóbbi MRI szerint a tumor rossz irányba nőtt, ezért a műtét már nem opció. Ez mindössze néhány nap leforgása alatt történt, amiből kiderült, mennyire gyors és agresszív volt ez a betegség. De mi erősek maradtunk, és kizárólag az esküvőre gondoltunk. Stu pozitív volt, mint mindig, még a legszörnyűbb hír hallatán is.” – vallotta Esther.

A család minden tagja és a barátok is mind beszálltak, hogy a párnak gyönyörű esküvője legyen. A járvány miatt a parkban ülték meg a lakodalmat, négy személy jelenlétében.

„Minden bizonnyal nem az a nagy esküvő volt, amiről mindig is álmodtam, de a maga módján tökéletes volt. Azután elmentünk a Stratford Parkba, hogy készítsünk pár fényképet. Varázslatos délután volt.

Szerettük volna az estét otthon tölteni, de sajnos ez nem vált valóra. Hívtak, hogy azonnal menjünk a kórházba, egy biopsziára. A szövettanból kiderült, valóban egy vad glioblastomával van dolgunk, mely nehezebben kezelhető kemóval, mint gondoltuk.

Több találkozót is megszerveztek nekünk az onkológus csapattal, hogy megbeszéljük a kezeléseket, melyekről halvány fogalmunk sem volt, de tudtuk, hogy szükségesek. Akkor merült fel ismét köztünk a gyerek-téma. Bármi is történjen, az álmunkat meg fogjuk valósítani. Stu mindent törvényessé akart tenni, ezért ügyvéd jelenlétében aláírtunk pár dokumentumot, melyek bizonyítják, hogy kihordhatom az ő gyermekeit.” – mesélte Esther.

Egy héttel Stuart intenzív kezelése előtt, a házaspár megkezdte a lombikprogramot.

Márciusban járt le a terápia, ami után a férfi sokkal jobban érezte magát, és ez bátorító volt. De nem sokkal azután, Stu vakító fejfájásra panaszkodott, amire az orvosok annyit mondtak, ez meglepően szokatlan, és hogy valószínűleg a sugárkezelés okozta. A pár eközben a külföldi lehetőségeket is átböngészte, majd egy németországi klinikától kért szaktanácsot.

Találtak egy módot Stu kezelésére, amihez 70 ezer angol fontra (közel 30 millió forintra) van szükségük. A család és a barátok mindent megtesznek, hogy összegyűljön ez az összeg. Mióta közölték velük a diagnózist, Esther és Stu teljes gőzzel ráálltak a kór feltérképezésére és a gyógymódjainak a megtalálására. Sosem fogják feladni.

„Nagyon boldogok vagyunk, hogy belekezdtünk a lombikprogramba. Minden percben Stu-ra figyelünk és arra, hogy jól legyen. Egy logopédus segítségével, apró léptekkel visszanyeri a beszédkészségét. Nap mint nap lenyűgöz a fejlődésével.

A férjem a legbátrabb, leginspirálóbb személy, akit valaha ismertem. Mindent megtett, hogy megmutassa ennek a tumornak, ki a főnök. És minden bizonnyal, ő lesz a világ legjobb apukája is.” – vonta le a következtetést Esther, tele reménnyel.

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!


Legfrissebb

Ez is érdekelhet